Amfórás borérlelés – újhullám vagy ősi módszer?

Mindkettő. Olyannyira ősi, hogy Grúziában régészeti leletek bizonyítják a borok anyagedényben történő érlelését 8000 évvel ezelőttről. A grúzok amfóráját, azaz a szőlő erjesztésére és érlelésre szolgáló edényét qvevrinek hívják, és szinte minden házban megtalálható volt a pincében vagy a földbe temetve. Mivel a qvevris érlelés elválaszthatatlan a grúz nép kultúrájától, 2013-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította a grúz amforás érlelést – akik ezzel olyan exkluzív klubhoz csatlakoztak, mint Tokaj, a portugál Douro-völgy, vagy a bordeaux-i St Emilion, amelyeket szintén a borok miatt nyilvánítottak a Világörökség részévé.

Előnye, hogy a bort borízűnek érezzük

És hogy miért tették agyagedénybe a szőlőt a messzi grúz eleink? Mert a jelenleg divatos vegyszermentesebb, eredetibb, ősibb borkészítési trendekbe jól beleillik az amforás érlelés. A hordóval szemben ugyanis kevesebb ízanyag kerül az érlelés során a borba. Így jó alternatíva azoknak, akik természetes edényben szeretnék érlelni boraikat, de nem akarják, hogy túl fás legyen (a túl sokáig új fahordóban tartott bor jellegzetesen száraz a fából kioldott csersav miatt, a bor gyümölcsösségét pedig elnyomja a hordó pörköléséből származó fahéjas, vaníliás, csokoládés aromák együttese).

Terjed az agyagőrület

Az újra felfedezett ősi módszer egyre népszerűbb. Grúziában például hamarosan megnyílik az első Qvevri Akadémia. Az agyagos érlelés túljutott a grúz határokon is: Horvátországban, Szlovániában, Észak-Olaszországban, Ausztriában, sőt, állítólag az Egyesült Királyságban is érlelnek bort amfórában. Sok esetben az agyagedényben történő érlelés együtt jár az ún. narancsbor-készítéssel, aminek semmi köze a narancshoz, a kifejezést csak a bor színe miatt használják.

A fehérborhoz szedett fehér szőlőt ugyanis szinte irreálisan hosszú ideig macerálják (szó szerint piszkálják, nyúzzák, keverik, gyötrik) úgy, hogy a szőlő héja még benne van. Ettől aztán a bor színe narancsszínű lesz, illata és íze pedig komplex, vaskos – sokak szerint egyszerűen hibás. A narancsbor azonban nem feltétlen érlelődik amforában, és fordítva, az amforában érlelt bor nem feltétlen narancsbor.

Itthon is készül ilyen bor, sőt amfóra is!

A móri borász, Csetvei Krisztina Grúziát is megjárta, hogy első kézből szerezzen ismereteket az ősi módszerről, mielőtt belevágott saját projektjébe. „2013-ban kóstoltam életemben először grúz bort, egy 2011-es Saperavi vett le a lábamról. A címkét alaposabban elolvasgatva feltűnt, hogy Irakli (Eko) Glonti borász és Isabelle Legeron Master of Wine közös alkotása ez a bor. Ezért elkezdtem minden elérhető információt megszerezni Grúziáról és a grúz borokról" - fogalmazott Csetvei Krisztina, aki mivel nem talált elég anyagot a grúz borkészítési technológiáról, 2014-ben Grúziába ment egy bortúrára. Azt mondja, ekkor szeretett bele a qvevrikbe.

"Később Légli Attila keresett meg, hogy próbáljam ki az ő amforáit. Először kisebb, 125 literes erjesztő- és érlelőamforákkal kezdtem a barátkozást, de az idei évben már nagyobb, 225 literes edényekkel is kísérletezem majd. A 2015-ös móri Ezerjó trilógia szépen bemutatja, milyen a tartályban, a tölgyfa hordóban és az amfórában erjesztett, érlelt ezerjó közötti különbség" - mondta Csetvei, miközben hozzátette, Móron a család Csetvei Pincéjében ezt a különbséget bárki megtapasztalhatja.

A hétvégén is kóstolhat amfórában érlelt borokat

Az idei VinCE Budapest Wine Show első napján, március 17-én főleg a borszakma képviselőinek kínálnak izgalmas mesterkurzusokat, ezek egyike lesz Darrel Joseph amerikai származású, Bécsben élő szakértő amfórás kóstolója, ahol az említett Csetvei Ezerjó mellett több amfórás grúz bort is kóstolhatnak a résztvevők. De lesz agyagedényben érlelt szicíliai bor, és egy amfórában érlelt horvát pezsgőt is szétosztanak majd a poharakba.