Egy sört nem lehet azzal eladni, hogy magyar

Ezért azzal adjuk el, hogy világszínvonalú - ezt a Főzdefeszt-alapító Bart Dániel mondta, miközben hozzátette, az év elején lefejlesztett New England IPA sörükkel sem csak az angol és magyar sör közti különbséget akarják áttörni. Pontosabban a cél az, hogy megmutassák, van néhány magyar kézműves sör, ami nemcsak elketyeg a hazai piacon, de a világ bármely kocsmájában érdemes csapra kötni. (A szerkesztőség leglaikusabb sörivójaként engem annyi fogott meg a New England IPA-ról, hogy azért nem keserű, mert a komlót nem belefőzik, csak hidegen keverik a sörlébe. Ezért van inkább édeskés, szolidan gyümölcsös íze, ami nekem pont elég ahhoz, hogy itassa magát.)

Sörmárkájukban ehhez nem Magyarországot, hanem az utazási magazinok által is rendszeresen a világ legjobb helyei között emlegetett Budapestet használják hívószóként, és a hozzá kapcsolt üzenetet is azon rejtett városi értékek és emberek köré építik, akik elég kreatívak és tehetségesek ahhoz, hogy valamiért érdemes legyen rájuk figyelni. (Erre egy komplett magazint is felhúztak interjúkkal és a városhoz köthető sztorikkal.) És ők most már egy közös sörcímkén lehetnek Budapest hercegei - Duke of Budapest sörmárka alatt. Ezen a néven született meg ugyanis a Kőbányán üzemelő Mad Scientist és az Élesztőből kinőtt Yeast Wörks sörműhely első közösen főzött darabja, amit tavasz óta néhány berlini kocsma is már javában kínálgat. Bart Dániel volt egyébként az is, aki megnyitotta a német főváros első craft beer bárját Hopfenreich néven.

Két gyereke van, az egyik normális, a másik hajós

Ezt már Szabó Géza, a Thetis kormányosa mondta Juhász Györgyről, a hajó tulajdonosáról, utalva arra, hogy nagyon könnyű belecsúszni a hajózás szenvedélyébe, amiből a család sem mindig tud kimaradni. Édesapja után lett másodgenerációs hajóépítő, de épített már feleségével is közösen hajót. És bár mindig van egy újabb darab, amit megvesz, gondosan felújít, átalakít, majd elad, a Thetis volt az első hajó, amelyben több fantáziát látott.

A sörkóstolás is ezen, az 1963-ban épült vintage yacht fedélzetén zajlott, amely tíz éve került a Bódeni tóról a Balatonra. Itt talált rá három éve Juhász György is, aki két napig csorgott a Sión, mire felúsztatta Balatonról Budapestre legújabb szerzeményét, hogy újra életet leheljen bele. Napokig a hajón aludt, kicserélt számos panelt, a motort és az elektronikát, a fa felületek pótlására pedig - mivel már mindenhol leállították a mahagónifa kitermelését - az Egyesült Államokból rendelt hondurasi mahagóni furnérlemezeket. A mosdót padlófűtéssel látta el, hogy zuhanyozni is lehessen benne. A fedélzetet napozó dekkel szerelte fel, és miközben azon volt, hogy a lámpáktól az iránytűig minél több eredeti darabot őrizzen meg a múltjából, nemrég még egy intarziás berakást is készíttetett a kormány mellé a hajó 1963-as állapotáról.

Az elmúlt három évben le is szerződött hotelekkel, ahonnan főleg a tavasztól ősz végéig tartó időszakban rövidebb városnéző túrákra érkeznek a turisták. De évszaktól függetlenül céges vagy baráti összejövetelekre is kibérlik azok, akik evés, ivás, bulizás közben szívesen utaznak néhány órán át fel-alá a Duna-parti díszletek között.

Jó látni, amikor a srácok meló előtt kiülnek a bisztró elé

Ezt pedig Zsidi András jegyezte meg, amikor arról kérdeztük, hogy mit látott Gödben a Duna-part és a főváros közelségén túl, ami miatt a belvárosból ide helyezte át székhelyét, és ami miatt a csapat is követte őt. Zsidi még néhány éve Kósa Kolossal és Bart Dániellel közösen nyitott Léhűtő néven egy helyet a fővárosi itallapokra akkoriban egyre gyorsabban felkerülő hazai és külföldi kézműves söröknek a Gozsdu-udvarban. Aztán tavasszal megugrotta azt, amit gödi lakosként már egy ideje tervezgetett, és nagyrészt ugyanazzal a Léhűtős csapattal összerakta a Duna-parttól alig száz méterre található Tó bisztrót. Azt mondja, reggelente is egészen más ide megérkezni: a jó levegő, a csend és a nyugalom miatt az alkalmazottak is szívesen zötykölődnek félórát a Nyugatiból induló vonaton.

A 30 évig büféként üzemelő épület egy agyagbányászat során kialakult apró, Feneketlennek nevezett tavacska előtt áll, amely az áradások miatt nyomokban még keszeget és törpeharcsát is tartalmaz. Persze nem erre a halállományra épített üzletet az előző tulaj, Ica néni sem, aki talán ma már rá sem ismerne kis büféjére. A fehérre és halványkékre színezett épület ma már alacsonyabb kerítéssel igyekszik magát láttatni, miközben fehér krétával fekete táblára írt street food kínálattal, falra pingált zsíros deszka formájú térképpel és méretes bárpulttal várja a vendégeket. Az új tulajdonosok fontosnak tartották, hogy se az új külső, se az árak ne riasszák el a helyieket, és hogy a rántott harcsapofa vagy a kézműves burgerek mellett, csülkös-pacal, velős piritós és kétkilós nosztalgiavekniből hosszában szelt, lilahagymás zsíros kenyér is kerüljön az étlapra. Mint ahogy a Hubertust is csak a korábbi tulajdonos idejéből, délutánonként azóta is menetrendszerűen visszajáró helyes öregúr kedvéért tartották meg a Diplomatico rumhoz hasonló tételekkel gazdagított itallapon.

És ha egyszer tényleg kiemelt turisztikai térség lesz a Dunakanyar - ahol már nemcsak a gasztronómiára vagy a vizes blokkokra koncentrálnak majd, hanem arra, hogy ezt a kis régiót hogyan lehet a turistáknak komplex élménypontként eladni - akkor Göd például már azt is elmondhatja majd magáról, hogy a Dunakanyar-kapuját a két szabadstrandja mellett egy klassz falatozóval szerelte fel, ahol arra is figyelnek, hogy a legjobb hazai kézműves söröket csatornázzák be.