Szögezzük le, az adventi vásárok és általában a gasztro jellegű vásárok ételkínálata nem feltétlenül fedi a mindenkor aktuális táplálkozási ajánlásokat (ilyen az Okostányér is, ami felváltotta az idejét múlt táplálkozási piramist). Ami egészen addig rendben van, ha csak elvétve étkezünk ilyen helyen, és az effajta ételeket otthon is csak ritkábban készítjük el. Mert a kiegyensúlyozott étkezés amúgy is inkább egy dinamikus egyensúlyként írható le, amiben vannak bőségesebb napok és olyan szürke hétköznapok, amikor semmilyen „kihágást" nem követünk el. Persze kihágásokban az adventi időszak nem szűkölködik, ezért aztán nem árt odafigyelni, hogy mi csúszik le 1-2 forralt bor mellé.

Csábításfaktor kimaxolva

Mikor elindulunk egy adventi vásárra, nem árt, ha előre tisztázzuk magunkban a kérdést: tervezünk-e ott enni is? Persze ezt nem lehet mindig előre meghatározni, hiszen megéhezhetünk akár menet közben is, de a minimális szintű tudatosság segíthet megelőzni a kellemetlen túlevést vagy az akaratlan elcsábulást (és ami sokkal rosszabb, az ezt követő bűntudatot). Ez könnyen megeshet, hiszen a bőség zavara, a társakkal való szolidaritás (ha ők is esznek, akkor én is), a gusztusos ételek látványa és illata mind odavezet, hogy ha már ott vagyunk, együnk és igyunk is.

Nem diétázóknak való vidék

Így vagy úgy, de mindenki megtalálja a számítását és a saját ízlése szerinti falatokat az adventivásár ételkínálatából. Probléma csak akkor lehet, ha valamilyen speciális étrendet (diétát) követünk. Ilyenkor jobban oda kell figyelnünk. Mert bár a mindenmentes hype egyre nagyobb, azért a hagyományos kínálatot felsorakoztató adventi vásárokon még nem feltétlenül találkozunk ilyen ételekkel. Sokkal inkább zsírban és/vagy cukorban gazdag fogásokkal. Lényegében olyan az egész, mint egy téli fesztivál, ahol minden második bódé valamilyen szinten streetfood-ot árul. Hiszen voltaképpen a legtöbb étel az is.

Bőséges választék

Sült húsok, saslik, kolbász, sült tarja, csülök, pörkölt, sült comb, grillezett (ám olajban tocsogó) zöldség, tepsis-hagymás krumpli, tartalmas leves, serpenyős étel, kürtős kalács, sült/cukormázas alma, forró csokoládé, zsíros kenyér, olvasztott sajtos melegszendvics, sültgesztenye, lángos, rétes, gofri - szinte nincs olyan étel, amit itt ne találnánk meg. Választék tehát bőven van - ami fontos, ha nemcsak finomat, de jót is szeretnénk enni. Ugyanakkor jól nézzünk körül, és ne ragadjunk le az első pultnál!

Mérték az érték

• Bár hideg van és fázunk, nem kell több száz kilokalóriával többet fogyasztanunk. A didergés, remegés persze fokozza az energia-leadást, és a télen felszedett zsírpárnák tartalék energiaforrást biztosítanak mindehhez, mégsem szükségszerű, hogy erre apellálva számolatlanul igyuk a forró csokit, puncsot és együk a zsírban tocsogó falatokat a vásárban. Rossz hír, de már a heti néhány bővebb vacsora, nassolás is meglátszódhat a testünkön (nesze neked szilveszteri szett). Sok kicsi ugyanis sokra megy, és ha nem követi plusz mozgás, tényleg lesz miért fogadkozni január elsején.
• Ha csak lehet, válasszuk a zöldséges fogásokat! Ez lehet sült, párolt köret vagy ezek hiányában egy adag savanyúság is.
• A kolbászból és egyéb zsíros étkekből legyen elég a heti egy-két alkalom. Nem a (vörös) húsok, húskészítmények teljes kizárása a cél, inkább az arany középutas megoldás: variáljuk a húsféléket és időnként együnk húsmentes fogásokat is. Ettől még nem leszünk „vegák" vagy fehérjehiányosak.
• A bőséges adagokat osszuk meg a párunkkal, barátunkkal, így mindketten jól járunk: nem csak anyagilag lesz kifizetődőbb a vásári étkezés, de még az energián is spórolunk (no meg az esetleges lelkiismeret-furdaláson). Éhen halni nem fogunk így sem!
• Ha nincs kivel osztozkodni, csomagoltassuk el a maradékot, vagy eleve kérjünk kisebb adagot (itt mondjuk azért a felárral számolni kell, szóval mégis a doggy bag a nyerő)!
• Édességből elégedjünk meg a heti 1-2 adaggal, amiből az egyiket megehetjük a vásárban, a másikat megtarthatjuk a vasárnapi ebéd utánra.
• Ne ragadjunk le a hagyományos fogásoknál, néha érdemes kipróbálni más nemzetek konyháját is. Különösen, ha az kevésbé zsíros, és a már említett zöldséget is magában rejti.
• Ha kicsit többet ettünk, a mozgást is növeljük (tempósabb és hosszabb séta, korcsolyázás a téren, tánc a helyi koncerten)!

Nem az a cél, hogy lemondjunk minden földi jóról, hiszen az evés örömforrás is, bármilyen elcsépelten is hangozzék ez. Ugyanakkor legyünk tudatosak, és legyünk tisztában azzal, hogy választásainknak ezen a téren hosszabb távú következményei is vannak.

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.