Múlt héten hűvös, borús időben indultunk el Budapestről, három órás vonatozás után viszont mintha egy másik országba csöppentünk volna. Pécsett napsütötte teraszok csábítottak kései ebédre és kávézgatásra.

 Villányban pedig a legnépszerűbb hazai borászatok menő kóstolóhelységei, vidám szüretelők, jobbnál jobb falatok és kényeztető vinoterápiás kezelések vártak minket. Reméljük, lesznek még idén ilyen szép napok, és érdemes lesz önöknek is utánunk csinálni.

Első nap: Pécs

Ha hozzánk hasonlóan önök is kocsi nélkül jönnének, és nem akarnak beleőrülni a vonatozásba, érdemes egy kis pécsi kitérőt beiktatni a programba. A pécsi vasútállomáson az egyes vágány mellett találnak csomagmegőrző szekrényeket, 500 forintért maximum 24 óráig lehet itt tárolni a motyót. (Egyébként nem túl bizalomgerjesztőek, de mi itt hagytuk a csomagjainkat, és nem volt vele semmi gond.)

Ha lepakoltak, sétáljanak be a körülbelül negyedórányira fekvő belvárosba, melynek sétálóutcáit – főleg napsütésben – bármelyik tengerparti városka megirigyelhetné. Mi a Gault Millau kalauz tanácsát követve a szépen felújított Jókai térre mentünk, ahol az Elefántos házban működő Jókai Bisztró teraszára ültünk ki. Naponta változó, friss alapanyagokból készülő napi menüt kínálnak nagyon baráti, 1250 forintos áron.

Ottjártunkkor karfiolleves, borsófőzelék és rántott hal volt a menü, és nagyon elégedettek voltunk vele. Desszertnek a brownie-t kóstolják meg feltétlenül pisztáciafagyival, karamellizált popcornnal: egyszerre édes és sós, lágy és ropogós, csoda jó! A borválogatás szintén remek. Érdemes a helyi, Hárs pincészet bioboraival is próbát tenni, nekünk a cserszegi fűszeres nagyon bejött.

Az ebéd és a séta után érdemes Pécs múzeumai és időszaki tárlatai közül meglátogatni egyet. Október 31-ig tart nyitva a Káptalan utca 4. alatt található Martyn múzeumban a Chagall-kiállítás. Nem túl nagy alapterületű, és a magyarázószövegek is lehetnének ügyesebbek, de a képek így is csodálatosak. Bónusz, hogy ha a Chagall-kiállításra érkeznek, lehetőségük van spéci, alkalmi menettérti jegyet váltani a vonatra, így féláron utazhatnak. Csak ne felejtsék el a vonatjegyüket lepecsételtetni a múzeumban.

A pécsi vasútállomástól a szállásunkig egy bő óra alatt jutottunk el vonattal és gyalogosan. Az élménydús napot egy forró fürdővel zártuk egy 2012-es Gere cabernet sauvignon és egy sajttál társaságában.

Második nap: Siklós

A házias, Gere Frici habzóborral turbózott reggeli után kerékpárra pattantunk (1800 forint/nap áron bérelhető a hotelben) és a Villányból kivezető bringaúton, szőlők mellett indultunk Siklós irányába. A Gere, Günzer és Sauska borászatokat elhagyva hamarosan a Szársomlyó tövébe érünk, itt le lehet kanyarodni a szoborparkhoz.

Innen egészen Nagyharsányig gurulhatunk bringaúton. Itt viszont – pont a legrosszabbkor – elfogy a kerékpárút, és közös úton kell haladnunk a Beremendről kikanyarodó kamionokkal. De ha ezt a szakaszt átvészeltük, a település végétől Kisharsányig, majd innen tovább egészen Siklósig már kerékpárúton, illetve kisforgalmú utakon juthatunk el.

Siklóson Malkocs bej dzsámiját, a szerb otrodox templomot és a gyönyörűen felújított várat érdemes megnézni. Utóbbiban kínzókamrát, vártörténeti kiállítást, korabeli öltözeteket, bormúzeumot, gyógynövénykertet láthatunk. Ha kényelmesen mindent végig akarnak nézni – és a bormúzeumban is beszélgetnének egy jót az itt dolgozókkal – két órát feltétlenül szánjanak a programra. A dzsámiba és a templomba 750-750 forint a belépő, a várban 1500 forintot kell fizetni.

 Hazafelé tartva, mielőtt beérnének Villányba, a Sauska borászatba mindenképp tegyenek kitérőt. Az alsó szintet az üzemi terület foglalja el, a felső szinten látványkonyhás, dizájnos kóstolóteret és egy fantasztikus panorámájú teraszt találunk. Az alapszintű, hat tételes borkóstoló 2000 forintba, a komolyabb 4000 forintba kerül.

Szerencsénkre éhesek voltunk, így életünk kóstolótálját rendelhettük ki. Helyi termelők húskészítményei – kolbász, stifolder, füstölt nyelv, sonka –, különböző sajtok, zöldségek, mindez frissen sült kenyérrel tálalva... Imádtuk! 3200 forintba kerül fejenként, de minden pénzt megér.

Harmadik nap: Villány

Az utolsó napunkat hazaindulás előtt Villányban töltöttük. Felsétáltunk a kilátóba, ahonnan az egész környéket belátni. Utána pedig betértünk a borvidék egyik legismertebb pincészetéhez, Bockékhoz. Ugyan a bordó bőrkanapés dizájn nem igazán a mi világunk, a kihelyezett tök jó boros magazinoknak, a profi személyzetnek és a barátságos kóstolóáraknak köszönhetően gyorsan belaktuk a helyet.

Egyébként, a kóstolt tételek közül legjobban a 2009-es, Marcell névre keresztelt, méthode traditonelle eljárással készült pezsgő tetszett. Ez egyelőre csak itt kapható, de hamarosan a szélesebb közönség is megismerheti majd.

Búcsúzóul még lementünk a panzió és étterem alatt található pincerendszerbe. A minden nap délután kettőkor kezdődő látogatás fénypontja a Heimann Ferenc tervezte, izgalmasan kialakított, különleges akusztikájú terme, ahol általában rendezvényeket tartanak.

Mire felértünk a pincéből, már az asztalunkon várt a gőzölgő, házi tészta vörösboros pörkölttel. Nagyon elégedetten, kicsit becsípve, a távozás miatt pedig elég szomorkásan sétáltunk ki a villányi vasútállomásra. Ekkorra már az eső is eleredt. A tavasz első napsugaraival garantáltan visszatérünk majd.