Jócskán benne vagyunk a böjti szezonban, sokan kezdenek ilyenkor rövidebb-hosszabb kúrába, amivel a vallási előírások követése mellett elsősorban a tél alatt felhalmozódott felesleges kilóktól akarnak megszabadulni. És teszik mindezt azért, hogy legkésőbb nyárra újra csúcsformában lehessenek. Pedig nem veszélytelen ez a vállalkozás - hívja fel a figyelmet a dietetikus.
A böjt fő célja a valamiről való önként vállalt lemondás által elért lelki megtisztulás. Tehát nem is csak az evésről lemondást, hanem a bármilyen rossz, káros szokással való felhagyást is böjtnek foghatjuk fel. Legalábbis akkor, ha szándékosan végezzük, és helyén kezeljük ezt a műfajt.
Van eleje, közepe, vége
De nem is kell feltétlenül vallásosnak lenni ahhoz, hogy belevágjunk. Évente egy-két
alkalommal is böjtölhetünk, vagy amikor például úgy érezzük, hogy változásra, lecsendesedésre vágyunk. Nincs instant böjt, vagyis semmi értelme és még csak nem is veszélytelen, ha egyik percről a másikra nekilátunk egy drasztikus böjtnek - különösen nem egy léböjtnek, ami inkább hajaz a koplalásra, mint egy jól felépített kúrára.
Rosszullét, fejfájás, hányinger, idegesség, koncentrációs problémák - és ezek miatt akár egy nem kívánt baleset is lehet a következménye, ha hirtelen indítjuk a böjtöt. És akkor még az átmeneti tápanyaghiányról és annak következményeiről nem is beszéltünk. De ugyanez érvényes a böjt megszegésére is. Nem szabad a semmit után mindent elven hirtelen befejezni a böjtöt, mert annak is meglesz a maga „böjtje", csak más előjelű rosszullétekkel (akár hányás, gyomorrontás, hasmenés képében).
Kik ne böjtöljenek?
A felmerülő kockázatok miatt ugyanis nem mindenkinek javasolt a böjt. Ezt egyébként a különféle vallások is figyelembe veszik, és a veszélyeztetett célcsoportok számára számos enyhítést engedélyeznek. Általánosságban elmondható, hogy elsősorban a várandós és szoptató nők, a gyerekek, az idősek, az akut és krónikus betegségben szenvedők (különösen a cukorbetegek
és a daganatos betegek), a rendszeresen gyógyszer(eke)t szedők, az ingatag szénhidrát-
anyagcserével rendelkezők (akik rövid éhezést követően is hajlamosak a hirtelen vércukorszint-esésre, orvosi nevén a hipoglikémiéra) számára ellenjavallt a böjt a lehetséges veszélyek (ájulás, rosszullét, hiányos tápanyag-ellátottság...) miatt.
Adjuk meg a módját!
Ha nem tudunk rászánni legalább egy hetet – amikor nincs felesleges stressz az életünkben, nem szorít néhány kínos leadási határidő vagy vizsga, és nem tudunk csak magunkra, befelé figyelni – akkor többet ártunk vele, mint amennyi hasznot szereznénk vele. Ha azonban elszántak vagyunk, és megtehetjük, akkor vegyünk ki néhány nap szabadságot, vagy időzítsük egy hosszú hétvégére az előre megtervezett és jól felépített böjtkúránkat!
A böjt megkezdése előtt néhány napos rákészülés dukál, amikor fokozatosan szűkítjük az étrendünket, vonjuk meg azt a fajta táplálékot (amennyiben ez a cél), amit a böjti időszak alatt kerülni fogunk. Ne hagyjunk el lehetőleg teljes nyersanyagcsoportokat vagy legalábbis ne többet egyszerre!
Nem kell elmenni a végletekig! Nem kell a húsok, halak vagy tojás mellett a tejet, tejtermékeket és rögtön a gabonákat is kiiktatni (ez már túl vagány vegánság lenne). Az akaraterőnk, kitartásunk pallérozásához elegendő lehet, ha mondjuk a kávét, az alkoholt, a nassolást, a repetázást, vagy a cukrokat hagyjuk el egy kis időre. Ezek mind nélkülözhetők. És bár a hiányérzet erős lehet, a koffein esetében még elvonási tüneteink is lehetnek, így legalább rájövünk, mitől is függünk valójában. Érdekes élményekre és tapasztalatokra tehetünk szert, ami lélektanilag is tanulságos lehet a számunkra.
A legjobb, ha a böjti napok után a visszatérés, levezetés is jó pár napos! Ne azzal ünnepeljük a néhány napos kitartásunkat, hogy rögtön leisszuk magunkat a sárga földig, koffeinmámorba zuhanunk (inkább révületbe), vagy éppenséggel cukorkómáig esszük magunkat sütivel. Ez teljesen értelmetlenné teszi az egész addigi böjtölést. Ráadásul még káros is lehet, ha hirtelen túlterheljük az addig kímélő üzemmódba kapcsolt emésztőrendszerünket a túlzásba vitt habzsi-dőzsivel. Nem kell a végletekig elmenni.
Mert a bikinialak nem így készül!
Talán ma már nem újdonság, de nem árt többször is hangsúlyozni, hogy nem a böjt vagy a koplalás a fogyás legjobb módja. Kétségtelen, hogy hatásos lehet, mert vannak, akik így néhány nap alatt képesek akár több kilótól is megszabadulni, de ennek nagy része az elvesztett víz vagy éppen a kiürített salakanyagok (=széklet) súlyából - és nem a felesleges zsírból - fog származni, illetve sokkal inkább a nehezen megszerzett izomszövetből.
Persze az energia mellett a létszükségletű tápanyagok hiánya miatt sem célszerű a koplalást választani a fogyáshoz vagy a vízkúrát a böjthöz. Mert bár az emberi szervezet sokat kibír, és a teljes éhezést több hétig is tolerálhatja, a vitaminok, ásványi anyagok hiánya rövidebb idő alatt is működésbeli problémákat és látványos tüneteket is okozhat (lásd hajhullás, fogak meglazulása, fáradékonyság, az immunrendszer gyengülése...). Persze mindez nem egy rövid böjt során következik be. De akit egyszer beszippant ez a szellemiség, és hajlamos az önkárosításra, annál az életmódszerűen űzött böjtölés végül tragédiába is torkollhat...
Jótanács!
Ha mindenáron a klasszikus értelemben vett böjtre szánnánk el magunkat, ne egyedül tegyük! Inkább keressünk egy megbízható, orvosi háttérrel is megtámogatott gyógyszállót, ahol gyakorlattal bíró és egészségügyi végzettségű böjtterapeuták segítenek át minket a böjt egyes szakaszain. Sok helyen wellness körülmények között, testileg és lelkileg is pihentető közegben tudunk magunkba szállni, miközben masszázs- és fürdőterápiát kapunk, mellette pedig relaxációs gyakorlatokat végzünk. Igen, ennek ára van, de még nagyobb ára lenne, ha két meeting között próbálnánk meg léböjtölni, majd
csendben beájulnánk a munkaasztalunk alá és a kollegák hívnák ránk a mentőt...
No, de ahogy korábban említettem, azért van megoldás a kettő között is. Böjtölhetünk kicsiben is, kisebb lemondásokkal, vagy az étrendünk szigorítása helyett, mellett kipróbálhatjuk a pár napos
„digitális detoxot" is – ez legalább nem jár fizikai veszéllyel.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.