A karácsonyi vásárokban járva-kelve, de akár bevásárlás közben is a hagyományos, karácsonyi sütemények, a forralt bor és forrócsokoládé illata még azokat ünnepi hangulatba hozza, akik valamiért mégsem rajonganak ezért az ünnepért vagy úgy vélik, idén valamiért nincs okuk az ünneplésre.

Az alábbiakban a hagyományosan az adventi ünnepkörhöz kapcsolódó, a mézeskalácsban, forralt borban is fellelhető fűszerek eredetét, hatásait gyűjtöttem egy kis csokorba – a teljesség igénye nélkül.

Fahéj

A fahéj a babérfélékhez tartozó cimettfa ágainak külső parafás rétegétől megfosztott, barnás színű, jellegzetes illatú belső kérge, amely tekercs formáját szárítás közben nyeri el.
Dél-Ázsiában, Dél-Kínában, Burmában, Indiában és Srí Lankán és Indiában őshonos fűszer, amely a föníciaiak közvetítésével került Egyiptomba és Júdeába. Több fajtáját is ismerjük: a ceylonit (Cinnamomum verum), az indonéziait (C. burmanni), a vietnámit (C. loureioi) és a cassia/kínai fahéjat (C. aromaticum). Európában a ceyloni, Amerikában és Ázsiában a cassia használata terjedt el. Utóbbi vastagabb és olcsóbb, ezért dekorációs célokra inkább ez illik jobban. A fahéj többek között emésztésserkentő, keringésjavító, gyomorerősítő, gyulladáscsökkentő, valamint baktérium-, vírus- és gombaellenes hatóanyagokat is tartalmaz.
A kínai mitológia az élet fájának nevezi: egy távol-keleti monda szerint, aki a Paradicsomba lépve elfogyaszt egy kis fahéjat, arra örök élet és boldogság vár. Bár ezt megelőzően is örömteli és meghitt pillanatokat élhetünk át a gőzölgő forralt bort kortyolva vagy éppen a mézeskalácsba harapva.

Szegfűszeg

A szegfűszeg (Eugenia caryophyllata) nem más, mint egy, a mirtuszfélék családjába tartozó, trópusi szegfűfajta apró, szöghöz hasonló alakú szárított bimbója. Ehhez a szegfűszeg virágbimbóit kinyílás előtt leszedik, megszárítják, mi már ezzel találkozunk, ha éppen nem por alakban vásároljuk meg. Almába vagy narancsba szúrva klasszikus adventi dísz és lakásillatosító is egyben.A fűszer a Maluku-szigetekről származik, ma már főleg Afrikában és Madagaszkáron termesztik. A középkorban szerecsendió és a szegfűszeg számított az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek Európában, megszerzéséért több expedíció is indult. Végül Magellán járt a legnagyobb sikerrel, aki a Fűszer-szigetek felfedezése után Victoria nevű hajóján tetemes mennyiségű szegfűszeggel és szerecsendióval tért vissza.
A növény a keringési rendszerre ható flavonoidokat (antioxidánsokat) és tannin típusú csersavakat tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, érzéstelenítő, antiszeptikus (vírus- és baktériumölő), köptető, görcsoldó hatású. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban is alkalmazzák gyomorhurut, emésztési zavarok (hasmenés, hányinger), fáradtság, reumás fájdalmak és a fogfájás enyhítésére.
Nem érdemes túladagolni, mivel nyugtató hatása révén akár depressziót is okozhat, különösen az illóolaja.

Csillagánizs

A csillagánizs (Illicium verum) a 4-5 méter magasra növő csillagánizsfa termése, amely csillag alakban elhelyezkedő, 8-12 csontkemény, oldalt összenyomott tüszőből áll. A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be.Származási helyétől függően az ánizsmagból 6-9% ánizsolaj vonható ki.
A csillagánizst anetol nevű hatóanyaga révén görcsoldó, szélhajtó tulajdonsága révén kedvelt. Túladagolni ezt sem ajánlatos: kisebb adagban ugyan enyhíti a bélgörcsöket, segíti az emésztést, nagyobb adagban azonban a központi idegrendszert izgató hatású.
A kínai csillagánizs véletlenül sem keverendő össze a kisebb és kevésbé szabályos csillagalakzatot alkotó, vaskosabb tüszőjű japán fajtájával (Illicium religiosum), amelynek hatóanyaga felszívódás után görcsrohamokat válthat ki.
A fahéj mellett a másik olyan fűszerünk, amely dekorációs célokat is szolgálhat.

Gyömbér

A gyömbér (Zingiber officinale) egy évelő, lágy szárú növény, amelynek a gyökértörzse (rizóma) szolgáltatja a hatóanyagát. Eredetileg Dél-Ázsiában, a trópusokon őshonos, ma már Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában is termesztik. Már az ókori Kínában és Indiában is a nátha és a köhögés gyógyszere volt. Ezen kívül gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatású. Jól alkalmazható egyensúlyzavarok okozta rosszullétek (utazási betegség) és hányinger esetén is, különösen kismamák számára. Túladagolása gyomor- és bélgörcsöket okozhat. Igazi melengető ital készíthető belőle.
Érdemes nemcsak por alakban fűszerként, hanem gyökér formájában is otthon tartani belőle, hogy szükség esetén meghámozva és lereszelve tea vagy limonádé formájában nemcsak egy kellemes, élénkítő, de némileg gyógyhatású italt készíthessünk belőle, amely természetesen nem helyettesíti az orvosi készítményeket, de enyhébb problémák esetén elejét veheti a rosszullétnek, akár gyomorrontás, hányinger vagy influenzaszerű tünetek csillapítására.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus