A köszönés után az első mondat, amit egy profi turista megtanul az adott ország nyelvén, az a "kérek szépen egy sört". (Pontosabban: egy hideg sört, mert vannak olyan országok, ahol a hőség és az infrastruktúra hiányosságai miatt nem magától értetődő dolog, hogy minden sört hűtve adnak.)

Bár egy jó korsó sör szinte minden megérkezés része, egyre többen indulnak olyan utakra, ahol a program lényege, vagy annak jelentős része a sörkultúra megismerése. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egész nap el sem engedik a söröskorsót. A sörkultúra felfedezése számos kulturális programot is magában foglal, középkori városok, sörfőzdék, történelmi nevezetességek megismerése és egy kis sörös wellness is kapcsolódnak a maláta élvezetéhez. Tippek sörbarátoknak.

Bruges – sörfal és magas alkoholszázalék

Belgiumban több mint 8000-féle sör létezik, ebből kb. 800-félét gyártanak folyamatosan. Bruges belvárosa az egyik leghangulatosabb helyszín a sörkóstoláshoz. 54 helyen főztek sört a város eddigi történelme során, de a láger típusú sörök népszerűségének növekedésével sajnos visszaszorultak a kis főzdék.

Az 1856-ban alapított De Halve Maan túlélte a viszontagságos időket, a generációkról generációkra örökített tudást sikeresen ötvözte a modern eljárásokkal, és most ott tartanak, hogy évente 3,5-4 millió liter sört főznek. A sörfőzdét bemutató túra egy étteremben kezdődik, amit csak egy üvegfal választ el a high tech sörfőző csarnoktól. Szóval középkori cuccokra senki ne számítson!

A városnak van egy új főzdéje is, a Fort Lapin, ami egy 17. századi toronyról és egy városnegyedről kapta a nevét, de ez nyilván nem olyan izgalmas infó, mint az, hogy háromféle sört készítenek, és itt is vannak vezetett túrák.

Aki haza is szeretne vinni az ütős belga sörökből, az térjen be a festménybe illő főtéren a kivételes alkoholválasztékkal rendelkező The Bottle Shop-ba. Itt csak belga sörből 600-félét tartanak, és nagyon különleges tételeik is vannak. A lényeg - mivel eltart majd egy ideig a válogatás-, hogy ne a vonatindulás előtti órában ugorjunk be körülnézni, mert nagyon rossz lesz majd kijönni. A 2be bár (ez a neve, nem írtuk el) impozáns sörfalára pedig nehéz szavakat találni. Akármilyen párás és hűvös a levegő, a teraszán való sörkóstolás kihagyhatatlan.

Bár nem tartozik szorosan a sörözéshez, ha már itt vagyunk, érdemes befizetni egy városnéző csónaktúrára - még a sörkóstolás előtt.

Dublin – nem csak a Guinness-ről szól

Guinness sörből évente 850 millió litert adnak el, és 60 országban főzik. A Guinness-múzeum pedig az a hely, ahol az első pillanattól az utolsó kortyig mindenkit leköt az a rengeteg, látványosan és viccesen tálalt infó, amit a rubinvörös sörről tudni érdemes. Nemcsak a Guinness történetét, alapanyagait, készítésének folyamatát ismerhetjük meg, hanem megnézhetjük a régi reklámokat, megtanulhatunk tökéletes pintet csapolni (legalábbis meg lehet vele próbálkozni), és természetesen sört is lehet kóstolni. Ezt a legjobb az egykori hétszintes egykori gyárépület tetején levő panorámás Gravity Bárban megtenni.

Érdemes az interneten előre megvenni a jegyeket. Így nemcsak spórolhatunk, de a nagy sor is kikerülhető. Guinness-relikviákat viszont ne a látogatóközpontban vegyünk, mert a Carrolls Irish Gifts szuvenírboltokban olcsóbbak. A 2006-ban megnyílt sörmúzeum egyébként jobban érdekli a turistákat, mint az Akropolisz, a Buckingham Palota vagy az Eiffel-torony, ez lett Európa vezető turistalátványossága a World Travel Awards online szavazói szerint.

A Storehouse persze csak az egyik kötelező állomás. Gyakorlatilag a város ezer pubja közül bármelyik megteszi, hogy átadjuk magunkat annak a feelingnek, amit egyszerűen nem lehet exportálni. Készüljön fel, hogy kb. 5 euróba kerül egy pint sör vagy cider, és este 11 után drágábbak az italok!

A Temple Bar szórakozónegyed igazi turista-zarándokhely, amolyan kötelező kör, a The Church nevű pubot például egy protestáns templomból alakították ki. Kicsit szürreális, hogy egy légtérben bárpultot és templomi orgonát is találunk. Aki azonban tradicionális zenét akar, sörözzön a O'Donoghue's-ban, míg a viktoriánus miliőért a 120 éves épületben található Farrington's-ba érdemes benézni.

Ha kíváncsi, hova járt Yeats, amikor elfogyott az ihlete, a Toner's-be menjen, az L. Mulligan Grocer nevű helyen pedig még véletlenül se kérjen Guinness-t, mert lehet, csúnyán fognak önre nézni - itt ugyanis csak kézműves söröket tartanak. A sörgeek-ek azonban személyre szabott sörtúrákon is rész vehetnek, a Dublin Craft Beer Tours jóvoltából, 20 euróért.

Pilsen – nyakig sörben

Az első írott forrás, ami sörfőzdét jegyez a városban, 1307-ből való. A legenda szerint a pilseniek mindig is válogatósak voltak, ha sörről volt szó. Ami nem ízlett, azt a város csatornáiba öntötték - egyszer 36 hektolitert borítottak ki a város főterén. Pazarlásnak tűnik, de annak idején sokféle zavaros kotyvalék futott sör néven. Az említett performansz után a polgárok eldöntötték, hogy építenek egy sörgyárat, hogy mindig megfelelő minőséghez jussanak. Josef Groll bajor sörfőző mester volt az, aki az „alsó erjesztés" technológiáját összehozta a cseh komlóval és árpával, 1842-ben pedig megszületett az első pilseni sör, ami azóta is a világos sörök mintája, atyja.

 A Plzensky Prazdroj (Pilsner Urquell) sörgyár meglátogatására kb. 2 órát és 200 koronát kell
szánni, és szerencsére nemcsak sörtörténelmi adatokkal tömik a fejünket, hanem a gyakorlatban is megnézhetjük, pontosan hogyan készült a 19. században az első pilseni sör, és az óránként 120 ezres kapacitású palackozót is megcsodálhatjuk. A kóstolás is alap, bevállalósabb sörturisták kipróbálhatják, milyen a még szűretlen pilseni. A sörgyár alatti 10 km-es pincerendszerben – aminek egy része látogatható – szintén készülnek sörök kis tételben. Itt mindig 5 fok van, annak idején folyamatosan csörgedezett a víz, a hideget pedig jégtömbök biztosították.

Ha a sörgyár megvolt, jöhet a Serfőző Múzeum, ami egy középkori malátacsíráztatóban kapott helyet. Nem olyan izgalmas, mint alagutakban bolyongani, de az egyórás program megér 90 koronát. Ahogy Dublin sörkultúrája sem egyenlő a Guinness-szel, itt sem érdemes leragadni a pilzeni típusú sörök kultikus szentélyénél. A városban 14 „sörutat" jegyeznek, amelyek nemcsak abból állnak, hogy a kocsmákat jó alaposan megnézzük belülről. Sokan esnek abba a hibába, hogy csak a folyékony kenyér szépségeiben merülnek el, és meg sem nézik a hatalmas főteret, a világ egyik legnagyobb zsinagógáját, vagy a város alatti labirintust, ami valójában egy gigantikus pincehálózat. 700 méteres szakasza ma múzeumként működik.

Akinek pedig ez sem elég, csobbanhat is egyet a pilseni sörben. A kimondhatatlan nevű Durkmisrt wellnesshotel egyik szolgáltatása a sörös fürdő. Nem új keletű dolog ez errefelé, az arisztokraták kifejezetten szerettek sörben fürdeni, a sörben mártózás pedig a nagymamák egyik titkos szépségtippje volt.

Legyen itthon is sörturista!

Szerencsére nem kell több száz vagy ezer km-t utazni ahhoz, hogy betekintést nyerjünk egy
sörfőzde kulisszatitkaiba. Valójában még Budapestet sem kell elhagyni: a csepeli Rizmajer Sörfőzde igény esetén vezetett túrákat szervez, ahol csapra kerül a Rizmajer Világos, a Cingulus Porter fekete sör, a kukoricás Cortez és a mézes-narancsos gyömbérsör is.

A Dreher Sörutazás kétórás programja 1900 forintba kerül, és azt tanácsoljuk, hogy ez inkább egy sörös nap kezdő, és ne befejező programja legyen. A honlapjukon szigorúan azt írják, hogy „A Dreher Sörgyárak Zrt. üzemi területére alkoholos befolyásoltság alatt belépni tilos, mely a Sörutazás programon való részvételnek szintén feltétele." Mi szóltunk.

A hazai sörturizmus kedvelt célpontja még a Fóti Kézműves Sörfőzde is, ahol olyan, a hazai sörkultúrát alapjaiban átváltoztató főzetek születtek, mint a Keserű Méz vagy a Hammurapi +21. Gyenge Zsolt sörmester tételeit az ország számos vendéglátóipari egységében és sok üzletben is lehet kapni, de a hazai sörforradalom bölcsőjét illik személyesen is felkeresni.