A német gasztronómia általában megrökönyödést kiváltó szókapcsolat: valamiért a kolbászon és a sörön kívül az embereknek nem sok minden jut eszébe róla. Pedig a Mosel völgyének klímája különleges borokat, a berlini multikulti rengeteg ínyencséget eredményez, és nem csak az Oktoberfesten lehet sörözni és jókat enni ősszel. Lássuk, milyen ízélmények várnak minket a következő hónapokban Németországban.

Berlin: az egyszerűtől a luxusig

Berlin a nemzetiségi ételek Mekkája. Ha egy várost kéne választani, ahol tanulmányozható a világ gasztrokultúrája, akkor az az egy város Berlin lenne. A törökök tökélyre fejlesztették az itt feltalált street foodot, a dönert, Neukölln pedig tele van távol-, és közel-keleti éttermekkel. De tombol a levesbár és a vegán kultusz is. De nézzük szépen sorjában.

Döner és Currywurst: Ez az a két étel, amit nagyjából minden utcasarkon lehet kapni, rendkívül eltérő minőségben. Valahogy úgy alakult, hogy mindkettőből a legjobb Kelet-Kreuzbergben, a Mehringdamm metrómegállónál kapható: a Mustafa Gemüsekebap (Mehringdamm 32) és a Curry36 (Mehringdamm 36) csak egy pár lépésre vannak egymástól. Az, hogy mennyire is jó Mustafa kebabja, ez a videó elég jól mutatja:

Kihagyhatatlan. Ropogós, grillezett zöldségek, feta, finom szószok és a műfajtól szokatlanul jó minőségű hús kerül a pitába. Az élmény egy doboz ayrannal – ami egy tejes ital, valahol a joghurt és a kefír között félúton – lesz teljes. Amúgy ha épp rengeteg felesleges ideje van, amivel nem tud mit kezdeni, a Mustafa weboldala az egyik legkreatívabb, amit valaha magáénak tudhatott egy hat négyzetméteres kebabos bódé. Órákon át el lehet vele szórakozni.

A currywurst nekünk nem nagy kedvencünk, főleg, ha van lehetőség Mustafa dönerét választani, de a berliniek nagyon büszkék rá, mint az eredeti berlini street foodra. Mivel ízlés kérdése, így azt mondjuk, ha már erre jár, próbálja ki, de nagyon sokat ne várjon tőle.

Ázsiai ízek: Neuköllnben a Sonnenallén egymást érik az ázsiai helyek, mi egy kicsi, autentikus thai falatozót ajánlunk itt: a 134-es szám alatt található Mae Charoent. Hely általában alig van, a kissé kopott natúrfa bútorok annyira nem hívogatók, de ne hagyjuk félrevezetni magunkat! Kedvenceink itt a kókusztejes levesek, a mindenféle csírás-zöldséges üvegtészták, és nagyon jól készítik a kacsát. Thai sört is tartanak készleten, ami nem annyira jó, mint amennyire drága (6-7 euró). Jó tanács: szóljunk, hogy csínján a citromfűvel. Utólag adják hozzá az ételekhez a friss citromfüvet, de néha iszonyúan túlzásba tudnak esni.

Egyébként, mivel Kreuzberg és Neukölln voltak a bevándorlónegyedei a városnak, ezért nem kell rajta nagyon csodálkozni, hogy ebben a két kerületben találjuk a legjobb nemzetiségi ételeket. Itt egyszerűen nem lehet hibázni, elég komoly verseny megy a vendégekért, a Gneissenaustrassén Kreuzbergben és a Sonnenallén Neuköllnben is egymást érik a keleti éttermek.

Luxus a hippitanyán: Bár Berlinről könnyedén lehet az a benyomásunk, hogy egy négymilliós lakosságú hippitanya, azért van itt flanc is. A KaDeWe (Kaufhaus des Westens) egy 110 éves luxusáruház, Európa egyik legnagyobbja és legjobbja, az étkező részlegéről ugyanezt mondják.

A hozzáértők szerint még a Harrod's-ot is übereli ebben a kategóriában. Az áruház hatodik emeletén, ahol az étkező található, sajtból például 1300 félét tartanak, de a friss tengeri herkentyűktől elkezdve a kaviáron és az exkluzív pezsgőkön át mindent vehetünk, ami egyszerre esik a luxus és az élelmiszer kategóriába. Fura ötvözete amúgy ez a hely az éttermeknek és az áruházaknak: mindent meg lehet kóstolni helyben.

Képzelje el például a szituációt, hogy bemegy egy random kiválasztott magyar áruházba, és mielőtt megvenné az egy kiló csontos karajt, megkérné az eladót, hogy készítsen belőle önnek egy levest. Ez az áruház (különösen a tengeri herkenytű részleg) így működik, és szinte bármit kóstolhatunk szakértői segítséggel. Gyakorlatilag minden európai csúcstermék megkóstolható, megvásárolható.

Ha valaki kipróbálná mindezt, anélkül, hogy napokat talpalna vagy metrózna a városban, október elején lesz egy fesztivál, a BerlinFood Week, ahol felvonultatják a teljes berlini kínálatot. Az egyhetes muri Berlin-Mitte negyedben lesz, a Heizkraftwerk-ben.

Hol borozzunk Németországban: Mosel völgye és Lipcse

Németország legjobb bora a rajnai rizling. És ha lekicsinylően mosolyognának, hogy mit tudhatnak ők ott északon a borról, jó ha tudják, hogy a német borászatok sztenderden ott vannak a világ élvonalában. Ennek a szőlőfajtának hűvös éghajlat kell, hogy lassan érjen meg, így készülnek a spätlese, azaz a kései szüretelésű borok. Mivel a spätlese lényege, hogy amennyire csak lehet, későn szedik le a szőlőt, így Németország Rajnai régiójában az ősz nagy része a szüretről szól.

Ez nekünk azért jó, mert csinálnak egy csomó vidám, boros gasztronómiai eseményt ennek kapcsán, de komolyan, két naponta megünneplik a szuper jó borukat. Vidám hely a Mosel völgye, na. Október harmadikán például Zell városban szerveznek szőlővidék-bejárást, borozással egybekötve, pár nappal később ugyanitt pedig a gazdák egy része beengedi pincéjébe az érdeklődőket. Ha itt szeretnénk rizlinget kóstolni, és megnézni a szőlőhegyeket, dobjunk be a bőröndbe bakancsot is, mert itt meredek a terep.

Zelltől nem messze, mintegy húsz kilométerre fekszik Traben-Trarbach városa, ahol szintén borozhatunk kirándulás közben, és közben ínyenc falatokat kóstolhatunk. Egy ilyen három órás kirándulás ára harminc euró, helyi borszakértő mesél nekünk a helyi borokról és hagyományokról. A honlapon angol túráról nem írnak, így ezen a túrán németesek előnyben, viszont a túrán kívül garmadájával állnak rendelkezésre présházak, ahol foglalhatunk privát kóstolást, ha már egyszer elhatároztuk, hogy a Rajna vidéki borok szakértői leszünk. Egyébként ez a város annyira cuki, hogy nem is értjük, miért nem volt még egyetlen Disney animáció helyszínének ihletője sem.

És még egy boros tipp: Lipcsében van egy "halhatatlan borospince". Az Auerbachs pince Goethe törzshelye volt egyetemi évei alatt. Az egyetemi évek kocsmáját aztán Goethe megtette dr. Faust megkísértésének helyszínéül, az V. részben Mephisto ide hozza őt, hátha itt találja meg azt a bizonyos boldog pillanatot. Ha nincs kedvünk elvergődni a Moselhez, hogy ott tudjuk meg, milyen a rajnai bor, itt megkóstolhatjuk őket.

Mit nekünk Oktoberfest: sörfesztiválok mindenhol Németországban

Németországban minden évben legalább ezer sör- és borfesztivált tartanak, mi véletlenszerűen választottunk egyet, ami szimpi. Természetes tudjuk, hogy München és az Oktoberfest a sörfesztiválok alfája és omegája, erről írtunk is nemrégiben. Pont ezért most egy másikat szemeltünk ki. Nekünk például sokkal szimpatikusabb a stuttgarti sörfeszt, a Cannstatter Wasen, mert valami teljesen lehetetlen módon családi eseményt csináltak belőle.

Ahogy a honlapjukat elnézegetjük, több lesz az óriáskerék és a körhinta, mint a sörsátor, és mézeskalácsból legalább akkora felhozataluk lesz, mint sörből. De nem csak mézeskalács: helyben dagasztott és sütött tönkölybúza kenyerek, vadhúsok, és sörkorcsolyák is lesznek, németesen: sok zöldséggel, sajtokkal, húsokkal. A fesztivál szeptember 23-tól október 9-ig tart, a részletes programot itt tudja megnézni.

Desszert a végén: hógömbök, és csoki mindenhol

Nem mintha riogatni szeretnénk önöket, de lassan és biztosan közeledik a karácsony. Tübingenben (Stuttgarttól 40 kilométerre délnyugati irányban) rajtol a karácsonyra hangolódás: egy öt napos fesztiválon november 29. és december 4. között itt minden a csokoládéról fog szólni. Tízezer négyzetméteres vásáron minden lesz, ami bármilyen módon is kapcsolódik a csokoládéhoz: szökőkút, főző workshopok, csokoládéösvény, a környező házakat csokoládémintásra világítják meg és még csokoládészínház is lesz.

És ha már karácsony, hógolyó. Nem, azért ennyire tényleg nem szaladtunk előre az időben, a hógolyó vagyis schneeball egy tradicionális német édesség, amiből az eredetit Rothenburg (ob der Tauber) városában lehet megkóstolni. Az óváros amúgy az UNESCO világörökség része, szinte teljes egészében épségben fennmaradt középkori város, és erről az édességről is állítják, már a középkorban is ismerték itt, és készítették. Mondjuk nyilván nem a kókuszos verziót. 

A városban amúgy működik egy karácsonyi bolt, ami az év minden napján nyitva és egy egészen különleges (és kicsit ijesztő) plüssmedve áruház is.