A teljesség igénye nélkül utánanéztünk, a világban hol, mivel melegítik át magukat az emberek a téli időszakban. Bár szuperizgalmas a kávék és teák sokszínű világa is, ezúttal a többféle összetevőkkel, vagy éppen fűszerekkel megbolondított téli italokra koncentráltunk. Mutatjuk a legérdekesebbeket az alkoholmentesektől indulva, a legütősebbekig.

Forró csoki vagy kávé? Mindkettő!

Ha mindig nehéz a választás a forró csoki és a kávé között, ezt az Olaszországból, azon belül is Torinóból származó bicerint imádni fogja. Ez ugyanis nem más, mint egy jó erős eszpresszó, forró csoki és teljes tej egymásra rétegezve egy kis, kör alakú üvegpohárban. Az ital neve is a tálalás módjából ered, a bicerin ugyanis kis poharat jelent piemonti dialektusban. Bicerint a 18. század óta készítenek a környéken, Alexandre Dumas is kedvelte.

A Wikipedia vonatkozó szócikke szerint korábban is létezett már egy hasonló ital, a bavareisa, de ennél a három összetevőt összekeverték, míg a bicerin lényege, hogy óvatosan egymásra rétegzik a tejet, kávét, csokit. Aki az eredetit szeretné megkóstolni, Torinóban a piazza della Consolatán álló Caffè al Bicerinben tegye, itt ugyanis a 18. század óta kínálják ezt a finom forró italt.

A Közel-Kelet forró csokija orchideából: salep

Sachlav, salep, saloop, sahlab – ezek a nevek mind ugyanazt a forró ital és desszert határán egyensúlyozó finomságot rejtik. A Közel-Kelet országaiban népszerű ital sűrű tejből és speciális orchidea-fajták (Orchis mascula és Orchis militaris) szárított és ledarált gumójából készül. Elkészítésének módja régiónként eltérő, van ahol narancsvirággal és rózsavízzel fűszerezik, máshol kókusz, fahéj, különböző magvak és mazsola kerül bele. Izraelben – ahol különösen nagy népszerűségnek örvend – sűrű forró italként kínálják, Törökországban már inkább puding állagúra főzik és kiskanállal fogyasztják.

Az italnak minimum a középkorig visszanyúló gyökerei vannak a térségben, Európát pedig a 17. században hódította meg, de a telepesek révén Amerikába is eljutott. Az italt saloopnak hívták, és a tejet forró vízre cserélték benne. Népszerűsége a kávé és a tea érkezéséig tartott - ma újra csak a Közel-Kelet itala. Ott viszont annyira szeretik, hogy a tradicionális piacoktól a szupermarketek polcaiig mindenhol megtalálható, a gyerekek éppúgy rajonganak érte, mint felénk a forró csokiért – írja a Forward.com.

Szereti az ánizst és a tejet? Az anijsmelket imádni fogja!

Az anijsmelk, vagyis az ánizstej a hollandok kedvenc téli itala, a jégpályákon például sokan ezzel melegítik magukat. Forró tejből, ánizsmagokból és cukorból áll, nagyon könnyen elkészíthető otthon. Ennek ellenére a legtöbb holland boltban kapható anijsmelk-tablettából állítja elő ezt az italt, a legnépszerűbb a patinás De Ruijter cég terméke. Az ánizs egyébként gyomor- és idegnyugtató hatású, úgyhogy az ünnepek alatt a nagy zabálások után pont jó választás.

Ez aztán kemény: az izlandi köménykávé

Izlandon óriási népszerűségnek örvend a jó erős kávé – a klasszikus eszpresszónál már csak a kúmenkaffi, vagyis a köményes kávé a menőbb. A kávébabok mellé némi köménymagot tesznek, és így főzik le az aromás, bivalyerős kávét. Általában étkezések után kínálják, és gyakran adnak hozzá tejet, mézet és löttyintenek hozzá a szintén köménnyel ízesített helyi röviditalból, a brennivínből is.

A tea mézes-gyömbéres elődje

A 12. századtól kezdve, a tea érkezéséig a szbiteny volt az oroszok forró itala, tulajdonképpen még a szamovár is a szbitennyikből, azaz ennek az italnak a főzőedényéből alakult ki. Kardamom, fahéj, gyömbér, szegfűszeg és méz alkotja, de olyan recepteket is találtunk, amik lekvár hozzáadását is javasolják. Az egészet nyakon öntve forró vízzel egy teához hasonlító fűszeres, melengető italt kapunk. (Aki még jobban szeretne tőle melegedni, vörösbort is adhat hozzá.) A kávé- és teakultúra terjedésével a 19. századra teljesen kiment a divatból, mostanában megint kezdik újra felfedezni ezt az ősi italt.

Forralt bor, alias Glühwein

Ha már forró italhoz bor hozzáadásánál tartunk, nem feledkezhetünk meg a magyarok (és angolok, és osztrákok, és még vagy egy tucat nép) kedvelt téli alkoholos italáról, a forralt borról. A fűszerezett és felmelegített bor ötlete egyébként nem újdonság: az első feljegyzések a rómaiak idejéből maradtak fenn.

Rengetegféle recept létezik, lehet vörös és fehér borból készíteni, általában karácsonyi ízvilághoz passzoló fűszereket javasolnak hozzá (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, esetleg ánizs), illetve citrusfélékkel szokták még ízesíteni (citrom, narancs), édesszájúaknak cukor vagy méz mehet még bele.

A forralt bor készítésével kapcsolatban a legfontosabb tudnivaló, hogy – hacsak nem pont alkoholmentes verzió készítése a cél – nevével ellentétben tilos forralni, csak melegíteni kell. Ha nem forraljuk, akkor már csak azzal lehet elrontani, ha nagyon pocsék borból csináljuk – a fröccskészítéshez hasonlóan itt is igaz, hogy rossz borból nem lesz jó végeredmény –, vagy ha túlcukrozzuk.

A Vörösmarty téren és a Bazilika előtt kóstoltuk idén, előbbi egészen finom volt, utóbbi vásárban viszont forralt bor helyett gyakorlatilag egy borra nyomokban emlékeztető cukorszirupot kaptunk.

Forralt almabor

A forralt borhoz erősen hasonlító forralt cider (almabor) elsősorban Angliában népszerű. Az alaprecept pofonegyszerű: száraz alma cidert rummal és almaszeletekkel összemelegítünk, és kész is a forró, bódító ital. A híres tévészakács, Nigella Lawson receptje a fentinél kicsit cizelláltabb – így gyanús, hogy finomabb is.

Ő egy liter száraz ciderhez 60 milliliter rumot, két és fél deci almás-gyömbéres teát, 40 gramm barna cukrot, két mandarint, négy szegfűszeget, két rúd fahéjat, két kardamomot és két friss babérlevelet ad. Összemelegítjük, és már lehet is inni.

Puncs

Aki próbált már bécsi adventi vásáron forró italt választani magának, tudja, hogy puncs nagyjából annyiféle van, ahány helyen készítik. Tojáslikőrös puncs, narancsos-gyömbéres puncs, erdei gyümölcsös puncs és sorolhatnánk végtelenül. Többnyire alkoholos, de létezik gyerekeknek való változata is.

Általában a fűszerek és a gyümölcs, vagy gyümölcslé jelenléte a közös nevező a puncsnak nevezett italok között. Maga a puncs szó egyébként szanszkrit eredetű, jelentése "öt", ami a hozzávalók számára utal, ezek az alkohol, a cukor, a citrom, a víz és a tea vagy fűszerek.

A puncs a 17. század elején Indiából érkezett Angliába tengerészek és a Brit Kelet-Indiai társaság dolgozóinak közvetítésével – innen terjedt el egész Európában. Eleinte bor vagy brandy alapon készítették, 1655-től a jamaikai rumos verzió vált általánossá – olvasható a Wikipedián.

Influenza ellen forró whisky: hot toddy

A puncsra kísértetiesen hasonlító – ám rum helyett általában whiskyből vagy brandyből készülő – hot toddy az alkohol mellett forró vizet vagy teát, mézet, szegfűszeget, fahéjrudat és citromszeletet tartalmaz. Mókás nevét állítólag egy dublini születésű orvosról, Robert Bentley Toddról kapta, aki megfázás és influenza tünetei ellen írta fel az alkoholt, fahéjat, forró vizet és cukorszirupot tartalmazó gyógyitalt.

A klasszikus hüttepia: Jägertee vagy Jagatee

Az osztrák síelések klasszikus forró itala, amit érdemesebb lecsatolás után a völgyben meginni, különben baj lehet a dologból. A meglehetősen alkoholos ital egy pohár száraz, jó minőségű vörösborból, fekete teából, fűszeres rumból, szilvás snapszból (otthon mehet bele nyugodtan a házi pálinka), egy pohár narancsléből, cukorból, szegfűszegből, fahéjból, citromkarikából áll.

Erre a receptre is igaz, hogy ha melegítés helyett forraljuk, az alkohol könnyen elillan, akkor meg minek töltöttünk bele annyi félét, ugye.

Egészségükre!