„Egyszer megjavulok én, s jó leszek majd..." – szól a népszerű sláger, de hasonló fogadkozásokkal tele a padlás az új év elején is. Fogadkozunk, ígérgetünk, majd néhány hét lelkesedés után nem marad semmi, belefásulunk újra a megszokásainkba. Ahhoz, hogy 2018-ban ne csak pusztába kiáltott szavakkal töltsük meg képzeletbeli vagy éppen írásba foglalt fogadalomlistánkat, íme néhány javaslat, mit és hogyan érdemes kitűzni magunk elé az étkezés, életmód területén.
Milyen is egy jó, betartható újévi fogadalom?
Először is: belső motivációból fakad. Magunkért tesszük, nem a környezetünk vélt vagy valós elvárásai miatt, s nem is azért, hogy több like-ot, megosztást kapjunk. Ha mi nem vagyunk kellően elszántak a változatásra, mások nem fognak a fejünkön ugrálni, hogy ugyan tegyünk már valamit magunkért, mindenkinek megvan a maga baja. Persze fizethetünk coachnak, személyi edzőnek, dietetikusnak, de a munka nagyját akkor is nekünk kell megtennünk, ők a megfelelő utat mutatják. Bár ez sem elhanyagolható segítség, de nélkülünk mit sem ér.
Ha egyedül nem megy, akkor keressünk társa(ka)t a családban, barátaink, munkatársaink körében! Közösen nagyobb sikereket érhetünk el, amit év végén meg is ünnepelhetünk, persze ha lehet, ne egy fékevesztett lakmározással, mert akkor kárba veszhet minden addigi erőfeszítésünk.
Ne legyünk szélsőségesek! A mindent vagy semmit elv nem sok jóval kecsegtet. Az ugyanis nem járja, hogy egy lapra teszünk fel mindent, és ha egy parányi gikszer is becsúszik a gépezetbe, máris abbahagyjuk a további próbálkozást. Időnként biztosan el fogunk bukni, emberek vagyunk, de ezeket a bukásokat akár be is építhetjük. Persze csak ésszel. Például minden hónapban lehet egy-két nap, amikor nem figyelünk oda különösebben, azt esszük, ami jól esik, vagy éppen kihagyjuk az edzést, ha arra vágyunk. Ettől még nem leszünk sem rosszak, sem elhízottak, ennyi belefér.
Sok minden hátráltathat bennünket, de ha céljainkat apró részcélokra bontjuk, és esetleg naplózzuk is az addigi sikereinket, akkor könnyebb lesz tartani magunkat a kezdeti elhatározáshoz. Jó esetben idővel annyira megszokjuk az újdonságokat, hogy már ha fizetnének, sem térnénk vissza a korábbi életmódhoz, étrendhez.
Íme néhány konkrét tipp, amit érdemes megfogadni.
Felejtsük el a fogyókúrát, méregtelenítést!
A leggyakoribb újévi fogadalmak egyike a fogyással kapcsolatos, a tavaszhoz közeledve pedig a méregtelenítés, böjtkúrák jönnek majd divatba. Nos, ha valóban indokolt és nem csak mi érezzük úgy a valóságtól gyakran elrugaszkodott címlapok, facebook/instagram posztok hatására, akkor nem is kell ehhez megvárni az újévet, bármikor érdemes belevágni az egészségünk érdekében, bár januárban könnyebben kapunk extra adag motivációt ehhez. De ne kúraként gondoljuk erre, hanem inkább életmódváltásként! Tudom, elcsépelt szó, de a csodák helyett szavazzunk az életszerűségre! Semmit sem ér, ha csak néhány hét, hónap erejéig tesszük oda magunkat és mondunk le minden élvezetről, csak azért, hogy kínkeservesen leadjunk pár kilót, centit. Ez többnyire úgy is csak némi vizet, és sajnos, izmot fog jelenteni. Hiába az önsanyargató étrend, ha mellette nem mozgunk rendszeresen, akkor főleg az izmainktól és nem a zsírpárnáktól búcsúzhatunk el. Inkább tekintsük át, mi lehet a túlsúlyunk oka! A leggyakoribbak: rendszertelen és kihagyott étkezések (este aztán persze behozzuk a lemaradást), nassolás, észrevétlenül megevett, megivott (hozzáadott) cukormennyiség, kapkodó étkezés, nem kellően megrágott falatok (sokkal többet eszünk így), érzelmi töltetből történő evés, étellel való önjutalmazás („mert megérdemlem")...
Néhány kilótól (jó esetben zsírból) magunk is megszabadulhatunk, de ha többről van szó, vagy hosszú ideje nem sikerül fogyni és semmi sem használt, ma már nem ciki, sőt, szerencsére egyre népszerűbb (és nem mellesleg igen hatékony is), ha dietetikushoz fordulunk. Emellett azért egy alapos orvosi kivizsgálás sem árt, jó, ha tudjuk, milyen laborértékekről és egészségi állapotról indulunk.
Csak indokolt esetben diétázzunk!
Menő és divatos dolog lett valamire allergiásnak, érzékenynek lenni, vagyis mindenmentesen étkezni, és emiatt a diéta szó is új jelentést nyert. A trendnek azok örülhetnek igazán, akiknél orvosi vizsgálatokkal igazoltan fennáll valamely vagy éppen több fajta táplálékallergia és/vagy táplálékintolerancia (hangsúlyozom: táplálék és nem étel, hiszen annak egy összetevőjéről van szó, sajnos ez egy téves félrefordítás eredménye lehet). Nekik, már mint a valóban érintetteknek kedvez, hogy ma már sokkal több a valamitől mentes élelmiszer, egyre több helyen étkezhetnek gondtalanul, de sajnos a világszerte elterjedt hype miatt jóval többet is kell költeniük az evésre, mert a 'mentes' élelmiszerek a divat miatt még drágábbak lettek.
Ugyanakkor a felesleges diétázásnak lehetnek hátulütői is. Az önmagukat diagnosztizálók feleslegesen beszűkíthetik az étrendjüket és hasznos tápanyagokat tartalmazó nyersanyagcsoportoktól foszthatják meg a szervezetüket, aminek idővel meglesznek a nem várt következményei is (levertség, fáradtság, akár hajhullás...), főleg, ha nem helyettesítik okosan a kihagyott étkeket. A másik gond, hogy elvesztik az evés okozta örömöt, mert folyamatosan kontrollálják magukat és aggódnak, nehogy olyat egyenek, amit – szerintük – nem szabad. Nekik is üzenem: ha arra gyanakodnak, és ennek tünetei is vannak (ebben segíthet egy táplálkozási napló vezethet), hogy valamit nem tolerál a testük, irány az orvos! Aztán, ha beigazolódott a probléma, dietetikus segíthet a helyes és nem önkorlátozó étrend összeállításában.
Csökkentsük a felesleges kidobott ételek, élelmiszerek mennyiségét!
Napjaink slágertémája, aminek valós alapja van. Nemcsak hazánkban, de számos országban is hatalmas problémát jelent az élelmiszerpazarlás. Nemcsak az éttermek, élelmiszerboltok, de a háztartások is tetemes mennyiségű élelmiszert dobnak a szemétbe, feleslegesen. Pedig megfelelő szervezéssel, tervezéssel és némi tudatossággal csökkenthető lenne a kukában landoló élelmiszerek, ételek mennyisége. Ha másra nem is tudunk odafigyelni, legalább ez lebegjen ott minden nap a szemünk előtt! Hiszen tudjuk, hogy sokan éheznek, nélkülöznek, nemcsak Afrikában, míg a fejlett, nyugati társadalmak pedig pocsékolnak. A mindennapi praktikákról, javaslatokról a következő cikkemben számolok be.
Addig is érdemes nyomon követni, hogy mit és mennyit dobunk ki és miért. Hátha már magunk is kitaláljuk, hol avatkozhatnánk be a folyamatba.
Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus