Évről évre visszatérő téma, s mivel a növényi alapú étrend most egyike a legnagyobb gasztrotrendeknek, van is okunk újragondolni, honnan is származzon az a zöldség, gyümölcs, amit elfogyasztunk. Mint olyan sok más, a táplálkozásunkat érintő kérdésnek, ennek az eldöntése sem egyszerű, a válasz sem fekete vagy fehér. Először is persze jussunk el oda, hogy minden nap megeszünk legalább fél kilónyi, de inkább több zöldséget és gyümölcsöt. Lehetőleg minél többfélét, lehetőleg idény jellegűt, lehetőleg helyben termesztett fajtákat (mivel kevesebbet utaznak, így csökkenthető a környezeti teher is), s minél nagyobb arányban nyersen, frissen, ill. kíméletes konyhatechnológiát alkalmazva. Vagyis például ne főzzük agyon a zöldségköretet (aminek a levét ráadásul ki is öntjük), és ne az olajban sült, rántott hagymakarikát vagy karfiolt értsük csak zöldségevés alatt, és a gyümölcsöket se cukros lében úszó befőttként képzeljük csak el. Ezeken túl, ha van már időnk, energiánk a zöldségek, gyümölcsök eredetén, termesztési fajtáján is merengeni, akkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a „bio" a jobb választás-e.

Mi is jelent a bio kifejezés?

Röviden azért tisztázzuk, hogy mi minősül bioélelmiszernek. Az Európai Unió 1992-től törvényben szabályozta ezt a kérdést, amit hazánk 2000 óta maga is alkalmaz. A lényege, hogy csak akkor hozható forgalomba egy termék a biológiai, organikus, ökológiai szavakkal, valamint ezek rövidítésével ellátva, ha az valóban megfelel a törvényi követelményeknek, vagyis olyan növényi vagy állati eredetű élelmiszer, amelyet az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás (jelen cikkben nem teljes mértékben részletezett) szabályainak megfelelően állítottak elő.

Hivatalosan az „ökológiai" (vagy „biológiai") szó használata a megfelelő, bár itthon röviden csak a „bio" terjedt el (és az egyszerűség kedvéért én is ezt fogom használni még egy párszor), külföldön inkább az „organic" az elterjedt.

Hogyan lehet eldönteni, hogy valóban „bio"-e egy termék?
A szigorú szabályozásoknak megfelelően előállított (termesztett, takarmányozott) termék csomagolásán, termékkísérő bizonylatain szerepelnie kell a következőknek:
- az ellenőrző szervezet neve (Biokontroll Hungária Kht. vagy Hungária Ökogarancia Kft.),
- az ellenőrző szervezet kódszáma (HU- ÖKO-01 vagy HU-ÖKO-02),
- az „Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó termék" mondat, illetve
- a termék megnevezésében az „ökológiai" vagy „biológiai", szóösszetételben pedig az „öko" vagy „bio" kifejezések is feltüntetésre kerültek.

Érdekesség az ökotermékek tanúsításával kapcsolatban, hogy ez nem végtermék-, hanem folyamatcentrikus: vagyis a termelők csak azt tudják szavatolni, hogy a termékelő-állítás folyamata során nem kerülnek további veszélyes anyagok az élelmiszerekbe. Hogy azt követően a szállítás és a további feldolgozás során mi történik a termékkel, azt már nem. Forgalmas autóutak mentén árulva már ezek sem lesznek sokkal kevésbé mentesek a kipufogógázokból származó anyagoktól és egyebektől, mint a hagyományos társaik.

Tényleg jobb vagy ez, vagy csak marketingfogás?
Azt tudjuk, hogy drágább, és sejtjük, hogy egészségesebb is, de vajon mennyire? Kell-e félnünk a hagyományos mezőgazdasági termelésből származó vagy éppen kiskonyhai, permetezett zöldségektől, gyümölcsöktől? Nem, félni semmiképpen nem kell. Bár számos tanulmány készült a témában, az eredmények nem egyöntetűek a tápanyagtartalmat illetően. Inkább az vonható le belőlük, hogy a „bio" nem feltétlenül bír jobb beltartalmi értékekkel, mint a hagyományos termék, és az eltérés nem jelentős a „bio" javára a tápanyagtartalmat tekintve. Pedig ezt várnánk valahol, de sajnos, nem így van, vagy nem olyan mértékben, ami számítana (bár persze a legkisebb 'plusz' is fontos).

Ha nem is dúskálnak többszörös mennyiségű vitaminban és ásványi anyagban az ökológiai gazdálkodásból származó zöldségek, gyümölcsök, a növényvédőszer-maradványok tekintetében azért persze kétségtelenül jobbak. A másik előnyük, hogy környezetkímélőbb eljárással, a biológiai sokszínűség megőrzésére figyelve termelik meg a gazdaságok ezeket a zöldségeket, gyümölcsöket, így a Föld védelme érdekében is teszünk valamit azzal, ha ilyen termékeket vásárolunk, fogyasztunk.

A biogazdálkozás egyik alapelve, hogy úgy termesztik növényeket és tenyésztik az állatokat, hogy az harmonizáljon a hely adottságaival (talaj, klíma, vízforrás, természetes növény- és állatvilág, stb.). Nem használnak fel génmanipulált szervezeteket (GM) és azok származékait sem, valamint nem alkalmaznak ionizáló sugárzást sem.

Mikor éri meg leginkább bioterméket vásárolni?
Ha a pénztárcánk lehetővé teszi, hogy időnként vagy rendszeresen a biopiacról vagy a biopultról vásároljunk (ami egyébként gazdaságilag nem lehetetlen megoldás, ha mondjuk az árkülönbözetet máshol megspóroltuk, például nem költünk cigarettára vagy felesleges nassolnivalókra), van néhány állapot, amikor megéri ezeket választani. Ilyen például a családtervezés, a várandósság és a szoptatás időszaka. Majd ezt követően a hozzátáplálás is, amikor még amúgy sem számottevő a baba által megevett gyümölcs-, zöldségmennyiség, ezért a családi kasszát nem rengeti meg annyira az ökológiai szemléletmód. Ezen kívül a daganatos betegek és a táplálékallergiában, -intoleranciában szenvedők (különösen azoknál, akiket ezek halmozottan érintenek, ami ma már elég gyakori) étrendjénél is érdemes lehet bióra váltani.

Miből éri meg leginkább a biót választani?
Azoknak, akik még tudatosabban szeretnének válogatni a biokínálatból, van egy jó hírem. Az Environmental Working Group (EWG, Környezetvédelmi Munkacsoport) minden évben összeállítja azoknak a zöldségeknek és gyümölcsöknek a listáját, amelyek a leginkább szennyezettek növényvédőszer-maradványokkal. Ez a lista a Piszkos tizenkettő (Dirty Dozen) nevet kapta a lista hosszára utalva. Ezekből érdemes lehet az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket megvásárolni.

A pozitív gondolkodás jegyében pedig elérhető a lista ellentettje is, vagyis a Tiszta tizenöt (Clean Fifteen), az ezen szereplő növények a legkevésbé szennyezettek.

A listákat a Food and Drug Administration (FDA, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala) és a U.S. Department of Agriculture (USDA, az Amerikai Egyesült Államok Földművelésügyi Minisztériuma) adatai alapján állították össze. Emiatt ugyan nem teljesen feleltethető meg a hazai helyzetnek, minden esetre érdekes végigolvasni.

A 2017-es Piszkos 12 lista (DIRTY DOZEN)
1. Eper
2. Spenót
3. Nektarin
4. Alma
5. Őszibarack
6. Körte
7. Cseresznye
8. Szőlő
9. Zeller
10. Paradicsom
11. Kaliforniai paprika
12. Burgonya
13. Erőspaprika

A 2017-es Tiszta 15 lista (CLEAN FIFTEEN)
1. Csemegekukorica
2. Avokádó
3. Ananász
4. Fejes káposzta
5. Vöröshagyma
6. Zöldborsó, mélyfagyasztott
7. Papaja
8. Spárga
9. Mangó
10. Padlizsán
11. Sárgadinnye (Cukordinnye)
12. Kivi
13. Sárgadinnye (Kantalup dinnye)
14. Karfiol
15. Grapefruit

Az eddigi kutatások eredményeire támaszkodva mindenki megnyugtatására elmondható, hogy egy kiegyensúlyozott, vegyes, változatos étrend részeként mind az organikus, mind a hagyományos termesztésű növények fogyasztása is hozzájárul az egészségünk megőrzéséhez.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.