Túl vagyunk jó pár meleg, szinte a nyári hőmérséklettel konkuráló tavaszi hétvégén, amikor a strandok újra megteltek, és bizony ott álltunk az ápoló és eltakaró ruházatunk nélkül – ki-ki önbizalma és vérmérséklete szerinti fazonú és méretű fürdőruhában. Ilyenkor azért sokan megnyugodhatnak, akik a telet nem az edzőteremben és/vagy nem salátavacsorával töltötték, hogy lám, másokon is akad némi felesleg, semmi ok a szégyenkezésre. De azért ne legyünk ennyire gonoszak, nekünk attól még csak kicsit lesz jobb, hogy más is küzd vagy éppen megbékélt a kilóival, zsírpárnáival.

Ne sanyargassuk magunkat!

A dolog inkább pszichológiai jellegű: ha önkínzó diétába és eszeveszett edzésbe kezdünk, izzadunk, koplalunk és mégsem jön egyhamar a várva várt eredmény, akkor könnyen vérszemet kaphatunk és ott hagyhatjuk a csudába a dolgot. Minek erőlködni, ha úgy sem fogunk úgy kinézni, mintha most jöttünk volna a kifutóról? Itt azért érdemes egy kicsit megállni: azok a lányok, nők, akik modellként dolgoznak, ugyanúgy sok lemondás árán és persze nagy adag szerencsével és jó genetikával megáldva állnak ki falatnyi bikiniben a pódiumra. Irigykedni nem érdemes, mert ők valóban sokat küzdenek - néha már túlzottan is - azért, hogy úgy nézzenek ki, ahogy. Ráadásul nem is biztos, hogy annyira egészségbarát módon tudják megőrizni a feszességet (vagyis: koplalnak). A fotókon még ők is (!) kapnak azért jó pár réteg filtert, retust, szóval voltaképp nincs is olyan ember, aki úgy néz ki, mint a címlapokon, plakátokon. Ez egy nagy önbecsapás és ördögi kör. Inkább nézzünk magunkba és alakítsuk az életmódunkat a tőlünk telhető keretek közé. 

Hosszú távra tervezzünk!

A hiúság nagy úr, és a legtöbb embert ez űzi edzőterembe, sarkallja különféle diétákra, esetleg - jobb esetben csak nem használó - kapszulák, porok bekapkodására. Emellett azonban fontos lenne, ha elsősorban az egészségünkért csinálnánk: a túlsúlyból, elhízásból eredő megannyi kórkép és az életminőségünket csökkentő tényező megelőzésért. Csak néhány a sorból: szív-és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, stroke, infarktus...), cukorbetegség, ízületi problémák (derék-, térdfájdalmak), meddőség (napjaink egyre nagyobb problémája), egyes daganatos betegségek. Ha ezeket is szempontként vesszük figyelembe, máris nem csak kúraként tekintünk az egészre, hiszen nemcsak ezen a nyáron szeretnénk jól kinézni, de 10-20-30 év múlva is szeretnénk még nyaralni, és strandolni, amihez már ma tenni kell.

A motiváció 50 árnyalata

A rendszeres mozgást nem igazán spórolhatjuk meg a fittebb, edzettebb alakért, enélkül nem megy. Persze, ha az edzőterem nem a mi világunk, ma már aztán senki nem panaszkodhat, hogy nem tudja megoldani a sportolást, hiszen otthon, a parkban, az irodában, az ágyban (a reggeli tornára gondoltam, de minden más is játszik) megoldható, tényleg csak akarat, elszántság, tervezés és motiváció kérdése. Hm, pont ez a nehéz, mert ha ezek nincsenek meg, még rugdoshat minket egy edző, coach, de még ők sem tudják helyettünk elvégezni a gyakorlatokat. Ha még ez sem használ, akkor esetleg egy pszichológussal érdemes felkutatni a belső akadályokat, mert például a kövérségnek is lehetnek lelki okai, sőt, ami miatt valaki félhet akár attól is, hogy mi lesz, ha lefogy és vonzó lesz, vagy éppen a zsírpárnák valódi és pszichés védelmet nyújtanak valamilyen korábbi trauma után. Éppen ezért ez nem csak a felvett és a leadott kalóriákról szól!

Amit ma megtehetsz, vagyis amit nem ehetsz...?

A mindennapok során sok olyan kisebb-nagyobb módosítás, finomhangolás válhat szükségessé az étrendünkben, ami valódi eredményekhez vezet önkínzás nélkül. Ha mégsem megy egyedül, keressünk fel egy dietetikust, vigyük el a pár napig vezetett táplálkozási naplónkat, hogy közösen megtaláljuk az okát, miért nem értük el a célunkat eddig. Általában ezek nem feltétlenül égbe kiáltó dolgok, de pont emiatt nekünk már fel sem tűnhetnek. Mik lehetnek ezek?

• Túl kevés az energia – Gyakori hiba a fogyni vágyók körében, hogy már szinte annyira keveset esznek (energiában), hogy azért nem megy le semmi, mert a szervezetük nem túl tudományosan, de annál praktikusabban fogalmazva „raktározásra" áll át. A cél ilyenkor a túlélés, nem a feszes popsi, és hiába eszik az illető sovány húst salátával, és még a vízből is a lightot veszi (ami persze nem létezik, ez csak dietetikushumor), nem fog tudni fogyni. A megoldás paradox módon az, ha nem szűkíti le ennyire az étrendjét. Némi plusz összetett szénhidrát (pl. rozskenyér, barnarizs, bab...), kicsivel több fehérje (túró, tojás...) és/vagy minimális, de a jelenleginél több zsír (magvak formájában akár) még belefér a napba, biztosítják a szükséges energiadeficitet. Így nagyobb valószínűséggel nem izomból, hanem zsírból mennek majd le a kilók (bár ugye az izom nehezebb, ezért nem csak a kiló az egyedüli mérce).

• Rejtett cukorforrások a palackban – A dietetikusok lelke halkan sikít egyet, amikor megpillantják a cukros üdítőt, kólát, jeges teát valakinek a kezében, különösen, ha ez elég gyakori eset. Olyan könnyű lenne ilyenkor akár látványosan és tényleg gyorsan (de még veszélytelenül) fogyni, ha az illető csupán ezeket a felesleges cukorforrásokat mellőzné az életéből. Ennyi elég lehet akár az utolsó pár kiló leadásához akkor is, ha amúgy nincs nagy gond, tényleg csak alakformálás zajlik. Igen, elhisszük, a víz nem olyan finom, de citrusfélékkel, mentalevelekkel, friss gyümölcsökkel máris vonzóbbá tehető (és ez ráadásul még divatos is mostanában).

• Észrevétlen nassok az ideges vagy örömteli pillanatokban – Valamelyest ez már szintén nem dietetikai téma, inkább lélektani, hiszen a stressz, legyen az negatív vagy pozitív előjelű, oldásának nem az étkezés a legjobb módja. A bűntudat, bánat, szorongás és a boldogság, életöröm más formában is leküzdhető, megélhető, bár ezek inkább tanult technikák. Tudatos odafigyeléssel azért egyedül is rájöhetünk, hogy valójában mi a hiba, és ha gyakoroljuk az alternatív megoldási technikákat (séta a friss levegőn, tánc, futás, egy kedves ismerős felhívása, légzéskontroll...), akkor újabb felesleges kilóktól szabadulhatunk meg különösebb diéta nélkül.

• Váratlan éhségérzet – „Te mindig ennyit cipelsz?" kérdezte meg nemrég valaki a hátizsákomra célozva, mire rávágtam igen: laptop, filofax, ebéd, tízórai, uzsonna (ez a három általában dobozban, duplazacskóban), víz, szinte egy napi életem/ételem. Nem ér váratlanul az éhségérzet, mert tudom, hogy azt rosszul viselem és a szellemi munka alacsony vércukorszint mellett nem is igazán hatásos, pláne, ha a közelben nincs semmilyen élelmiszerbolt, étterem, büfé, bármi. Éppen ezért, és hogy ne a kollégák dugicsokija vagy az újabb adag kávé ivása oszlassa el a ránt törő éhségérzetet, készüljünk fel a napra több étkezésre való elemózsiával. Igen, ehhez vagy cipelni kell, vagy az irodai hűtőt, fiókot kell előzően feltölteni, vagy célszerű találni egy szimpatikus ételházhoz-szállító céget, hogy legalább az ebédünket más hozza, ha már mi nem szeretnénk megtömni dobozokkal a táskánkat.

• Ha már ott van, nem hagyom ott! – Tipikus rossz beidegződés, amit általában otthonról hozunk magunkkal: nem lehet maradék a tányéron. S ilyenkor nem a környezettudatosság vezérli általában az embert, inkább csak a szeme kívánja a már nehezebben csúszó falatokat is. Megoldás: együnk, rágjunk lassabban, így hamarabb érezni fogjuk, ha jóllaktunk, és ekkor álljunk meg! A maradék dobozban eltehető akár uzsonnára, vacsorára, ha hűteni tudjuk. Másik módszer: szedjünk vagy kérjünk kisebb adagot! Ha ezt ráadásul kisebb tányérra helyezzük, akkor az agyunkat kicsit be lehet csapni, mert azt érzékeli, hogy a tányér tele volt, tehát sokat ettünk. Újabb mínusz kilók érhetők el – persze hosszabb távon – a sok kicsi sokra megy elve alapján.

Úgy tűnhet, a fenti tippekben semmi extra nincs, pedig valójában pont ez a lényeg: nincsenek csodák, odafigyelés, mérték, önkontroll, tudatosság, ezek nélkül a bikinialak sem jön, hiszen azt sem „adják" ingyen, sok munka és bizonyos fokú lemondás az ára. Jövő nyárra összejöhet még!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.