Furcsa belegondolni, hogy nem is olyan régen még sorba kellett állni a narancsért és a banánért a hazai piacokon. De azóta kinyílt a világ, és nagy eséllyel nem néz ránk furcsán a zöldséges, ha mangót vagy pomelót kérünk. Persze a legtöbb egzotikus gyümölcsöt azért mégiscsak a helyszínen érdemes fogyasztanunk. Ott filléres és friss, itt drága és kétes minőségű miután átkelt a fél világon. Azért persze lehet próbálkozni. Vagy akár választani magunknak egy-két bakancslistás különlegességet, hogy jó okunk legyen érte a Csendes-óceánra vagy Ázsiába utazni!

Mangosztán

Mangosztán nem egy közép-ázsiai ország Üzbegisztán szomszédságában, hanem egy forró éghajlatot kedvelő fa gyümölcse. A mangosztánfa elképesztő magasra, akár 25 méteresre is megnő, ez egy 8 emeletes ház magasságának felel meg.

Termése a vöröses bordó, bőrszerű héj alatt egy puha, szinte krémes fehér belsőt takar, ránézésre fokhagymaszerű cikkelyekkel. A gyümölcshús íze enyhén citrusos, savanykás és őszibarackra – egyesek szerint ananászra – emlékeztető. Mivel tényleg igen puha, lédús gyümölcs, a héját használhatjuk kis kehelyként, hogy kikanalazzuk belőle a gyümölcshúst.

Licsi és a hamis licsi: rambután

A licsi kérge gyakran szinte pink színű, belül pedig fehér; ám ha belül sárgás-barnás, ki is dobhatjuk. A picit kocsonyás állagú gyümölcshús édes, ízletes, Kínában és Indiában alapcsemegének számít.

A licsi szőrös rokona a Malajziában és Indonéziában őshonos rambután. Ez a szinte komikus látványt nyújtó gyümölcs a licsi szőrös rokona (maláj neve annyit tesz, hogy "szőrös"). Ha beleszerettünk az ízébe, trópusi nyaralásunkról hazatérhetünk rambutánbefőttel vagy lekvárral. Az íze behatárolhatatlan, nagyon lédús, szintén zselés állagú csemege, a mi gyümölcseink közül talán a szőlőhöz lehet leginkább hasonlítani, de hasonlítgatás helyett a legjobb megkóstolni.

Karambola, avagy a csillaggyümölcs

A sárga, hosszúkás termést, ha keresztbe vágjuk el, egy ötágú csillagot kapunk – innen az elnevezés. Nem kell hámozni, az egészet megehetjük, és bár mi még nem kóstoltuk, az azért vicces, hogy a különböző beszámolók szerint íze egyszerre hasonlít az almához, az ananászhoz, a kiwihez, a szilvához és a citromhoz. Ejha. Kétféle ízű létezik belőle egyébként, egy édesebb és egy fanyarabb.

Égövtől függetlenül mindegyik gyümölcsről sorolhatnánk, hogy a szinte kötelező C-vitamin tartalma mellett milyen remek immunerősítő, antioxidáns és a többi. A csillaggyümölcsnek viszont van két szokatlan tulajdonsága is. Az egyik, hogy egészen kétségbeejtő állapotokban is segítségünkre lehet: a napszúrás, gyomorrontás, hányinger, másnaposság természetes enyhítője. A másik, hogy magas oxálsavtartalma révén a vesebeteg embereknek tilos fogyasztaniuk. Ők a nyugtalanságon és álmatlanságon kívül akár tudatzavarosak is lehetnek, extrém esetben rohamot kaphatnak, ha csillaggyümölcsöt ettek.

A legdögösebb: sárkánygyümölcs

Személyes kedvencünk a bohókás küllemű sárkánygyümölcs. Az élénk pink színű gyümölcs mintha lángolna a sárga végekkel, és felvágva, a fehér alapon fekete magvakkal is nagyon látványos. Egy másik színvariánsa még parádésabb: kívül zöldes és a húsa élénk pink! Ez a ritkábbik változat, és a gyümölcshús egyébként ugyanúgy megfesti a kezet, mint a cékla.

A sárkánygyümölcsöt pont úgy érdemes enni, mint a kiwit. A legegyszerűbb kettévágni, és kikanalazni. A puha húsban lévő apró fekete magok is a kiwit idézik.

Koktélokból is ismerős: maracuja

És ha már apró magok. A passiógyümölcs, elterjedtebb nevén maracuja is apró magokat rejt. A golgotavirágból érő passiógyümölcsben nem a véletlen műve a két erős keresztény utalás. Ilyen erős szakrális kötődéssel szinte illetlennek is érezzük a maracujából készült szirupot koktélokba locsolni.

Jackfruit, a világrekorder

A jákafát, avagy a jackfruitot elnézve mintha csak rücskös krumplikat látnánk csüngeni a fán. Az eperfafélék családjából származik ez a növény, a képek pedig kicsit csalókák, mert ezek a gyümölcsök hatalmasak, jóval nagyobbak egy jó nagy krumplinál is, illetve maguk a gyümölcsfák is megnőhetnek akár több tíz méter magasra is. Tipikus ázsiai kép, ahogyan a helyiek a biciklijükre vagy motorjukra kötöznek egy frissen szedett jackfruitot, amely bőven túllóg a bicikli kormányán kétoldalt. A jackfruit gazdagon méri a földi jót: maga a gyümölcs több tíz, vagy akár 35 kilós is lehet – ezzel világrekordot döntve, mint a Földön fellelhető legnagyobb gyümölcs.

Többcentis magja is remek ízű, állítólag a gesztenyéhez hasonló. Igazi csemege. Ahogyan persze a gyümölcs húsa is, amelyet a banánhoz és a dinnyéhez szokás hasonlítani. Ez például egy igazi bakancslistás tervünk lehet, egyszer helyben, ott, ahol terem, enni a világ legnagyobb gyümölcséből. Ehhez a legjobb választás India – Banglades nemzeti gyümölcse –, de egész Délkelet-Ázsiában őshonos.

Kígyógyümölcs vagy kígyószilva

A barátságtalan nevek barátságtalan küllemű gyümölcsöt is takarnak. Felülete a kígyó pikkelyes bőrére emlékeztet, és még szőrös is ehhez. Abból a szempontból ritkaság, hogy a kókuszhoz hasonlóan egy pálmafa, a szalakkapálma termése. Az undok külső zamatos belsőt takar, megéri kibontogatni. Az édes-savanyú gyümölcs ízét az ananászhoz szokás hasonlítani.

Kiwano, a tüskés uborka

Ez a szintén dögös darab az egzotikus gyümölcsök egyik különce. Nevezik tüskés dinnyének és tüskés uborkának is: és nem tévedés az uborka elnevezés, a zöldségekhez is sorolható ez az étkezésben gyümölcsként fogyasztott trópusi finomság. (A dinnye és az uborka zöldség vagy gyümölcs mivoltáról itt olvashatnak.) Az már képről is látszik, hogy a szinte áttetsző húsa rendkívül lédús, több mint 90% vizet tartalmaz (akárcsak a görögdinnye).

Sokat megmagyaráz róla az eredete: a kiwano a Kalahári-sivatagból származik ugyanis. A tüskés, kemény külső valójában a gyümölcshúsban tárolt, éltető vizet takar. Ilyen trükkös a természet, lenyűgöző!

Noni: ronda és nem finom

A jóisten láthatóan nem sokat foglalkozhatott a kissé bumfordi gyümölcs vonalainak megtervezésével. Körülbelül tíz évvel ezelőtt nagy őrület volt itthon a noni juice, akárcsak azelőtt az aloe verát, mindenre javallották, épphogy csak szerelmi bánatra nem. (Tulajdonképpen még arra is, depresszióűző mivoltára hivatkozva.) Persze nem szeretnénk elvitatni az Ausztráliában és Ázsiában őshonos gyümölcs kiváló élettani hatásait: tudományos kutatások tucatjaiban érvelnek a fogyasztása mellett. A természeti törzsek körében, akik fogyasztják és gyógyításban alkalmazzák, óriási tiszteletnek örvend. Maga a gyümölcs bokron terem, először zöld színű, aztán sárga, végül kellemetlen szagot áraszt. Bizony, bűzleni kezd. Az íze kifejezetten rossz, ezért más gyümölcsökkel együtt, vagy tényleg gyógyszerként fogyasztják.