Ötödik szülinapját ünnepli a Travelo magazin, ennek örömére cikksorozattal jelentkezünk, melyben megmutatjuk azokat a helyeket a világban, amiket valamilyen okból örökre az emlékezetünkbe véstünk. Kedvenc világörökségi helyszíneinkről, túraútvonalainkról, fürdőhelyeinkről, valamint a legbizarrabb, legszédítőbb és a legegzotikusabb helyekről, ahol eddig jártunk, már mind meséltünk. Ezúttal a legemlékezetesebb étkezések következnek.

Tapasozás egy kis bárban Barcelonában

Finom a sült padrón paprika, a csípős patatas bravas, a roppanó forró croquetas – egy behűtött cava, vagy egy testes vörösbor mellé pláne –, de nem csak pusztán az ízek miatt került fel listánkra a tapasozás. Hanem az egész életérzés miatt. Ahogyan a barátok összegyűlnek egy kis tapas bárban, hosszan beszélgetnek, közben falatoznak. Barcelonában hosszasan figyeltük a helyieket – vagy legalábbis, akiket annak hittünk – és nagyon irigyeltük tőlük szertartásosságukat. Ahogyan beszélgetés közben kényelmesen, ráérősen kóstolgattak, olyan érzésünk volt, mintha korlátlan idejük lenne egy-egy étkezésre.

Nyilván akad autentikusabb hely is, de az egyik legjobb tapas élményünk Barcelonában a Calle de Mallorca és a Roger de Lluria sarkán álló, Cor Caliu névre hallgató kis bárban volt. Ezt az elegáns hangulatú, sejtésünk szerint inkább a helyiek körében népszerű (látogatásunkkor legalábbis turista rajtunk kívül nem volt itt) helyet úgy fedeztük fel, hogy pont felette laktunk, és egyik este túl lusták voltunk ahhoz, hogy egy távolabbi éttermet keressünk magunknak. És milyen jól jártunk vele! A tapasok meglepően bőségesek voltak, ketten összesen ötfélével bőven jól laktunk. A kedvencünk a grillezett padrón paprika és a friss sajttal kínált padlizsánszirmok lettek, mellé az itallapról találomra kiválasztott cava is nagyon rendben volt.

Hüttézés Ausztriában

Ha odakint röpködnek a mínuszok és szakad a hó, akkor azért, ha kék az ég és gyönyörűen süt a nap, akkor pedig azért jó betérni egy osztrák hüttébe. Persze előbbi esetben inkább a pattogó tüzű kandalló mellé behúzódni forralt bort kortyolgatni és valami jó táplálót enni, utóbbiban egy jó nagy napozóteraszra kifeküdni, friss citromos radlerrel a kézben szemlélődni.

Akárhogy is, Ausztriában nem csak síelni, de két csúszás között pihenni és nagyokat enni is élményszámba megy. Ha valahol, hát itt az adagokra biztosan nem lesz panasz – egy klasszikus osztrák hüttében a hegytetőn gyakran még egy saláta is olyan tápláló, mint máshol egy többfogásos étkezés.

Kedvenc hüttekajánk egy átsíelt nap után a tájegységenként változó néven – Kasnockerl, Kasnock'n, Käsespätzle – futó sajtos nokedli, tetején nagy kupac sült hagymával, köretként salátával. Van, ahol káposztasalátát, és van, ahol vegyes zöldsalátát adnak mellé, de a lényeg, hogy mindig jó ecetes. Minél büdösebb hegyi sajtokkal csinálják, annál jobb. Az édességek közül pedig a focilabda méretű gőzgombóc a befutó.

Aperitivo Olaszországban

Az egyik legjobb dolog, ami az emberrel Olaszország északi részén este hat és nyolc között történhet: az aperitivo. Ez gyakorlatilag nem más, mint egy ital vacsora előtt, némi ingyenes rágcsálnivalóval lekísérve. De ennél jóval több: egy életérzés. Kiülni egy teraszra, Aperol Spritzet, vagy valami hasonló, kesernyés ízvilágú italt (édeset nem igazán szerencsés kérni, mert alapvetően étvágygerjesztőnek isszák) szürcsölgetni, beszélgetni, közben nézni a dolgukra igyekvő helyieket és a bámészkodó turistákat az utcán – imádjuk!

Hab a tortán, hogy ilyenkor a kispénzű turista is megengedhet magának némi luxust: ilyenkor ugyanis többet érnek az ember eurói. Az ital mellé aperitivo időben mindig jár valami bónusz: van, ahol csak egy kis chips és olívabogyó, de van olyan hely is, ahol komplett svédasztalról válogathatunk mennyiségi megkötés nélkül. Egy 8-10 eurós koktélért cserébe ez nem egy rossz ajánlat. Azt azért tudni kell, hogy általában saláták, rágcsák, néha kis szendvicsek vannak kitéve – nem a vacsora kiiktatása a cél, csak a ráhangolódás a nagy kajálásra.

Már csak az érdekli, hol és mikor? Az aperitivónak nincsenek kőbe vésett szabályai, van, ahol kínálnak ilyet, és van, ahol nem. Ez és ez a blogger elég szépen összeszedte a lehetőségeket, ottjártunkkor mi is ezek közül mazsoláztunk. Az is változó, hogy pontosan mikor van itt az ideje, de mi leginkább 18:30 és 20:30 között találkoztunk vele.

Pekingi kacsázás Pekingben

Pekinget járva arra lettünk figyelmesek, hogy éttermeik európai szemmel minden hangulatosságot nélkülöznek, a legjobb, legelegánsabb helyek ablak nélküli személytelen hodályok. Ez nem különösebben tetszett, az viszont nagyon, hogy az étkezés közösségi élmény. A nagy, kör alakú asztalokra rengeteg fogást felpakolnak, és az asztaltársaság ezen osztozkodik. Eleinte ugyan nehéz összehangolni, hogy mindenki elégedett legyen, és véletlenül se akkor kezdjük forgatni az asztal közepén található üveglapot, amikor valaki éppen lelkesen szed magának. De idővel megszokja az ember.

Persze, ha már egyszer Pekingben járunk, a kacsát nem szabad kihagyni, mi sem tettük. Igaz, hogy nem lett a kedvencünk – de ez csak ízlés kérdése. Azok az asztaltársaink, akik szeretik a zsíros kacsahúst, ódákat zengtek róla – viszont élménynek mindenképpen egyedi. A sült kacsát egészben, zsúrkocsin tolják az asztalhoz, majd a gyakorlatilag nagy műtéthez beöltözött személyzet szakavatott mozdulatokkal vágja fel az állatot. A hús és bőr mellé szójaszósz, keskeny csíkokra vágott hagyma és uborka, valamint egy palacsintaszerű, sós tészta jár. Ezekből kell kis tekercseket rittyenteni, és már ehetjük is. Nyilván ennek is megvan a maga koreográfiája, amit a jobb helyeken a pincér egyesével megmutat (és amit ezt követően senkinek nem sikerül rekonstruálni).

Szusi a halpiacon Japánban

Tokió híres halpiacának, a Cukudzsinak már novemberben el kellett volna költöznie a városrészből, amely nyolcvan éve ad otthont az ikonikus piacnak. A városvezetés a hivatalos érvelés szerint a tokiói olimpiához nézte ki a területet. Az új helyen viszont talajszennyezés miatt folynak még vizsgálatok, ezért csúszott a költözés, de nem túl messzire, így aki az eredeti halpiacra kíváncsi, annak sietnie kell! Kora hajnalban tonhalra licitálnak a nagykereskedők, majd egész délelőtt nyüzsög a piac. Nem csak halakat lehet itt venni, hanem különböző kapcsolódó termékeket és szolgáltatásokat is, bonitopehelytől halfiléző késekig. Az egyik fő attrakció pedig a piac közvetlen szomszédságában található pici éttermek sora. A Daiwa sushizó előtt mindig több órás sor áll, ez itt a legnépszerűbb üzlet. Az egyszerűség kedvéért bent egyirányú a forgalom: az első ajtón bemegyünk, a hátsón ki. Közte pedig pici székeken szoronghatunk, de cserébe olyan nigiriket kapunk, annyira friss és olyan jó minőségű halakból, amilyet azóta sem ettünk sehol a világban!

A legkifinomultabb japán étkezések illemtanától egyébként itt írtunk. És van ám hol, és mit enni a szusin túl is ám, ezekről pedig itt meséltünk.