Két alkalommal ünnepeltem külföldön a szilvesztert, egyszer Berlinben, majd Bécsben. A berlini éjjel vacsorája nem maradt meg erős élményként, sokkal inkább a petárdamennyiség, amit a kedves felhasználók előszeretettel dobtak a gyanútlan szilveszterezők lábai elé, mellé. Szerencsére megúsztuk, és az aktuális ijedtségen kívül nem esett bajunk. A mai világpolitikai helyzet miatt azonban jobb, ha kellő óvatossággal ünnepelünk vagy sétálunk a forgalmasabb utcákon, különösen a nagyobb városokban. Mert bár félni nem jó, megijedni rosszabb.

A bécsi éjszakából pedig - a csontig hatoló hideg mellett - arra a kétségbeesett próbálkozásra emlékszem, amikor szabad asztalt akartunk találni még éjfél előtt. Reménytelennek tűnt. Így végül lasagne-t ettünk egy kisebb olasz étteremben, ahova még éppen befértünk. Bár a szilveszteri salsa buli élményei kárpótoltak bennünket a rendhagyó és kevésbé hangulatos vacsoráért, ha újra külföldre utaznék az év utolsó napjára, biztosan előre gondoskodnék az asztalfoglalásról.

Hagyományok és jelképek 

A legtöbb szilveszteri, újévi étkünket inkább a hagyományok miatt fogyasztjuk, kár is lenne ezeket feladni. Persze mindig választhatunk újabb receptet a már megszokott, unalmas ízek helyett. Ami biztosan nem hiányozhat ilyenkor az asztalról, az a lencse, a malac, a virsli és a pezsgő - de azt tudják például, hogy melyiket, miért fogyasszuk?

A hüvelyesek (lencse, bab, borsó) és más apró szemű étkek (rizs, köles, mák) könnyen beazonosíthatóan a pénzt jelképezik - a minél több, annál jobb jeligével. A lencsét egyébként nem csak mi, hanem más nemzetek is előszeretettel fogyasztják gazdagsághozóként: a németek sertéshússal, az olaszok kolbászba töltik vagy csülökkel vegyítik. A vegetáriánusok számára plusz információ, hogy bár a lencse és más hüvelyesek nem számítanak teljes értékű fehérjének, más növényi fehérjeforrásokkal (magvak, gabona...) párosítva már komplettálhatók (teljes értékűvé tehetők).

De azért szeretünk szerencsések is lenni, ezért a ropogósra sült malacra bízzuk, hogy szerencsét hozzon. A sertés a fejlődés jelképe, amely a szerencsét is kitúrja a földből. És bár úgy tartják, elsősorban a csülke, farka, füle, körme hoz jólétet, azért bízzunk abban, hogy a húsa is. Néhány országban egyébként a malachús akkor a legjobb, ha minél zsírosabb (amivel dietetikusként vitatkoznék, de ha csak egy estéről van csak szó, talán megbocsátható). A baromfi és a szárnyasok húsával kapcsolatban azonban van némi ellentmondás: egyes nézet szerint elkaparják a szerencsét (a pulyka ráadásul mérgelődést hoz), egy másik szerint azonban az óévi gondokat repíti el. 

A halról is megoszlanak a nézetek. Egyrészt él az a nézet, hogy ahány pikkelye van, annyi pénzünk lesz, más elvek szerint pedig aki szilveszter éjjelén fogyasztja, annak elúszik vele a szerencséje. Régen - még a hűtőszekrény előtti időkben - egyébként a hal mellett szóló érv volt, hogy könnyen lehetett sózással és füstöléssel tartósítani. Ám mivel a tengeri népek konyhájának ma is elengedhetetlen kelléke, ezért ezekben az országokban a szilveszteri menüről sem hiányozhatnak a tenger gyümölcsei.

Egy kis zserbót még?

Mert persze nem csak a főételek, a sütemények is meghozhatják az új évi szerencsénket. A rétessel például hosszúra nyújthatjuk a gazdagságot. Aztán ott van a finn, karácsonyi mandulás tejberizsre hajazó svéd és norvég hagyomány desszertje, ahol például egy rizspudingba rejtenek el egy szem mandulát, és aki ezt megtalálja, garantáltan szerencsés új évnek néz elébe. De ha megnézzük, a klasszikus szilveszteri sütemények is általában kör vagy gyűrű alakúak, amellyel a teljességet igyekeznek megidézni.

Virsli - a hústartalom a kulcsszó!

Sokáig nem értettem, hogy mi magyarok miért eszünk annyi virslit szilveszterkor. Az ok részben az lehet, amit a sertéshús kapcsán már leírtam, másrészt könnyen és gyorsan elkészíthető étek, nem kell vele sokat pepecselni a konyhában. Ugyanakkor lehet, hogy nincs is különösebb oka, és vélhetően német hagyomány alapján terjedt el. 

Mennyiség helyett minőséget - ez lebegjen a szemünk előtt virslivásárláskor. Válasszuk a minél nagyobb hústartalmút, ami az árból és a csomagolásról is kiderül. Mára a legtöbb márka árul szójamentes virslit is, ami nemcsak a szójafehérjére allergiásak, de a szóját nagyon nem szerető vásárlók számára is javasolható.

Édesanyám egyébként gyakran készített leveles tésztába burkolt virslifalatokat: a tésztát mustárral kente meg, apróra vágott hagymával szórta meg, a betekercselt tésztát felvert tojással vonta be, és szezámmaggal hintette a tetejét, hogy aztán az egészet egy tepsiben megsüthesse. A recept kipróbált, a siker garantált.

Különös szilveszter

Nem csak meleg ételt ehetünk szilveszterkor, a zöldségekre és a gyümölcsökre ilyenkor is számíthatunk! Ráadásul a szimbólumokra is adhatunk: a gránátalma magjai például a jólétet, a füge a termékenységet jelképezi. De ott vannak a spanyolok, akik például 12 szem szőlőt esznek szilveszter éjjelén az egyes hónapok szimbólumaként. Amelyik szem édes, az a hónap szerencsés lesz, amelyik pedig savanyú, arra bizony jó előre fel kell készülni.

És ahogy a káposzta, úgy bármilyen főtt zöldség is beleilleszthető a gazdagság iránti vágyunk alkotta menübe. Egyesek szerint azonban a zöld színű zöldségek egyenesen a zöld hasú dollárokat idézik meg. Érdekesség, hogy amíg a németek és hozzánk hasonlóan más közép-kelet európai nemzetek savanyítva fogyasztják (töltve vagy levesként), addig a dánok a fahéjjal, cukorral megszórt párolt káposztára esküsznek. Ízlés és szokás dolga.

Pezsgőt iszik fenn a hold

Fogyasztásának pedig egyik indoka az, hogy olyan lesz az új év, ahogyan ünnepeltük a kezdetét. Vagyis éjfélkor gazdagságot hozó itallal kell koccintani, hogy az új évet is gazdagon tölthessük.
Mivel egykor a pezsgő előállítása sokáig tartott, ezért az alacsony hozama miatt luxus italnak számított, főleg a gazdagok itták. Az 1850-es évektől indult be a nagyüzemi termelése, ami már lehetővé tette, hogy a kevésbé tehetősek is koccinthassak vele ünnepekkor, szilveszterkor. Ugyanakkor máig megmaradt exkluzív italnak, amelyet különleges alkalmak idején bontunk fel. Állítólag, ha egy keveset kiloccsantunk belőle a földre, akkor jövőre dőlni fog a pénz. Ez persze gyakran szándékunk ellenére is megesik, ezért erre nem is kell külön készülnünk.

Részegek a csillagok

Nem szoktam másnapos lenni. Ez az a mondat, amire általában mindenki felkapja a fejét, és sokan irigykedve kérdezik a titkot - miközben a barátaim bőszen bólogatnak, alátámasztva mondandóm igazát. Pedig az oka egyszerű. Egyrészt nem iszom annyit, hogy ez előfordulhasson. Másrészt mivel előbb leszek álmos, mint, hogy túl sok legyen az alkoholszint a véremben, ezért óvatosabb vagyok, és igyekszem követni az általános tanácsokat. Vagyis sok vizet iszom az alkohol mellé (a csapvíz bőven elég, ha jó minőségű), s ha lehet, nem keverem az italfajtákat. Ha koktélokat iszom, azok sem túl rafináltak. A többkomponensű ital ugyanis szó szerint itatja magát, és bizony könnyű elvéteni a mértéket, ha gyorsan rendelünk még egy pohárral csak az íze miatt.

Mindezek mellett szerencsés is vagyok, mert egy-egy buli után sokat tudok aludni, ráadásul mélyen, így lényegében ki is pihenem az estét. És talán az „alkoholbontó" enzimjeim is jól pörögnek. A legjobban persze az idő hat a másnaposság ellen, támogathatjuk ugyan a májunk és az enzimek működését különféle praktikákkal (húsleves, korhelyleves, egyebek), de sürgetni sajnos nem tudjuk. És bár sokaknak másnaposan hamar kipattan a szeme reggel, a pihenés, egy kevés, nem megerőltető mozgás, könnyen emészthető ételek és a sok (alkoholmentes) folyadék talán mindenkinek segíthet.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.