A régi vágású ínyencek keressék bátran a fesztivál kiemelkedően jól sikerült tojásos galuskáit és pörköltjeit, a mindenre elszánt gurmék pedig olyan meredek felállásokban falatozhatnak epret mangalicával, amit jövőre is emlegetni fognak!
A Gourmet Fesztiválnak van egy sajátos látképe: vidám, jól öltözött emberek jönnek, mennek, falatoznak egy szép zöld parkban, és szinte mindenki borospoharat tart a kezében. Este még jobb, sötétedéskor ugyanis előbújik a Millenáris park tavának békaserege, és beindul a kuruttyolás – mintha nem is a város sűrűjében, a Moszkva tér közelében lennénk.
Nyitás délben, zárás éjjel 11-kor, amikor a keménymag általában még javában borozik. A napijegy 3900 forintba kerül (bérletet már nem éri meg venni két napra). A belépő tartalmazza a már említett borospoharat, amit haza is vihetünk emlékül. A borsos belépőárat pedig az ajándékba kapott Jamie Oliver magazin, egy frissen készült szendvicske az Electrolux Élménykonyhánál, üdítő-, sör-, bor-, whiskey- és pálinkakóstolók ellensúlyozzák.
Az idei fesztiválon két abszolút favorit, az eper és a mangalica a főszereplő. És most is annyi borászat van kint a Millenárison, hogy napokon át valóságos bornagyhatalomnak érezhetjük magunkat - amiről tudjuk persze, hogy nem igaz, de hogy minden évben egyre több a nívós kiállító a fesztiválon, az biztos. Azt is jó látni, amikor egy fesztivál látványosan fejlődik. Idén először hívtak például külföldi séfeket, egész pontosan őket. Akikkel a hétvégén még öt - külön belépőjegyes - workshopon is találkozhatunk; miközben a Gasztroszínpadon is több mint tíz előadás zajlik a napokban, a világ legjobbjának választott Ana Rostól kezdve Rosensteinékig, vagy Steiner Kristóftól egészen Gianniig.
Tavaly éppen a fesztivál kezdetének esővel áztatott előestéjén zajlott a Bocuse d'Or európai döntője, ahol – és ez már gasztrotörténelem – Széll Tamás és csapata megnyerte a versenyt. Akkor, a gasztroélet szereplőinek örömmámora a fesztivál mind a négy napjára ráragasztott egyfajta emelkedett hangulatot, már csak visszagondolni is jóleső érzés erre. Idén annyiban már mindenképpen elkényeztetett bennünket a fesztivál, hogy végre nincs hideg, és nem gumicsizmában kell cuppognunk a felázott gyepen. Sőt!
Kinek nem ajánljuk a fesztivált?
Ha a hitvallása a "minél többet minél olcsóbban", a Gourmet Fesztvált nem önnek találták ki. Ez a rendezvény a különlegességeké, a kimagasló kulináris teljesítményeké és az akár kuriózumszámba menő alapanyagoké (pl. vannak kint osztriga-, kaviár- és whiskeykülönlegességek is, amelyek ugye önmagában sem olcsók). Az ínyencségek kis méretben készülnek, mert a cél az éttermek megismerése, a kóstolgatás, a könnyed falatozás, és nem a degeszre evés.
Megvolt a bája azoknak az időknek is, amikor rongyosra lapoztuk a programfüzetünket, hogy beazonosítsuk, mit, mikor, hol csíphetünk el egy fesztiválon. Ma már két perc alatt a mobilunkra tölthetjük le ezt a fesztiválkisokost, benne minden fontos infóval, a kiállítókkal, a menükkel és a programokkal.
A pékség, aminek a Gourmet-n a helye: Panificio il Basilico
Szép teljesítmény, ha egy pék részt vehet a Gourmet Fesztiválon. A város több pontján fellelhető Szabadfi Szabolcs-művek ezerrel üzemelnek a Millenárison is, nem csak a Panificióval, hanem (egy üzlettárssal) tavaly nyitott burgerezőjével, a Holy Cow-val is. Egyetlen másik pékség van még kint, az egészen más pályán mozgó francia pékség és cukrászat, az Á table!, őket idén még nem kóstoltuk.
Van is helye a Gourmet-n egy olyan pékmesternek, akinél a pékárukon túl legalább olyan jó tésztákat, pizzákat, reggelit, ebédet és vacsorát, egyszóval tényleg minden földi jót ehetünk (legfőképp olasz- és magyarföldi jót). A fesztiválra készített nápolyi pizzáján például vászolyi sajt, sózott eper, érlelt mangalica és rukkolahalmok vannak... és működik!
"Szabi, a péknek" egyébként kézre állhatott a mangalica-pizza páros, pár héttel ezelőtt egy pizzakészítő világversenyen indult spárgás-mangalicás alkotásával.
A Panificio epertatárral és savanyított eperrel kínált mangalicahús-pástétommal szállt be még az eper-mangalica buliba, de amit muszáj még mellette kiemelnünk, az a sóska mousse. Nem a már jól ismert eper- vagy csokimousse-szal álltak elő, hanem ebből a kissé megosztó, savanykás ízű, zöld növényből dolgoztak. Ügyes! (És egyébként is, éljen a méltatlanul hanyagolt sóska.)
Bűntelen BLT és pulled pork: Veganlove
A hazai vegánoknak nem kell bemutatni a Veganlove-ot, de a szélesebb gourmet közönség tagjai közül sokan talán éppen ezen a hétvégén találkoznak velük először. A fesztivál, ahol az egyik fő eledel a mangalica, nem éppen a növényevők zarándokhelye (a sok száz, kifejezetten a fesztiválra készült finomság közül alig találni vegetáriánus vagy vegán ételt, mindössze ennyit).
Akinek a többnapos kint lét alatt netán már a füle is tele van húsokkal, bátran tegyen egy próbát ezekkel a kizárólag növényi alapanyagokból készült burgerekkel, a burritóval vagy a csak fesztiválokon kínált BLT és "pulled pork" szendviccsel.
Kijelenthetjük, hogy a Veganlove megnyitásával szintet lépett a hazai vega/vegán gasztronómia. Végre kidolgozott ízkombinációkat találunk ezen a fronton is, igényes és fantáziadús alapanyaghasználat jellemzi ezeket a sok-sok kísérletezés nyomán megszülető fogásokat. A Veganlove-ban végre nem azt érezzük, hogy ez "csak" vega (pontosabban vegán) kaja.
A legvagányabb mami a világon: Bori Mami
A Bori Mami egy fogalom Gyöngyösön, fogalom a környéken, és lassan az országos köztudatban is. Sándor Béla tulajdonos, az étterem szíve és lelke az utóbbi időkben igencsak rákapcsolt, most például a fesztivál egyik legmeghökkentőbb fogását prezentálja.
Amit a képen látunk, az a Bori Mami palóclevese. És akkor most hagyunk is egy kis időt az információ feldolgozására. Ugyanis a Mátra mint palóc vidék is képviselteti magát a rendhagyó fogással, ami azonban lé helyett rétesként kerül a tányérra! A palócleves minden komponensét - a zöldbabtól kezdve a répán át a burgonyáig - ugyanúgy megtaláljuk a réteslapok között is.
És akkor jöjjön a haladó szint. Az, hogy a sztrapacska só helyett cukorral, édesen kerül elénk, még rendben. Az, hogy ez a vidék egyik különlegességével, a juhtejből készített zsendicekrémmel készül, szintén rendben. De, hogy Bori Mami sztrapacskájára mangalicapörc kerüljön, a sült szalonna pedig csokoládéval legyen bevonva, és a kekszben is legyenek szalonnadarabkák, majd az egészet liofiliizált (fagyasztva szárított) eperrel és ibolyás epervelővel tálalják...Lehet még kérdésünk ezek után?
Gourmet-tervek a hétvégére
Még két teljes napja van tehát az ínyenceknek a kóstolgatásra a 22-27 fokos, alapvetően napos, olykor zivatarokat jósló időben. Utóbbi kapcsán csak annyit, hogy az elmúlt években a folyamatos esők mellé még hideget is kaptunk, mégis jól éreztük magunkat! Az időjárással szerintünk nem lesz gond. Ha tehetik, induljanak minél hamarabb; mutatjuk is a favoritjainkat:
Például a mangalicavariációk és epres jóságok sűrűjében valahogy mi napok óta madártejre vágyunk. Találtunk is a menüben. Egy igazán büntető szóviccel nevezzük most Mádártejnek, ugyanis a mádi Percze étterem csapata készíti. A kosárkába álmodott desszert neve így hangzik: csokoládé epres madártejjel, borecetzselével – avagy az édességben megjelenik Tokaj is, ahol az utóbbi években egészen kiváló minőségű borecetek készülnek.
Aztán mi mással is fojthatnánk le egy kellemes madártejes kosárkát, mint egy kis mangalicapörkölttel? És ezzel most finoman utalunk is arra, hogy ezen a fesztiválon teljesen általános, hogy össze-vissza kuszáljuk az elő-, fő- és utóétel sorrendeket. Ez nem is csoda egy olyan helyen, ahol könnyen megeshet, hogy a mangalicapörkölt kávés pohárban érkezik, az úgynevezett szívószál uborkából készül, a pörköltet pedig tojásos galuska köríti. A Vendéglő a KisBíróhoz standjához is készülünk, ahol szintén a szóviccbűnözés minősített esetével állunk szemben: a "pörkölt kávé" alatt értsünk pörköltöt kávéspohárban (!), és ha ismerős lenne ez a pohár, akkor értsük jól a ráírt Starbock szót is! (A séf-tulaj első éttermének Bock nevére utalva.)
Bíró Lajosnál egyébként biztosak lehetünk benne, hogy mangalicában – és gyakorlatilag semmilyen húsételben – nem téved. Ezzel az alábbi, klasszikusabbnak tűnő fogásával búcsúzunk most. Mi székelykáposztára tippelünk, de ígérjük, hogy állításunkat személyesen is teszteljük.