"A tea a világ egyik legősibb itala, mégis alig tudunk róla valamit" – tartja Tálos Gábor, a Zhao Zhou teaműhely megálmodója. Tizenhat évig borkereskedelemben utazott, de négy évvel ezelőtt megkóstolt egy ötven-hatvan éves teát, és akkor rájött: váltania kell.

Azóta azon munkálkodik, hogy minél többeket megismertessen a teák szép, izgalmas világával. Mi egy teakóstolón találkoztunk vele a Bortársaság belvárosi kóstolóhelyiségében, az alábbi érdekességeket ezen az eseményen hallottuk tőle.

Tálos Gábor egyébként egy nagyon szelíd, barátságos ember – a kóstolón úgy tűnt, mindenki, aki a teával foglalkozik, az –, aki nagyon szimpatikus módon nem tartja magát mindenható szakértőnek. Csupán olyasvalakinek, akit nagyon érdekel a tea témája, ezért sok mindent megtanult róla az évek során. Így aztán egyetlen pillanatig nem érzi azt az ember, hogy rá akarná erőltetni a véleményét vagy a tudását. Vele kóstolva tényleg mindenki azt gondolhat a teákról és az egész dolog szertartásosságáról, amit akar.

Tudta?

Közeleg a teaforradalom: Manapság ha egy átlagos vendéglátóhelyen teát kérünk, annak nem sok köze lesz az igazi teához – nem panaszkodnánk hosszan, aki nem érti mi a baj a jelenlegi helyzettel, az ebben a remek posztban elolvashatja. De nem lesz ez már sokáig így – ezt ígéri legalábbis Tálos Gábor. Ahogyan a borban, gasztronómiában, kávéban zajlott (és zajlik is még) a forradalom, úgy állítólag öt éven belül a teával is így lesz.

A tea egyre több ember számára nem annak a szinonimája lesz, hogy "a teagyár padlójáról összesöpört por némi gyümölcsaromával felütve, filterbe töltve", hanem valódi tealevelekből készült főzetet fog jelenteni. A hazai borászok és a csúcséttermek már most nyitnak a minőségi teák felé, és Nyugat-Európában is ez a trend látszik: Angliában, Franciaországban, Németországban sorra nyílnak az igényes teaházak.

Egy jó teát többször is le lehet önteni: Egy átlagos, filteres tea elkészítése ugye úgy néz ki, hogy az ember belelógatja forró vízbe, a csomagoláson ajánlott ideig áztatja, aztán kiemeli és kidobja. Na, ha igazi tealevelekből készült teával dolgozunk, ez nem így megy. Egy jó teából egyetlen adagot nagyon sokszor, akár tíz-tizenötször is le lehet önteni. (Vannak, akik az első leöntést meg sem isszák, mondván az csak felébreszti a teát, de nekünk momentán volt, amiből az első leöntés ízlett a legjobban.)

Ha nem akarunk egyszerre ilyen sok teát meginni, a párszor már leöntött teát akár másnapra is el lehet rakni. Amikor másnap elővesszük, csak egyszer kell leönteni meleg vízzel, hogy kicsit felfrissítsük, letisztítsuk, és mehet tovább a buli. Ezért aztán a kínaiak úgy tartják, a teát inkább kis adagokban kóstolgatjuk, mint isszuk.

Nem olyan drága, mint amilyennek tűnik: Filteres teákhoz szokva elsőre megdöbbentő lehet a jó minőségű teák ára: 50 gramm teáért akár 5-6 ezer forintot is kérhetnek. Egy főzethez azonban elég 6 gramm belőle, így egy teázás kb. 600 forintba kerül. Tehát ennyiből egy négy-öt fős társaság másfél órán át el tud teázgatni – ne feledjük, többször is le lehet önteni egy adagot. Mondjanak még egy olyan minőségi italt, ami mellett ennyiért órákon át többen el tudnak beszélgetni.

Otthon sem nagy kunszt profin teázni: A teázás művészet – a japánok egy évig tanulják, hogyan legyenek jó vendégek, és két évig, hogy hogyan készítsék a főzetet. Úgyhogy a hardcore teahívők, akik minden teatípushoz külön kannát használnak, valószínűleg nem fognak a következőkkel egyet érteni. Pedig a legfontosabb, amit megtanultunk ezen a kóstolón, hogy nem kell túlgondolni az otthoni teaszertartást. Nem kellenek hozzá spéci cuccok, csak pár dologra kell odafigyelni. Mindjárt írjuk is, hogy mikre, de vizuális típusok kedvéért mutatjuk is:

Ha van tehát otthon egy lefedhető, fél literes teáskannájuk, egy szűrőjük, és egy másik kancsójuk, amibe a kész teát át tudják önteni, valamint egy csészéjük vagy hőálló poharuk, már meg is van az alapfelszerelés. Kb. 6 gramm teát tegyenek a kannába, majd öntsenek rá forró vizet – lehetőleg körkörös mozdulatokkal, hogy ne egy ponton égessék a leveleket.

Fajtától függően elég csupán 10-20-30 másodpercig (!) áztatni, majd a teát leszűrjük, a kész főzetet átöntjük egy másik kancsóba, és már kezdődhet is a teázás. Mivel a tealevél szereti a meleget, a következő leöntésig érdemes a leszűrt leveleket visszatenni a teljesen üres kannába, és lezárni a tetejét. Vagy csak beletenni egy csészébe, és egy kistányérral lefedni azt. Fontos, hogy az átmeneti tárolóedényben ne legyen víz, mert akkor feleslegesen tovább ázik a teánk.

A tea hatása legalább olyan fontos, mint az íze: De van, aki a testből kiváltott érzeteket fontosabbnak tartja. A profik amikor teát kóstolnak, egyrészt – akárcsak a bornál – az ital színét, illatát, ízét, utóízét stb. vizsgálják. Másrészt arra is odafigyelnek, hogy miután megitták a teát, az milyen érzéseket vált ki belőlük. Mielőtt mi teázni kezdtünk volna, ez teljesen kamu ezo-hókuszpókusznak tűnt.

De három különböző tea végigkóstolása után úgy éreztük, tényleg létezhet ez a jelenség. Az egyik teától elbágyadtunk, a másiktól felélénkültünk, a harmadiktól teljesen lelazultunk – és nem csak mi, hanem a kóstoló további résztvevői is erről számoltak be. Persze ez nagy részben valószínűleg magyarázható a teák eltérő koffein- és teintartalmával.

De a teahívők azt mondják, van még valami plusz, amit ezeknek a – gyakran több száz éves teafákról szüretelt – leveleknek a főzete ki tud váltani az emberből. Ahogyan a bortól részegek leszünk, úgy a teától is beáll egy módosult tudatállapot – és a legjobb, hogy a másnaposság érzése nélkül.

Ezt kóstolja meg

Na ugye, hogy már meg is hoztuk a kedvét! Mi most a Zhao Zhou teázó teáit ittuk, tőlük tudunk most három nagyon eltérő, de egyformán izgalmas teát ajánlani. A borokhoz hasonlóan a teák elnevezésénél is lényeges a termőterület és az évjárat. (A sorszámot viszont csak a Zhao Zhou teabolt adta nekik, így könnyebb kérni, ha elmennek hozzájuk egy kóstolóra.)

No. 505 Green Dancong 2015: Wulong tea (oolong írásmóddal is látható sok helyen) a Phoenix hegységből, Guandong tartományból, Kínából. 30 másodpercnyi áztatás elég neki, és már önthetjük is. A főzetnek megdöbbentően virágos illata van. Olyan, mintha jázminnal ízesítették, illatosították volna. Pedig nincs más benne, csak tealevél. További érdekessége, hogy miután megittuk, gyümölcsös utóíz marad utána az ember szájában. Virágossága, könnyedsége miatt általában kezdő teázóknak szokták ezt kínálni, ezzel könnyen rá lehet szoktatni bárkit az igazi teákra. Könnyed íze és illata becsapós lehet: koffeintartalma kifejezetten magas. Érdekes módon minket ennek ellenére nem pörgetett, inkább lenyugodtunk tőle.

No. 618 Gushu Dian Hong 2015: Fekete tea Menghaiból, Jünnan tartományból, Kínából. 200-300 éves teafák leveléből készült, az arany rügyek (a legfelső, legfiatalabb hajtás, a legértékesebb rész) édes lágyságot adnak a főzetnek, a sötétebb alsó levelek a kakaós jegyeket hozzák a teába. 20 másodperc áztatás elég neki, aztán tölthetjük is a poharunkba. Klasszikus fekete tea íze van, talán ez az íz áll a legközelebb ahhoz, amit az ember megszokott a bolti sima fekete teáktól. De sokkal aromásabb, gazdagabb az íze. Mi úgy éreztük, ez egy igazán frissítő tea, kifejezetten aktív lesz tőle az ember.

No. 831 Da Xue Shan 2016: Sheng, élő – természetesen érlelődő – puer tea, a Nagy Havas Hegyről, Jünnan tartományból, Kínából. 200-300 éves teafák levelei, a korai szüretnek köszönhetően sok rüggyel. 20 másodperc áztatás és ihatjuk is. Főzete lágy, virágos utóízzel. Bár azt hallottuk, a puer teák számítanak a legmenőbbeknek, legkülönlegesebbeknek, mi a három közül ennek éreztük legkevésbé karakteresnek az ízét. Az viszont tény, hogy egyszerre érzi magát tőle az ember szellemileg frissnek, és közben nagyon lazának. Valószínűleg valami ilyesmi hatásra gondolhatott Zhao Zhou mester, amikor elküldte tanítványait teázni.