Ó, azok a franciák: éclair és millefeuille

Aki járt már francia pékségben vagy cukrászdában, és igazán "desszertérzékeny", biztosan kiszúrta már ezt a két tökélyt. Ezúton is elnézést kérünk az elkötelezett macaronrajongóktól, de a dizájnos és trendi macaronok ízélményben elbújhatnak a két francia desszertklasszikus, a millefeuille és az éclair mellett.

Az éclairt, azaz eklert tényleg minden valamirevaló francia pékség kínálja. Ez eklerek egészen pompás külsőt is ölthetnek, amikor az alapreceptet gyümölcsös és tejszínhabos rétegekkel egészítik ki. Hiszen az éclair alapvetően egy hosszúkás alakú, krémmel töltött fánk, a neve ('felvillanás, csillanás') pedig onnan ered, hogy a tetejére egy csillogó mázcsíkot húznak. Kész ünnep lehet az a reggel, amikor a kávé mellé a megszokott croissant helyett egy ilyen sütemény kerül. Tavasszal az epres-tejszínhabos-csokis éclair maga a könnyed francia csábítás.

 Míg az éclair égetett tésztából készül, a millefeuille [ejtsd: míjfőj] leveles tésztából, ezer levél is a szó jelentése. Ez a franciák krémese – ami persze nem egyezik meg a mi francia krémesünkkel. A millefeuille igen csalafinta. A mutatós emeletes sütemény falatjai töménynek néznek ki, pedig dehogyis. A hajszálvékony tésztalapok között friss gyümölcsök, könnyű krém... Édes kis semmiség.

Kozmopolita karamellpuding: crème caramel

Crème caramel, flan, caramel custard, caramel pudding, flado, purin, bánh flan – mindegyik elnevezés mögött a világhódító karamelles tejpudingot kell sejtenünk. Itthon gyakrabban találkozhatunk desszertpárjával, a créme bruléevel. Ez az a trükkös édesség, amely belül egy puha tejpuding, a tetejére pedig egy kemény, karamellizált réteget sütnek rá, gyakran igen látványosan, karamellizáló pisztollyal.

De vissza a crème caramelhez: ugyanazon alapanyagokból készül, mint a créme brulée. A receptje egyszerűségében nagyszerű, mindössze négy hozzávalóból készül: tej, tojás, cukor és vanília szükséges hozzá. A crème caramelnek az aljára kerül a karamellréteg, és erre kerül a tejpuding. Készítik egyben, gyűrűformában, tortaként szeletelve belőle, de a legjobban az áll neki, amikor egyenként készülnek belőle az adagok, szufléként.

És hogy miért kozmopolita? Már az eredete is vitatott, a franciák és a spanyolok egyaránt előszeretettel nevezik sajátjuknak. Világhódító körútján bevette teljes Latin-Amerikát Mexikótól Kubán át Brazíliáig, de megszerették Japánban, Malajziában, Vietnámban és a Fülöp-szigeteken is. Izgalmas helyi variációit lehet felfedezni: Chilében például sűrített tejjel, a Karib-szigeteken kókusszal készül, Kubában fahéjrudakkal kínálják, Vietnamban szokás feketekávét önteni a tetejére.

A svéd hercegnő: Prinsesstårta

Nem csak a franciáké a (desszert)világ, északon is valódi remekek születnek. A jól ismert svéd bútoróriás nem csak a skandináv dizájnnal és lakberendezési praktikákkal ismerteti meg a nagyvilágot, hanem Svédország ízeivel is. Egyik legkedveltebb tortájuk, a Prinsesstårta kis, egyszemélyes verzióját itthon is árulják az IKEA-ban, Bakelse Prinsess néven. A rózsaszín marcipánbevonatú sütiket persze némileg joggal kérik ki maguknak az ínyencek, egy igazi sütemény azért a legjobb, ha nem gyárban készül, és nem a mélyhűtőből kerül elő.

A Prinsesstårta, vagyis a Hercegnő-torta hagyományosan zöld marcipánnal készül, ez a svéd szülinapok legkedveltebb tortája, egyben az ország egyik kedvenc desszertje. Meg tudjuk érteni: szuperkönnyű piskótában vaníliakrémes, tejszínhabos és málnalekváros rétegek, ezt borítja a zöld marcipán, a tetejéről pedig nem maradhat el a porcukorszórás és a piros marcipánrózsa. Csak amolyan hercegnő módra.

Orosz múzsa, ausztrál–új-zélandi vita: pavlova

Országok közötti vita egy habos édességről, ezt tudja a pavlova, a legendás orosz balerináról elnevezett desszert. Anna Pavlováról, a fantasztikus karriert befutott táncosnőről Hollandiában tulipánt, Ausztráliában és Új-Zélandon pedig ezt a habcsók alapú édességet nevezték el, miután az 1920-as években kétszer is a Föld azon felén turnézott az édességkedvelő díva. Mindkét tengerentúli országban gyakorlatilag a nemzeti öntudat része lett ez a süti. Egy remek kép itt, az Australia Day nemzeti ünnepre készített pavlován az ízléses, természetes díszítés az ausztrál zászló színeit idézi.

És hogy mi a pavlova titka? A keményre sült tojáshabon terpeszkedő vaníliaöntet, rajta a friss gyümölcsök adta krémesen roppanós falatok egész biztosan. Különlegessége még a kézműves mivoltából eredő mindig kicsit esetleges formája. Lehet egészen rusztikusra venni a figurát, de a pavlovának leggyakrabban mégis elegáns a megjelenése. Az alapja a tojásfehérjéből felvert hab, ami könnyen lelapul, deformálódik, mire megsül. De éppen ez adja a stílusát: természetes, egyszeri és megismételhetetlen. Az édes fehér habcsókos rész remek kiegészítője a fűszeres vaníliakrém és a fanyar gyümölcsök. Klasszikus kísérői a gránátalmamagok, de mindenféle bogyós gyümölcs jól áll neki.

No és persze vannak azok a konyhatündérek, akiknek a pavlovája, mint a mesében, mindig tökéletesre sikerülnek:

 A jelszó: jar – Az Instagram-hős

Végül jöjjön egy korunk hőse. Ezen édességek származási helyeként leginkább az Instagramot és Pinterestet nevezhetnénk meg. A 'jar' és 'dessert' szavakra rákeresve finomságok ezreire bukkanunk, élőben pedig a városok hipszter kávézóiban, cukrászdáiban találhatunk rá ezekre a rétegzett finomságokra. A szabály csak annyi, hogy befőttes üvegekben kínálják őket.

A kicsitől a klasszikus befőttesig mindenféle méretű üvegbe kerülhet, a lényeg a látványosság, az egymásra kerülő színes rétegek ugyanis nagyon jól mutatnak. Bár egy-egy textúrában is lehet gondolkodni, tehát csak krémeket egymásra rétegezni, de a legizgalmasabb egymástól teljesen különböző különböző állagú finomságokat egymásra pakolni: a krémes állagra piskótát vagy kekszet, rá friss gyümölcsszeleteket vagy bogyókat, olajos magvakat, lekvárt, mézréteget. A végtelenségig lehet variálni őket, kísérletezni, hogyan mutatnak egymáson, mennyire keverednek, vagy éppenhogy nem keverednek a "sávok" egymással.

Ha esetleg minket is megihletett a jar műfaja, engedjük el a fantáziánkat, töltsük meg vitamindús gümölcsökkel az üvegeket, használjuk ki a piros vagy lila bogyósgyümölcsök gyönyörű színeit, tegyünk bele joghurtot, törjünk bele kekszet, vagy szigeteljünk két krémesebb csíkot egy piskótaemelettel. Öntsünk rá mézet, netán juhar – vagy bármilyen – szirupot, amely végig fog folyni több rétegen. Hosszú szárú kanál dukál hozzá!