Utazás előtt általában keresgélünk interneten, útikönyvekben, hova is menjünk, mit nézzünk, mit csináljunk. Arra már ritkán jut idő, hogy megtervezzük azt is, hol együnk, mit igyunk, hol és hogyan ismerkedjünk a helyi gasztronómiával. Ha Spanyolországot vette célba idén ősszel, emiatt ne is főjön a feje: mutatjuk, mit ne hagyjon ki, ha itt jár. Így önnek már nem marad más dolga, mint a repjegyfoglalás és a csomagolás: para la aventura, kalandra fel!

Barcelona: tapas-túra és a világ legjobb piaca

Ha megkérdezünk egy barcelonait, mit fog péntek este csinálni, a válasz 99 százalékos biztossággal borítékolható: hát tapasozni! Helyi szokás a városban barátokkal beülni egy tapas bárba, megenni egy-két falatkát, meginni hozzá egy pohár bort, majd felkerekedni, és beülni a következő tapas bárba, ahol ismétlik az első programpontot.

Egy ideális nap Barcelonában kezdődhet úgy, hogy elmegy sétálni Európa egyik legkülönlegesebb parkjába, a Güell Parkba, majd nekilát a spanyolos hétvégi programnak a helyiek és a turisták körében is népszerű Gràcia negyedben. Itt csak azt kell eldönteni, mennyit szánunk az estére, elég nagy a szórás az árakban.

A középkategóriás helyeken egy tapasért 3-4 eurót, egy pohár borért vagy sörért pedig 4-5 eurót kell fizetni. Ilyen például a Barravas, és itt egyébként nem csak a borok finomak, de a sörök is. Szóval, ha spanyol sört akar kóstolni, itt tegye.

Kis családi vállalkozás a La Pepita, szintén hasonló árakkal: a tapasok 4-5 eurótól kezdődnek. Viszont ha ránk hallgatnak, inkább komplett ebédre vagy vacsorára térnek be ide. Itt garantáltan semmi nem készül mélyfagyasztott alapanyagokból, mindenre nagybetűkkel rá van írva: 100% home made. Ha ide térünk be, távozás előtt ne felejtsük el szignózni a falat, hogy itt jártunk!

Egy fokkal olcsóbban, már egy-két euróért tapasozhatunk például a Polleria Fontanaban, ahol a tulaj egy személyben a séf is. Vagy a La xula taperiában, ami egy egészen egyszerű kis hely, de rendszeresen beválasztják minden "a legjobb Barcelonában" kezdetű válogatásba.

Ezek a tapasozók mind közel vannak egymáshoz, akár egy este alatt bejárhatók, de voltaképp nagy kockázat nélkül beülhetünk bármilyen szimpatikus helyre. Azonban ha inkább profikra bízná a dolgot: városnézéssel egybekötött kóstolásra 20 euró ellenében van lehetőség, ahol megtudhat mindent a barcelonai és katalán gasztronómiáról.

Persze nem a tapas minden, amit Barcelona tud. Például a CNN válogatásában világelső a barcelonai La Boqueria piac, mely a 13. században kezdte pályafutását, sertéspiacként. Ma mindent lehet itt kapni, mi szem-szájnak ingere, különösen erős a tenger gyümölcsei felhozataluk: minden nap friss, földközi-tengeri herkentyűket vehetünk itt. Koránkelők előnyben, szóval ne a tapasos este utáni reggelen tervezzük be a piaclátogatást.

Madrid: egye végig a fővárost

Piacozni mindig jó, az első hely, ahol szembesülhetünk az adott térség gasztronómiájával. Hát még ha annak a piacnak pontosan az is a célja, hogy mindent megmutasson, ami a környéken fellelhető. Hát még, ha az a piac egyenesen streetfood piac!

Minden hónap harmadik hétvégéjén rendezik meg a MadrEat-et, ahova kivonul az összes magára valamit is adó street food árus, az újak bemutatkoznak, a régiek bebizonyítják, hogy még mindig van helyük a piacon. November 4-6. között Las Rozasban tartják az eseményt, ami Madrid elővárosa, húsz percenként járnak ide vonatok.

Ha inkább valódi piacra menne, az is van itt bőven, sőt, választhat a luxustól az egyszerűig. Ez utóbbihoz tartozik például a Pasteleria Mallorca, ahol csúcskategóriás spanyol termékeket vehet, viszont megebédelhet már akár hét euróért is.

Ha tenger gyümölcseit szeretne például ebédre, akkor viszont menjen inkább a Mercadó san Antón-ra, itt ugyanis a legnagyobb a kínálat az ilyesmiből. A piac első emelete klasszikus piactér, a második emelete pedig étkező részleg. A piac külön bája, hogy szombatonként éjjel háromig tart nyitva, ilyenkor azonban már kevésbé piacként, mint inkább óriási bárként üzemel. Ha szeretné például gin tonicozás közben azt sasolni, ahogy a helyi nénik bevásárolnak a vasárnapi ebédhez, ez lesz az ön kedvenc helye.

Ha pedig olyan piacra vágyna, ahol ömlesztve árulnak mindent, akkor a Mercado de Antón Martinra menjen: ez egy kis bohém piac, ahol minden van, nem csak élelmiszer, de tartós fogyasztási cikkek és műtárgyak is.

Tipp fényűzőknek, mert egyszer élünk: Madridban 13 darab Michelin-csillagos étterem van, ebből egynek van három csillagja. Ha belefér a büdzsébe egy 200 eurós fogás, akkor irány a Diverxo. Az extravagáns étterem háromféle fogást kínál, azt állítja, mindhárom halálian jó. Az étterem 2014-ben nyerte el a minősítést és tartja azóta is. Ha ilyen tervei vannak, akkor nem árt jó előre asztalt foglalni.

Alicante: paella és piac

Alicante körül elszórva, kisebb falvakban csodás autentikus piacokat találunk. Ezek közül olyanokat mutatunk, amik a várostól maximum egy óra alatt elérhetők helyi közlekedéssel. Mindenki megtalálja itt a magáénak valót: ha ön például friss tengeri produktumokat nézegetne és vásárolna, menjen Santa Polába, ami húsz kilométerre van Alicantétól. Busszal húsz perc alatt lehet idejutni. Ha friss gyümölcsöket és zöldségeket kóstolna, akkor Javeaba menjen. De csak keddenként: a térség legnagyobb zöldség és gyümölcspiaca van itt, kb. egy órányi buszozásra Alicantétól.

Ha pedig zenélő régiségpiacot szeretne, vagy nem annyira kedvence a rák és a hal, akkor ötven perc alatt buszozhat át Benidormba. Szombatonként és vasárnaponként a Guillermo stadion válik egy hatalmas piaccá, felvonul a térség összes húsos étele, kóstolhatunk házi kolbászokat is.

Tipp: ha itt jár, a paellát ki ne hagyja: A világ Spanyolországon kívüli része hajlamos azt gondolni, hogy a paella spanyol nemzeti étel. Azonban a valenciaiak ezt kikérik maguknak. Mivel Valencia Alicante közvetlen szomszédságában található, így Alicantéban majdnem autentikus paellát kóstolhatunk.

Azonban ha nagyon szigorúak vagyunk ez ügyben, akkor buszozhatunk két órát, száz ötven kilométert északnak. Ha mégis Alicantéban maradna paellát kóstolni, az egyik legjobb hely a városban, hogy ezt megtegye, a L'Estiu bár, ha pedig a kevésbé halas ételeket is megkóstolná, irány a Bodegitá 1999. A kis családi üzemeltetésű étteremben a spanyol vendégszeretetből is ízelítőt kapunk.

Újabb cikkünk ebben a témában:

Fikától a rohasztott heringig: ezt kell enni északon - 2016.10.24.Surströmming, rohasztott cápa, fika – csak hogy néhány skandináv ínyencséget említsünk. Amellett, hogy egy-egy fogásuk kifejezetten egzotikusnak számít a magyar ízlés számára, ezek az egyszerre misztikus és vonzó országok új szintre emelték az organikus és helyi fogalmát. Skandináv ízélmény-kalauzunk következik.