A farsangi mulatságok profán szórakozásai után, túl egy csendesebb, önmagunkba mélyedő, kinek-kinek lelki-testi-szellemi böjttel tarkított időszak után ismét alkalmunk nyílik a gasztronómiai örömökre és a vallási hagyományokban, valamint a népszokásokban bővelkedő húsvéti ünneplésre.

A család gondolkodásmódjától függetlenül mind a keresztény, mind a más ideák iránt elkötelezetteknek is hasznos lehet, ha a tavaszi fáradtsággal megküzdve hosszabb-rövidebb időre, vagy éppen csak a hosszú hétvége erejéig az étrendjüket is átállítják ünnepi üzemmódba.

Csak módjával törjük a meg a húshagyást!

Tényleg érdemes körültekintőnek lenni, hiszen a hús-vét, a vallásos célzatú böjt után nem tanácsos hirtelen és nagy dózisban megajándékozni testünket a húsvéti menü nem éppen gyomorkímélő étkeivel. Kövessük a hagyományokat, de mindezeket finomhangoljuk a család egyes tagjainak egészségi állapotához, esetlegesen követett (orvosilag indokolt, dietetikus által részletezett) diétájához!

A sós lében főzött, zsíros sonkát, a csípős tormát, a harsogó, de esetenként kellemetlen utóhatással bíró (böfögtető, mondjuk ki) retket, a finomliszttel készülő kalácsot, és a minden formában és mennyiségben az asztalra kerülő tojást tartalmazó menü egyes elemeit könnyebb részleteiben módosítani, mint teljes körűen felhagyni minden megszokott és jól ismert hagyománnyal.

Gasztrotippek a rosszulléttől mentes húsvéti menühöz

A teljesség igénye nélkül következzen néhány alapvető jótanács a problémamentes lakomához.

A húsvéti étkek esetében a (hazánkban sajnos népbetegségnek számító és a halálozási statisztikáinkat nem éppen javító) szív-ér rendszeri betegségben (elsősorban a magas vérnyomásban, ill. emelkedett koleszterin-, trigliceridszintben) szenvedők egy kicsit félreteszik a szívbarát étrendjüket, hiszen a sós vízben főtt, nem éppen könnyed sonka esetében nehezebb a nátriumszegénység betartása. Mivel a só mennyiségét a megfelelő ízek elérése érdekében egy bizonyos pont alá nem csökkenthetjük, ezért elsősorban arra törekedjünk, hogy a látható zsírt csökkentsük, vagyis a bőrt és a zsíros részt vágjuk le a már kész sonkáról!

Ne vigyük túlzásba a napi sonkaadagot sem, elégedjünk meg mondjuk csak egy étkezésre való sonkamennyiséggel! Emlékezzünk ugyanis a pár éve nagy port kavart kolbászmizériára, amely a feldolgozott, füstölt, pácolt húskészítmények (felvágottak) rendszeres, napi szintű fogyasztását hozta összefüggésbe a bélrendszeri daganatok fokozott kockázatával a kutatások tükrében.

Ne ijedjünk meg, nem leszünk rákosak egy pár napos húsvétolástól, ellenben a maradékok tekintetében is figyeljünk a mértékletességre, ne csak sonkán éljünk a következő napokban, hetekben! Ha nem tartjuk nagy véteknek, az egészségünk érdekében a szív-ér rendszeri érintettség esetén ne sertés, hanem inkább szárnyasokból készült sonkával ünnepeljünk és az egyéb, füstölt, pácolt étkekkel (szalonna, kolbász, szalámi) is bánjunk módjával!

A sonka mellé evett friss, nyers zöldségekkel (retek, paprika, paradicsom, hagyma, saláta) viszont sokat tehetünk a kockázatcsökkentés érdekében, hát még, ha a kalácsot és az egyéb aprósüteményeket is megpróbálnánk részben teljes kiőrlésű liszttel és kevesebb cukorral elkészíteni. A nagymamáknak adott a feladat, így még az alakjukra kényes családtagok is könnyebb szívvel ülik majd körbe az ünnepi asztalt.

A tojás mint az új élet szimbóluma egyértelműen elengedhetetlen a húsvéti menüről. A tojásfehérje-allergiásokat kivéve mindenki ehet belőle, bár a mértékre egészséges vérzsírszintek mellett is érdemes azért odafigyelni. Hetente 3-6 darab tojás javasolt az általános táplálkozási irányelvek szerint (egy magasabb, edzettebb egyénnek akár kicsivel több is beleférhet), ami simán összejöhet akár egy lazább húsvéti hétvége alatt is. A darabszámba nem csak az egészben megevett, hanem az ételkészítéshez felhasznált mennyiséget is hozzá kell számítani.

A koleszterin esetében már némileg megdőlt az a nézet, hogy szigorúan kellene figyelni az étrendünkben található milligrammokat, hiszen nem egyedül az étrendi koleszterinmenyiség befolyásolja a laborleleten olvasható értéket, de azért a mértéket itt is jó tartani (ld. fenti darabszám), és kerüljük az állati eredetű zsírokat is (éljenek viszont a finomítatlan növényi olajok). Ami jelen esetben fontosabb, hogy nyersen a szalmonellaveszély miatt ne együnk, igyunk tojást (például likőrként), ellenben alaposan főzzük, süssük meg a tojásos ételeket! A nyers, ép tojás a hűtőben (lehetőleg a saját dobozában) tárolva 3 hétig áll el, a főtt tojás pedig legfeljebb egy hétig. A főtt tojás amúgy hűtés nélkül csak 2 óráig tartható el következmények nélkül. Ha például a sonkás tálra szánjuk, és nem dekor célokra, akkor kihűlést követően tegyük hamar a hűtőbe!

Szintén nélkülözhetetlen húsvéti kellék a friss, reszelt torma és a harsogó retek, ezek illóolajai azonban kellemetlen görcsöket okozhatnak az epebetegeknek és a refluxra hajlamosaknak, így ők vagy készüljenek fel a megfelelő, orvos által is javasolt készítményekkel, vagy fájó szívvel, de hagyják el ezeket a kiegészítőket.

Egy jól sikerült locsolkodó kör végére a rímekért piros tojást bezsebelő urak igencsak megittasod(hat)nak, főleg vidéken, ahol még élénkebben él ez a hagyomány. Jó, ha nem éhgyomorra látnak neki ezért a lányos házak látogatásának, s a felkínált alkohol mellé minden esetben egy pohár vizet is elfogyasztanak. A vendéglátóknak is éppen ezért a víz mellé készüljenek alkoholmentes italokkal is a májbetegeknek, hasnyálmirigy-gyulladással küzdő vagy éppen autóval, motorral érkező uraknak!

Külföldi szokások – mini körkép

Szerte a világon számos húsvéti szokás egyezik a mieinkkel: a tojás és a bárány a vezető szimbólumok, menüpontok közé tartozik.

Érdekesség azonban, hogy az ausztrál gyerekek csoki nyúllal nem igen találkoznak, tekintve, hogy kontinensükön a nyúl nem őshonos, s éppenséggel kifejezetten kártékony állatnak számít. Nyúlfigura helyett nekik inkább a nyúlszerűen hosszú fülű bandikut, avagy bilby hozza a tojásokat és a csokifigurák is ezt az állatkát mintázzák.

A tojásvadászat a legtöbb országban a gyerekek kedvelt játéka, míg a locsolkodás viszonylag kevés helyen elterjedt, ellenben Lengyelországban akár az utcán is a nyakunkba zúdulhat a helyiek szeretete a vizes hordóból, már ha nőként járunk arra.

Az olaszok a galamb formájú püspökkenyérrel, a Colombával ünnepelnek, ami a békét jelképezi. A rómaiak fiatal, 25-30 nappal a születése után levágott bárányt sütnek rozmaringgal, fokhagymával, olívával, gyöngyhagymával ízesítve, újburgonya- és articsókakörettel tálalva.

A bárány a németeknél is visszaköszön, bárány alakú torta formájában is. A klasszikus, sonkás, csülkös, krumplisalátás, főtt tojásos menü mellé a klasszikusnak számító sör mellett tojás- és mandulalikőrt is szívesen iszogatnak.

A britek Simnel-tortájának 12 marcipángolyó díszítése az apostolokra utal. Aki már unná a kalácsot, annak jó hír, hogy náluk a húshagyókedd palacsintasütési versennyel telik, egy korábbi legendára utalva, miszerint egy asszony annyira belefeledkezett a palacsintasütésbe, hogy a serpenyővel a kezében rohant a templomba, nehogy lekésse a misét.

A tenger melletti népeknél a sonka helyett a helyi étkek a megszokottak, ez a svédeknél a sózott heringgel és hagymával lerakott, tejszínnel sütött burgonya képében jelenik meg.

Kicsit délebbre utazva a görög asszonyok báránybelsőségből főzött, újhagymával, salátával, rizzsel, tojással, citrommal ízesített pikáns levest, a magiricát főzik. Majd nyárson sült báránnyal vagy kiskecskével folytatják az étkezést.

Természetesen ez is csak egy szűk merítés volt a világ sokféle színes húsvéti menüjéből, amelyben egy-egy utazásunk során mi magunk is részesedhetünk. Együnk, igyunk finomakat, bármerre járunk, de azért gondoljunk a másnapra is! Lehetőleg előzzük meg!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit, dietetikus.