Mielőtt a cikknek nekiláttam, elkezdtem érdeklődni az ismerőseim, barátaim körében, ők hogyan csinálták a saját esküvőjükön. Vendégként minek örülnek jobban, ha svédasztalos a menü vagy tálszervizes? Valójában aztán néhány kör beszélgetés után már szinte feladtam, hogy minden szempont egyetlen cikkben szerepeljen, akkora információhalmaz kerekedett ki, ami minimum egy kisregényt érdemelne meg. Az viszont biztos, hogy szinte mindenkit érdekel, érint a téma, vagy azért, mert a közeljövőben ő vagy valamely közeli családtagja házasodik, vagy azért, mert már volt pár esküvőn és van már saját élménye vendégként, vagy esetleg éppenséggel a saját korábbi esküvője szervezésének rémálmai jutottak eszébe.  

Fókusz és frusztráció

Hiszen voltaképpen a nagy nap egyik sarokpontja is a násznép közös étkezése, legyen az ebéd, vacsora, esetleg csak állófogadás, ha például diszkrétebb a szervezés. Önmagában már maga az esemény övezte kiemelt figyelem, várakozás, a rengeteg vélt vagy valós elvárás, a hagyományok, szokások is különlegessé és emiatt különlegesen frusztráló kérdéssé is teszik az esküvői menü megtervezését, megszervezését.

A másik tényező, ami miatt extra izgalommal jár az esküvői menü összeállítása az a létszám. Mert míg egy születésnapon, névnapon, karácsonykor, húsvétkor a szűkebb és tágabb család vesz „csak" részt a közös lakomán, itt aztán az egész, kiterjedt pereputty, a barátok és párjaik, esetleg a közeli kollegák és párjaik megvendégelése is a cél.

Az esküvői büdzsét is jelentősen megdobja a nagyobb létszám, így ha nincsenek milliónk, avagy gazdag szüleink, netán nem tervezünk menyasszonytáncot is, jelentősen át kell gondolni a meghívandók számát, mivel sok mindenen tudunk spórolni, de az ételeken és italokon nem vagy nem igazán érdemes, ha elégedett (jóllakott, jól tartott) vendégeket is szeretnénk látni és egy jó hangulatú lagzira gyúrunk.

Ahány ház, annyi szokás és esküvő

Az, hogy milyen jellegű menüt tervezzünk életünk fontos eseményére, számos dologtól függ, és még biztosan ki is hagyok párat, hiszen minden esküvő más, mint ahogy nincs két egyforma pár sem. A már említett létszám mellett az esküvői ebéd vagy többnyire vacsora helyszíne is sokat nyom a latba. Lesz-e például elég hely a svédasztalos megoldásra, vagy jobban járunk-e a közös komatálakkal (amin egyszerre többféle étel – feltét és köret is – szerepel és ki-ki ízlése szerint választ), mert akkor nem kell felugrálnia a vendégeknek? Részben anyagi kérdés is, hogy egyedi (tányér-tálszervizes) kiszolgálást szeretnénk-e, hiszen akkor a személyzet létszáma is nagyobb kell, hogy legyen és ez is dobhat a költségeken.

A helyszínhez tartozik még, hogy a konyha helyben van-e, vagy szállítani kell-e az ételeket? Például egy sátorban/sátor alatt vagy egy romantikus réten, kertben megtartott étkezés esetében akár az áramforrások és/vagy a víznyerőhely megléte is kérdésessé teszi például, hogy frissen készült menüt tudunk-e kínálni a vendégeknek.

A mai újító trendek mellett ma már bármilyen stílusú, megoldású esküvő is elképzelhető, így mielőtt magasra csapnának a kreativitásunk szikrái, néha próbáljunk az ilyen, földhöz ragadt dolgokra is gondolni!

Nem mindegy, hogy városi vagy falusi lagzit csapunk-e, vagyis lehetünk-e újító szelleműek, vagy éppen maradnunk „kell" a vidéki hagyományoknál, ízeknél, mert bármilyen, a megszokottól eltérő étel, esetleg a húsleves, rántott hús és egyebek hiánya, kicsapná a biztosítékot...?

Nem mindegy az évszak sem: gondoljunk bele, hogy egy tikkasztó nyári napon egy jó kis majonézes franciasaláta, halas tál, rántott gomba, töltött tojás és hasonlók milyen helyre kis, vagyis éppenséggel tömeges ételmérgezést tud okozni, ha bármiféle gikszer esik a szervezésbe. Elég egy kis csúszás a fotózásnál, vagy valami konyhai malőr, máris kész lehet a baj (természetesen ehhez azért egy teljes bakisorozat szükséges, de minden előfordulhat egy esküvőn és annak az ellenkezője is). Ez nyilván nem azt jelenti, hogy csak száraz élelmet adhatunk a vendégeknek, de plusz előkészületek, kellő kapacitású hűtő, jó szervezés szükséges ahhoz, hogy például a kényesebb ételek csak akkor kerüljenek az asztalra, amikor annak ott az ideje.

Aki már több esküvőn is ünnepelte az ifjú párt, annak már van némi tapasztalata a saját esküvői menüjére vonatkozóan is. Láttuk, kóstoltuk, ami jól jött ki, és azt is, ami nem. Mielőtt a sajátunkat kezdjük el szervezni, érdemes egy listát készíteni arról, hogy mi tetszett, mi nem, milyen szokással, hagyománnyal tudunk azonosulni és mivel nem! (Talán eleve ezzel is kezdhetjük a szervezést.)
Elvégre ez a mi napunk a párunkkal, és ha csak nem kötnek szigorú vallási, családi illemek, jó, ha a menüt, étkezést is olyannak álmodjuk, tervezzük meg, ami nekünk szimpatikus, és jó esetben már van is róla tapasztalatunk. A dolog pikantériája, hogy bár természetesen rólunk fog szólni a nap, de azért a vendégek jól tartásáról sem feledkezhetünk meg.

Diéta kontra esküvő

Nem jó ötlet például a saját, ilyen-olyan okkal kitalált diétánkat, szokásainkat rájuk erőltetni. Az arany középutas megoldás a kedvezőbb, amikor igyekszünk minél szélesebb igénykört kielégíteni, nem esünk túlzásokba sem, de valamelyest toleráljuk az esetleges kivételeket.

Itt jön be az a kínos, szintén külön oldalakat megtöltő téma, amitől ma már talán egyre több pár retteg: azok a fránya allergének... Jó magam dietetikusként azért nyilván szeretnék majd a saját esküvőmön a táplálékallergiásokra, -intoleranciásokra is gondolni, hogy ők is élvezhessék a menüt és jóllakhassanak anélkül, hogy aggódniuk kellene az ételeik allergéntartalma miatt.

Ugyanakkor a dolog azért kétélű: hogyan dönthető el, hogy valaki valóban rászorul-e az adott diétára vagy csak éppen ez az aktuális hóbortja? Nagyrészt sehogy, hiszen a meghívóval együtt nem kérhetjük be az orvosi papírjaikat, így mindenki azt mond, amit gondol; s ha el is fogadjuk, hogy valaki esetleg egyéni meggyőződés - aka divat - szerint étkezik gluténmentesen (ezt legyen az ő szíve joga eldönteni, még ha esetleg nem is értünk vele egyet), bár ez nem indokolt, vajon meddig mehetünk el? Mennyire komplikált esetekre készüljünk fel? Előre kérjük be, hogy ki mit nem eszik, majd a szakáccsal együtt gondolkodjunk azon, vajon hányféle főétel készüljön, ezek hogyan ne találkozzanak egymással a konyhán (az esetleges keresztszennyeződés kiváltására) és a felszolgálás is hogyan menjen zökkenőmentesen, vagyis mindenki azt kapja, amit kért...? Nos, ez nem kis feladat. Már pedig a mostanság házasulóknak ez a kérdés is egyre égetőbbé válik.

Az allergének jelölése lehet az egyik kiindulópont (tej, tojás, glutén, hal, szója – ez az alap), ami az ételek mellett, a menükártyán is szerepel, de ez már csak ott helyben derül ki az érintettek számára. Ha már fix a menü, azt körbe is küldhetjük a meghívottaknak (de legyünk szigorúak, ne tántorítsanak el a drasztikus módosításokat kérők se), esetleg felajánlva a választás lehetőségét, így a konyhának előre tudjuk jelezni a kb.-i létszámokat (még a végén az allergénmentes, -szegény menüt kérik többet, jó előre tudni az arányokat).

Az egyedi igényeket persze meg lehet előre beszélni, probléma tényleg csak akkor lehet, ha helyben derül ki, hogy a fél násznép koplalni fog a vacsorán, mert aznap éppen paleo-vegánná avanzsált, csak hogy egy extrém példát mondjak (remélem, ilyen azért nem fordul elő).

Egy a biztos: bizonyos létszám felett engedjük el ezt a kérdést, és ha van ceremóniamester, esküvőszervező, vagy egy ezzel megbízott rokon, irányítsuk hozzá a speciális diétás és egyéb kérdéseket, mert amúgy is annyi szervezni és idegeskedni valónk lesz, hogy nem fogunk tudni mindenre koncentrálni. Elvégre ez a mi napunk, ha még nem mondtam volna.

Lehetsz szép, de okos nem: minden ételben lehet bakifaktor

Kicsit már az ételek felé orientálódva, néhány további szempont: ne legyen vagy ne csak olyan étel (például svédasztalnál), ami könnyen lecsöpög, kilöttyen, foltot hagy, pláne a menyasszonyi ruhán. A táncos mulatságra gondolva, jobb, ha kerüljük a túlzottan erős szájszaggal járó ételeket (hagymás, fűszeres, erősebb halízű ételek)! Nyilván ezt nem tudjuk teljesen kivédeni, s ha mindenki hagymaszagú, akkor talán fel sem tűnik.

Mindenképpen gondoskodjunk még a főételek felszolgálása előtt valamilyen, lehetőleg sós, harapnivalóról, elkerülendő, hogy a vendégek túl hamar spicces vagy részegséghez közeli állapotba kerüljenek az első koccintások alkalmával. Nem kötelező ilyenkor a pogácsa, bár az a legadekvátabb erre, de akár egy sajtos puffancs, sós vajas keksz, mini sajtos roló is megteszi, mivel ezek zsírtartalma is kicsit ellensúlyozza az alkohol hatásait.

A sós rágcsák mellé alternatív ötletként gyümölcstálat, jégkrémes pultot is beüzemelhetünk, jól esik majd a nyári melegben, bár kétségtelen, hogy annyi kockázattal is jár, mint előnnyel és meglepetés faktorral (olvad, fröccsen, kenődik).

S ha már ropogtatnivaló, legyen minél több víz is az asztalokon, ne csak alkohol! A sofőrök miatt amúgy is gondoskodnunk kell az alkoholmentes italokról, ami lehet üdítő is, de a víz legyen alapértelmezett és mindig legyen újratöltve! Ez is segíthet a nem kívánt macskajaj vagy a túl korai berúgás ellen, ami a hajnalig tartó tánchoz és (kulturált) szórakozáshoz szintén nem árt.

Mennyi mindenre kell odafigyelni, ki győzi ezt számon tartani? Éppen ezért nem ciki segítséget kérni, vagy tanácsért a helyszín tulajdonosához, vezetőjéhez fordulni, aki már sok esküvőt megélt és sokat tapasztalt, hátha jó pár szervezési kérdésre eleve tudja majd a választ, nem nekünk kell feltalálni a spanyolviaszt.

Ha vendégek vagyunk...

A fenti hosszú és koránt sem teljes lista után, amit biztos vigyünk magunkkal a meghívó és a nászajándék mellé: a toleráns, türelmes, nem kritikus, hanem inkább rugalmas és nem feleslegesen diétázó oldalunkat! Élvezzük a meghívást, örüljünk az ifjú párral és lehetőleg ne a hibákat keressük a menüben, ne most akarjunk fogyózni és finnyáskodni, hogy mit miért nem eszünk meg (persze nem kell erőltetni sem olyat, ami nem esik jól, vagy éppen árt a szervezetünknek), ne menjünk éhesen a szertartásra!

Mulassunk az apróbb bakikon, de ha lehet, ezeken kerekedjünk felül! Igyekezzünk kulturált módon inni (minden pohár szeszre jusson egy pohár víz), és azért az újdonsült férjet sem matt részegre itatni, hogy még az este végén is talpon maradhasson (még ha köztudott is, hogy a nászéjszakán többnyire nem azzal telik a friss házasok első közös alvása, amire gondolnánk)! A tortát kóstoljuk meg, úgy illik, de persze rosszullétig enni sem érdemes, annyit nem ér a dolog.

Egyszer a legjobb lagzi is véget ér, ezért ez az írás is, bár még húzhatnám reggelig a nótám.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.