Ahelyett, hogy tudományos statisztikáktól hemzsegő fenyegetéseket vennék elő, inkább azzal kezdeném, amit mindenki tud. Hogy a bor, mint a már ősibb kultúrák óta létező italunk, kellemesen ellazít, oldja a gátlásokat, a feszültséget, és egyben a nyelvet, összehozza a társaságot, meghozza az étvágyat, serkenti az emésztést és emlékezetesebbé teszi a közös utazásokat. Aztán még sorolhatnám, de ez mind csak az érem egyik oldala.

Egy idő után már nem éri meg elveszíteni az önkontrollt

Mert a másik az, hogy mindenki másként reagál a bor legkisebb mennyiségére is. Ezért aztán nem mindenkinek okoz örömet még a legjobb minőségű nedű sem. Ráadásul, ha elvétjük a mértéket, könnyen visszájára fordulhat minden pozitívum. A mérték szintén nem egységes (bár jellemzően egységben mérik), tekintve, hogy már a nemünk, alkatunk, gyakorlottságunk, aktuális egészségi állapotunk, de még az étrendünk is megszabja, hogy hol van a határa az enyhe spiccesség és az aznapi vagy éppen másnapi rosszullét között.

Jó eséllyel ezt az egyénenként eltérő, szűk mezsgyét a legtöbben már kamasz- és ifjúkorukban megismerik, és az évek múlásával rendre újratervezik. Hiszen mást tolerál a szervezetünk huszonévesen, és mást harmincon, negyvenen túl. Nem egy férfit ismerek, aki a forrongó ifjúság elmúltával, érettebb fejjel egyszer csak úgy érezte, felhagy az alkohol élvezetével, és vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy ritkán rúg ki a hámból. Teszi ezt azért, mert az esti iddogálást mérlegre téve a kellemetlen következményekkel és az akár napokig tartó regenerációs időszakkal, úgy érzi, a felnőtt életforma, munkahely, sport, család, gyerek(ek) mellett már nem éri meg elveszíteni az önkontrollt.

Holott ennek sem kellene feltétlenül a mindent vagy semmit elven működnie. És itt most nem az alkoholizálásra buzdítok (hiszen végső soron egy idegméregről van szó). Hanem arra, hogy az alkalmi és kulturált alkoholfogyasztás pont azt jelenti, hogy ha valaki szeretne inni és erre lehetősége van (tehát nincs például egészségügyi ellenjavallata vagy nem kell vezetnie), akkor ezt lehet okosan, mértékkel is tenni. A mérték az egyszerűség kedvéért jelentsen egy poharat: egy pohár bort, egy pohár sört, egy kupica tömény italt, minden esetben a jóféle, minőségi, nem pancsolt alkoholt értve ezen belül.

Egy korty nem korty

Nem egy pohár okozza majd az adott egyén alkoholizmusát, májkárosodását, daganatos betegségét, részegen elkövetett agresszív cselekedeteit, sokkal inkább a mértéktelenség. Ez pedig mennyiségben és gyakoriságban jelentkezik, illetve akkor, ha az alkohol ivása már nem élvezet, hanem öncélú tett. Egy pótszer, pótcselekvés, egy olyan űr kitöltője, amire egyébként lenne más, ártalmatlan megoldás is (pl. alvás, pihenés, beszélgetés, vagy akár pszichoterápia).

De talán még károsabb, ha valaki egész héten nem iszik, majd a heti stresszt a hétvégén próbálja meg kezelni azzal, hogy egyszerre iszik sokat - akár emlékezet vesztésig, hányásig, rosszullétig. Megjegyzem, az effajta viselkedés (vagyis a binge drinking) nem intelligencia, diploma vagy pénztárca kérdése. Bárkit érinthet. Miközben sajnos a fiatal generáció is egyre korábban találkozik az alkohollal, és az lett célja, hogy a hétvégi bulik során elvesztett önkontroll után később büszkén meséljék egymásnak, hogy semmire nem emlékeznek a szórakozóhelyen történtekből. Nem nehéz kitalálni, hogy az alkohol idegrendszerre kifejtett negatív hatásai mellett milyen egyéb veszélyekkel jár az ilyen kikapcsolódási forma.

Amikor minden csepp számít

Persze azért számos olyan élethelyzetet is fel tudunk sorolni, amikor egyenesen kötelező az absztinens életmód. Ilyen az, ha valaki várandós, ha szoptat (nehéz eldönteni, hol lenne a még nem ártok vele a magzatnak/babának mennyiség, de nem is éri meg kockáztatni), ha vezet, ha dolgozik (mindegy, mit, mert a teljesítményt csak látszólag javítja egy kis itóka, de rontja az ítélőképességet, ami aztán hibákat, akár balesetet is okozhat). Aztán szintén tabu az alkohol, ha valaki olyan gyógyszert szed, amire nem ihat (még akkor sem, ha nem minden esetben befolyásolja az alkohol a gyógyszer hatékonyságát), ha kezelés alatt áll, vagy már leszokott alkoholista (nagyon könnyen vissza lehet esni), vagy olyan betegsége van, amelyet negatívan érint az alkoholos befolyásoltság (például daganatos, idegrendszeri, pszichiátriai kórok, májbetegség).

A lista nem rövid, de nem is teljes - vagyis jól látható, hogy valójában nem is olyan tág azon egészséges felnőttek köre, akiknél a kulturált alkoholfogyasztás kockázatmentes. Mert bár a kis mértékű, ám rendszeres (napi szintű) alkoholfogyasztás nem okoz filmszakadást, de növeli például az emlőrák kockázatát. Nőként - legalábbis a nagy átlagot tekintve - amúgy is rosszabban bírjuk az italt (kisebb testalkat, kevesebb enzim és egyebek). A még termékeny korú nőknek pedig azzal is számolni kell, hogy a fogantatás és annak észlelése (a következő menstruáció elmaradása, rendszeres ciklus esetén) között eltelik egy hónap is.

Ezért a fenti listát kiegészítem még azzal, hogy aki gyereket szeretne és már a családtervezés is folyamatban van a párjával, az még inkább legyen óvatos az itallal! Nehogy akaratán kívül ártson vele a születendő gyerekének az első pár hét során. (Egy-két ital ekkor sem feltétlenül okoz bajt, de a gyakori ivás már kerülendő.)

Mert egyébként egyéni kockázataink, felelősségünk tudatában bármikor élvezhetjük az alkoholt, de ismerjük határainkat, hogy bárhol is járunk, tudjunk majd emlékezni a jó italokra és beszélgetésekre is!

Cikkünk szerzője Schmidt Judit dietetikus.