Itt a farsang, áll a bál

A farsanghoz számtalan hagyomány kötődik, amelyek nagy része a tél elűzését szolgálja minél lármásabb vigadalom és rémisztőbb jelmezek kíséretében. És mivel emberek vagyunk, a hasunkra is gondolunk. A húsvéti megszorítások előtt ilyenkor éljük fel a téli készleteket és spájzolunk be a zsírraktárakba, nehogy lefogyjunk a böjt alatt (persze a hagyományok ritkán kompatibilisek az aktuális gasztrotrendekkel). Aztán tavasztól meg jönnek a „zsírolvasztó" (nyilván semmitsem érő) diéták és a téli úszógumik eltüntetését célzó villámedzések... De mint tudjuk, semmi sem állandó, csak a változás. Ezért ezeket a köröket mindig minden évben ugyanúgy lefutjuk. Vagy lehetne idén másként? Lehet!

Keringőzik a kanál

A farsangi hagyományos ételek receptjei még a bio-öko-reform- és a mindenmentes hype előtt születtek, emiatt aztán nem is kifejezetten alakbarát jellegűek - a cukor, liszt, zsír, olaj jelentős szerepet játszik az összetevőik között. Az egyik főszerepet a fánk kapja, szalagos, csöröge- (hejőce) és az azonos tésztából sütött rózsafánk formájában. Persze a fánk igazi funky és fancy étel. Pont olyan sokszínű, ahány nemzet kedveli.

A szalagos fánk talán sokakban idézi fel azokat a retro emlékképeket, amikor az általános iskolai farsangon versenyen mérhettük össze falánkságunkat a többiekkel. (Jelzem, nem én nyertem, az evő-, ivóversenyeken amúgy sem menő velem egy csapatban lenni, mert általában csak rontom az átlagot.) Mindenesetre azóta tudom, hogy miért szalagos a fánk. A dolog magyarázata, hogy a farsangi szezon egykor a párkeresés időszaka volt. A szimpatikus fiút a lányok fánkkal kínálták (mennyivel egyszerűbb helyzetben lennénk, ha ez most is ilyen egyértelmű lenne). Ha pedig egymásra találtak (matcheltek) és kettétörtek egy fánkot, az a lagzi eljövetelét jelezte. A fánkon körbefutó „szalag" a karikagyűrűt jelképezte.

És bár a fánkot valahogy szeretjük hazai ételnek vélni, inkább az olaszoknak köszönhetjük. A velencei karnevál káprázatos jelmezeit egyszer volt szerencsém nekem is megcsodálni. Akkor éppen esett, ezért a legtöbb jelmezes csak a fedett részeken mutatkozott, mi is többnyire csak az esőkabátos turistákat kerülgethettük. Azt viszont meglepődve tapasztaltuk, amikor néhány betolakodó turistát nyakon öntöttek esővízzel, jelezve, hogy nem mindenkinek kívánatos a töménytelen mennyiségű turistahad. Azóta is azt javaslom mindenkinek, hogy óvatosan közlekedjen a szűk sikátorokban, de talán még jobb, ha Velence szépségeit nem a karnevál közepén akarjuk felfedezni. Ha mégis, akkor készüljenek fel a tömegre és mindenképpen vigyenek esernyőt!

Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő

A január 6-i vízkeresztkor kezdődő farsangi szezon étkei között az olajban sült fánk mellett a tartalmasabb levesek (például korhelyleves), a kocsonya, a disznótoros, a zsírban sült ételek és - hogy mindezek jól csússzanak - az alkoholtartalmú italok is helyet kapnak. Az ételek többnyire eleve azt a célt szolgálják, hogy megelőzzék a túl korai lerészegedést és a másnaposságot. Habár ehhez azért olyan trükkök is fontosak, mint az, hogy ne keverjük az egyes italokat, és igyunk elég sok vizet két koccintás között. Erről korábban itt írtam.

Nem vegáknak való vidék ilyenkor a konyha, az étkező vagy a báli asztal, hiszen a húsvéti húshagyás előtt be kell termelni minden télvégi maradékot. Mert ott van a kocsonya és a szaftos disznótoros, amitől ugyanúgy nem kell megkímélni magunkat, de a kockázatosabb összetevők mennyiségére azért érdemes odafigyelni. Például amikor a fazékban megfőtt a kocsonya, de még nem dermedt meg, a tetején úszó zsírt kanalazzuk le, hogy ennyivel is könnyíthessünk a gyomrunk megterhelésén. De azzal is az emésztőrendszerünket kíméljük meg, ha minél több és sokszínűbb zöldségekkel pakoljuk meg a kocsonyánkat. Így legalább laktatóbb lesz, és talán nem fogunk repetázni belőle. A disznótorost is együk minél több zöldséggel, savanyúsággal, és legalább a kenyeret próbáljuk meg teljes kiőrlésűre cserélni, hogy ennyivel is növeljük az étkezésünk rosttartalmát. Összességében pedig figyeljünk arra, hogy heti 1-2 ilyen zsírdúsabb étkezésnél többet ne engedjünk meg magunknak még a farsangi szezonba sem. A hasnyálmirigyünkre még jó sokáig szükségünk lesz, amit a zsírosabb falatok és a szeszes italok ilyenkor is eléggé megviselnek.

Persze a legjobb, ha nemcsak a falatozásban, de a poharazgatásban is éreznénk a mértéket. Sokkal jobb emlékezni a barátaink jelmezeire, mint utólag a közösségi médiába felcsempészett fotókon szemlélni az eseményeket, amikről az italmámorban lemaradtunk.

Heje-huja vigalom! habos fánk a jutalom

Ha pedig elutazunk valamely távolabbi karneválra (bár a busójárást sem érdemes kihagyni), kóstoljuk meg a különféle néven hívott, ízesített vagy töltetlen fánkokat: legyen az a német Berliner, a francia Beignets, az osztrák Krapfen, az olasz fritella vagy bigné, a cseh talkedli vagy a holland oliebollen. Ha pedig kísérletező kedvűek vagyunk, megpróbálkozhatunk a fánkhoz szükséges liszt egy részének teljes kiőrlésűre cserélésével. A kiszaggatott fánkot pedig bő olajjal teli serpenyő helyett egy vékonyan kiolajozott tepsiben is megsüthetjük. Nem lehetetlen! A lángost is készíthetjük ugyanígy, nem kevés zsírt és gyomorégést megspórolva ezzel.  

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus