A konyhai szemeteskuka és a lakossági hulladéktárolók jellegzetesen büdös szagát ritkán szoktuk elemezgetni, de azt valószínűsítjük, hogy a terjendő bűz többnyire romlott vagy romló félben lévő ételekből is ered. A szemét már csak ilyen, nem kell szagolgatni, gondolhatnánk,érdemesebb lenne talán odafigyelni, mennyi minden kerül a kukába.

Nem, nem arra gondolok, hogy húzzuk le a WC-n a konyhai felesleget! Sokkal inkább arra, hogy próbáljuk meg alapból csökkenteni a kidobásra kerülő ételek, élelmiszerek mennyiségét, legyenek azok szilárdak, folyékonyak vagy valahol a két halmazállapot közöttiek! Az nem reális cél és elvárás magunkkal szemben sem, hogy teljesen minimalizáljuk a kidobott mennyiséget. Hiszen még a legtudatosabb fogyasztóval is megesik, hogy valaminek lejár a szavatossága, vagy elfeledkezik róla, megmarad, megromlik, és van olyan, amit elkerülhetetlenül ki kell dobni – de erről még lesz szó.

A felesleges élelmiszerpazarlás csökkentésére, megszorítására a kukáink bukéja mellett gazdasági okokból is fontos odafigyelni. Havonta nem kevés összeget költünk élelmiszerekre, ételekre, ezért kár lenne a nagy részét a szemétbe dobni. Az egyik cél tehát az, hogy annyit vásároljunk, annyit főzzünk, amennyi el is fogy. Vagyis ne keletkezzen maradék, vagy ha mégis, akkor azt kezeljük megfelelő módon.

Szerencsére erre már külön program, és hozzá egy weboldal is készült. A Maradék nélkül nevű kezdeményezést a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) indította el az Európai Unió LIFE (L'Instrument Financier pour l'Environnement) Környezetvédelmi alprogramjának pénzügyi támogatásával. A program ezen az oldalon érhető el. Elsősorban innen válogattam ki a legfontosabb tippeket, amelyek segítenek az élelmiszerhulladék csökkentésében. Van miből lefaragni! Csak hazánkban évente - kapaszkodjunk meg - 1,8 millió tonna keletkezik, és elsősorban a háztartásokban. A legfrissebb adatok alapján ez évente kb. 68 kg élelmiszerhulladékot jelent fejenként, összegben pedig az élelmiszervásárlásunk 10-11%-át teszi ki. Ezt a pénzt könnyedén félretehetnénk a nyaralásunkra, utazásainkra, nemde?

Lássuk, mit kell átgondoltabban, szervezettebben tennünk a fenti összegek csökkentésért.

Először is érdemes tisztázni, hogy valóban nem tudjuk a nullára csökkenteni az élelmiszerhulladékok mennyiségét, mivel egy részüket egyszerűen lehetetlen kikerülni. Vannak ugyanis nem elkerülhető (például tojáshéj, csontok), potenciálisan elkerülhető (például almahéj, csirkebőr, kenyérhéj) és elkerülhető élelmiszerhulladékok (rossz tárolás miatt megromlott, vagy feleslegesen megvásárolt élelmiszerek). Az utóbbi a lényeges a számunkra, ez teszi ki a teljes élelmiszerhulladék mennyiségének közel felét (48-49%-át).

1. Tervezzük meg a vásárlásainkat, írjunk listát! És ne hagyjuk otthon! Jómagam amúgy is listaíró típus vagyok, így a Wunderlist alkalmazásban gyűjtöm a tennivalóimat (olyan jó érzés, amikor valami kész van, és utána kipipálhatom). Azt is itt tartom számon, hogy mi fogyott el, mit veszek majd a következő bevásárláskor. Mert bár persze többnyire fejből megvan, hogy mit szeretnék venni, néha mégiscsak rápillantok a mobilomra, mert az aktuális kínálat vagy akciók nem mindig illeszkednek a terveimhez.

2. Még jobb, ha bevásárlás előtt még otthon ellenőrizzük a készleteinket. Nézzük meg, hogy mi van a hűtőben, mélyhűtőben vagy a spájzban, elfekvő készleten! Aki már gyakorlottabb szakács otthon, az egy idő után maga is tudja, mi az, amire általában szükség van a mindennapi főzőcskézéshez. De arra is felkészül, hogy ha szeretne valami újat főzni (ünnep, vendégség, új recept...), akkor azt rögtön hozzá tudja csapni a fenti listához.

3. Mit rejt a spájz és a hűtő? Nemcsak vásárlás előtt közvetlen, de rendszeres időközönként is, ellenőrizzük a készleteinket! Romlandó élelmiszerekből ne tartsunk otthon túl nagy mennyiséget, azokból is mindig a lejárathoz közelieket együk meg előbb! Ne feledjük, a legtöbb élelmiszer eredetű fertőzés sajnos a háztartásokban történik, még akkor is, ha a sajtóban a nagyobb, tömeges problémák köszönnek vissza. Ez is elkerülhető, ha például időben hűtőbe tesszük a kész ételeket (miután szobahőmérsékletűre hűltek), az újabb étkezés előtt alaposan felforraljuk az ételt, ill. figyelünk (már bevásárláskor is) a csomagoláson feltüntetett szavatossági időtartamra is. Aminek furcsa a szaga, színe, az állaga, azt persze ki kell dobni, nem érdemes kockáztatni és ezen spórolni.

4. Megvettük, megfőztük, de sok lett. Ilyenkor, főleg, ha már előre látjuk, hogy a frissen készült étel 1-2 napon belül nem fog elfogyni, akkor fagyasszuk le a maradékot! Később nagyon jól fog jönni, amikor nem volt időnk vásárolni vagy főzni, és elő tudunk venni egy-két adag ételt. Amúgy is sok műanyag doboz termelődik egy háztartásban, de magunk is vásárolhatunk kifejezetten erre a célra szánt műanyag vagy inkább üveg dobozokat. A lényeg, hogy emlékezzünk rá, és a legjobb, ha felcímkézzük, hogy mit és mikor fagyasztottunk le! A dobozok akkor is jól jönnek, ha nem otthon eszünk: az éttermekben kérhetünk doggy bag-et, de mondjuk egy önkiszolgáló étterem esetében praktikusabb és kevesebb műanyag hulladékot termel, ha a saját, nem eldobható dobozunkban visszük haza a maradékot (nálam ez bevett szokás, így a vacsorám is megvan legalább aznapra). Családi ünnepek, közös étkezések esetén a családunkban (de szerintem máshol is) például majdnem mindig akad „elviteles" adag is. Így a vendégek sem éheznek másnap és a házigazdák sem dobják ki a maradékot, amikor már sokadszorra esznek ugyanabból az ételből.

5. Főleg ünnepek idején gyakori, hogy több étel is rajtunk marad. A saját célú tartósítás mellett egy másik, egyre divatosabb és tudatosabb mód az elajándékozás. Szomszédainkat, rokonainkat, barátainkat, munkatársainkat, de akár - a különböző, erre a célra szakosodott, jótékonysági szervezetek révén - ismeretleneket is meglephetünk egy-egy adag étellel (tavaly karácsonykor számos helyszín keringett erre a célra a közösségi médiában). Természetesen csak olyannal, ami még fogyasztható és helyesen, hűtve, szennyeződéstől védve, tároltuk. Ami nekünk felesleges, másnak érték lehet. Így mindenki jól jár.

6. Annyit szedjünk, amennyit meg is eszünk! Nem az a cél, hogy a repetázásra buzdítsak mindenkit. Inkább arra, hogy ne a szemünk kívánsága alapján, hanem étvágyunk és egyéni kapacitásaink alapján vegyünk magunknak ételt. Otthon persze könnyebb, mert ha marad a tányéron, az még a hűtőben (lefedve, előzetesen lehűtve) eltárolható a következő étkezésig. De vendégségben, svédasztalos éttermekben, szállodákban könnyebben megesik, hogy elvetjük a sulykot, aztán megmarad egy része, és kidobásra kerül. A többször keveset elv itt is érvényesül.

Mi a helyzet a maradékkal?

Egyrészt még általában pár napig - hűtőben, lefedve - tárolva nem romlik meg (ez a táblázat segíthet a tervezésben), másrészt van, amiből új étel is készíthető. Néhány ötlet ehhez:
- Sajtdarabkák? Lereszelve vagy apróra vágva krémleves, melegszendvics-, pizzafeltét is válhat belőlük.
- Sült hús vagy felvágott? Apróra vágva vagy aprítógéppel pépesítve húskrém, melegszendvics- vagy szintén pizzafeltét részei lehetnek. A melegszendvics általában egy jó mentőötlet lehet, de akár tortillába is tekerhetők a krémesebb, pépesebb maradékok, máris kész a házi wrap, ami a sütőben fel-, átmelegítve egy gyors vacsorának is beillik.
- Már nem túl friss, de még fogyasztható zöldségek (répa, paprika, cékla...)? Zöldséges ragu, leves, mártás vagy sült-főtt köret alapanyagként kaphatnak új értelmet.
- Kicsit fonnyadtabb, de még ehető gyümölcsök? Már meg is van a reggeli tejes/joghurtos turmixunk alapanyaga, ha éppen nem gyümölcsleves, -mártás lesz a sorsuk.
- Rizsköret? Párolt zöldségekkel, tojással, reszelt sajttal összekeverve zöldséges rizspogácsát gyúrhatunk belőle, amit tepsiben vagy serpenyőben megsütve, meg is van egy főzelék feltétje.

A tudatosság, tervezés a konyhában is elengedhetetlen, és mindig megéri az aktuális energia-, időráfordítást. Spóroljunk az élelmiszerhulladékkal!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit, dietetikus.