Sokan vannak, akik esküsznek az all inclusive ellátásra, hogy holmi étteremvadászat ne zökkenthesse ki őket a nyaralóüzemmódból. Milyen rosszul teszik! A nyaralás fénypontja lehet egy-egy közösen felfedezett szuper étterem, ahol a helyi ételeket és italokat felfedezve még közelebb kerülhetünk célpontunkhoz. Következzenek a kedvenceink.

Spanyolország: tapas és vörösbor minden mennyiségben

Gazpacho, paella, churro, crema catalana... Ha járt már Spanyolországban, biztosan összefutott a nyál a szájában. Ha még nem, akkor kezdjen csomagolni, mert kár lenne, ha ezeket a finomságokat kihagyná az életéből. Bár a spanyol konyha területi egységenként nagyon eltérő, a leghíresebb fogásokat ma már nem csak az adott tájegységen készítik. De azért érdemes törekedni rá, hogy ott kóstoljuk meg az adott ételt, ahonnan az valóban származik. Nagy eséllyel ott készítik ugyanis a legfinomabban. Így például paellát Valenciában, hideg paradicsomos-fűszeres gazpachót Andalúziában érdemes kóstolni.

És persze a spanyol borokat se felejtsék el megkóstolni, néhány falat tapas – például a csípős szószos krumpli, a patatas baravas – és egy jó beszélgetés kíséretében. Ráérősen, pont, ahogyan a helyiek teszik. Főként a testes, telt, bogyós gyümölcsökre emlékeztető zamatú vörösborok rajongói fogják egyébként a paradicsomban érezni magukat. A nyaralás estéit pedig még ünnepibbé teszi, ha a pezsgő helyi megfelelőjével, a cavával koccintunk!

Kedvenc helyünk Barcelonában az Elsa y Fred Gastrobar, ahol egy napsütéses téli délutánon 14,50 eurós ebédmenüt ettünk (az árban egy pohár bor is benne van), és csak azért visszamennénk Barcelonába, hogy újra betérhessünk ide. Ha pedig elegáns környezetben, mégis barátságos árakon tapasoznának, mi a Cor Caliut ajánljuk, nem messze Gaudí világhírű Pedrerájától.

Az éttermek és bárok mellett érdemes a piacokra is időt szánni. Barcelonában a nagyon turistás, de ezzel együtt még mindig érdekes Boqueríát vegyék célba, Malagában pedig az Atarazanast, ami egykor hajójavító műhelyként működött, és erre emlékeztetnek a színes üvegablakok hajómintái is. Madridban pedig a Mercado San Miguel vasszerkezetes piacán érdemes kóstolgatni. Ugyan ez a piac is kicsit turistás, de még így is megvan az a bája, ami miatt az ember örökre bele tud szerelmesedni a spanyol piacokba – vagy a piacokba, úgy egyáltalán. Üdítőnek frissen préselt gyümölcslevet igyanak, a desszertért pedig a piaccal szemben található churrosozóba térjenek be!

Olaszország: pizza, pasta, gelato

Izgalmas szósszal leöntött tészták, roppanós pizzák, friss bazsalikombóbiták, krémes fagyicsodák, sajtok, sonkák, borok – kevesen vannak, akik ellen tudnak állni az olasz konyha csábításának. De hiszen úgyis nyaralunk, nem is érdemes!

És ami a legjobb: nem csak a felnőttek, de a kiskorú ínyencek is boldogok lesznek egy olasz nyaraláson. Legalábbis mi még nem láttunk olyan gyereket, akit az édes reggeli, a csillióféle tésztaétel, sonkás pizza és nutellás fagyi közül legalább az egyik ne villanyozott volna fel. Ráadásul tapasztalataink szerint az olaszok imádják a gyerekeket, így már a plusz kedvességért is egy külön élmény családostul étterembe menni.

A legjobb pizzáért Nápolyba kell menni (de ha például Rómában nyaralnak, a La Boccaccia pizzázó-lánc trasteverei kirendeltségét a Via S. Dorotea 2. szám alatt bátran ajánljuk kipróbálásra), Rómában például a Cacio e Pepe tészta és az articsóka a sláger. Toszkánában például a borokat, a pecorino sajtot és olíva olajat muszáj megkóstolni.

Ausztria: kockás terítőtől a fine diningig

Ha a sztereotípiáikra hagyatkoznak, valószínűleg három dolog fog eszükbe jutni az osztrák gasztronómiáról: a hatalmas rántott hús, alias Wiener Schnitzel, és a bécsi kávéházak, na meg a Sacher-torta. Persze ezekkel sincs semmi baj, de jó, ha tudja, hogy a szomszédban ennél sokkal változatosabb a kínálat.

Ha Burgenlandban járnak – mondjuk a Fertő-tónál, vagy Wachauban bringázni – a világhírű helyi borokat semmiképp se hagyják ki. Aki pedig inkább a sörre szavaz, annak a salzburgi Stiegl látogatóközpontját és hangulatos sörkertjét ajánljuk.

Aki az osztrák konyha klasszikusaira vágyik a nyaralás alatt, Hallstattban például a Café Polcreich nevű kávézó-étteremben tegyen próbát, itt a tányérról lelógó hús mellé mesés kilátás is jár a tóra. Salzburgban a Weiserhofban kockás terítős asztalok mellett kóstolhatjuk végig, mit ettek az osztrákok anno. Ha pedig egy nyári hétvégét Grazban töltenek, a Der Steirer és a Glöck Brau is tökéletes választás a maga műfajában.

Jó hírünk van azok számára, akik nyáron sem tudnak a laktató hüttekaják gondolatától szabadulni. Sok hütte nem csak a téli szezonban várja a látogatókat. A Schladming fölött található, kabinos felvonóval megközelíthető, régi vágású, hangulatos faberendezésű Schafalm, vagy a Bad Gasteinből egy retró ülős felvonóval elérhető Bellevue Alm is nyitva tart nyáron.

Persze a kifinomult, modern konyhát üzemeltető éttermeket sem kell sokáig keresni az országban. A mi kedvenceink a Karintiában, Feld am See üdülőtelepülésen található Landhotel Lindenhof két Gault Millau szakácsapkás étterme. Illetve az egy sapkás VitaTella, mely a magyar határhoz nagyon közel eső Vila Vita Pannoniában található.

Grúzia: vegáknak és húsevőknek egyaránt

Általában jelentősen bonyolítani tudja a családi és baráti közös étkezéseket, ha vegák is vannak a csapatban. Ezért aztán egy húsevő-vega nyaralást vagy hosszas internetes előkészületek előznek meg, vagy minden este éhesen vizslatjuk az éttermek kihelyezett menüit, és félve kérdezzük körbe, hogy mindenki lát-e rajta olyat, amit megeszik. Na, Grúziában ilyen probléma nem lesz: khacsapuritól lobianin át a kihinkaliig, rengeteg finom – és furcsa nevű – étel kínálja magát, amivel a vegák is jól lakhatnak.

A hideg előételeket teszik először az asztalra, majd érkeznek gyorsan egymás után a meleg fogások is. Az előételek és a paradicsomos-uborkás saláta még a vegáknak kedveznek, a meleg előételek tálalásakor viszont a megrögzött húsevők is fellélegezhetnek. Ekkor kerülnek az asztalra a különböző saslikok és főtt húsok. Utóbbiak általában valamilyen szószban. Jó hír azoknak, akik mindent szeretnek végigkóstolni, hogy Grúziában úgy tálalnak, hogy az összes ételt az asztalra halmozzák, így mindenki abból és annyit vesz a saját tányérjára, amennyit szeretne és persze amennyit csak bír. Amikor Grúziában jártunk, az összeset kipróbáltuk, élménybeszámolónkat itt olvashatják.

Peking: kacsára fel!

Peking kicsit kakukktojásnak számít a listánkon, mert ebben az esetben nem országot, csak várost ajánlunk. De a kínai konyha olyan sokszínű, hogy még annyira sem tudunk róla általánosságban írni, mint a fentiekről. Mi Pekingben járva próbáltunk egy csomó helyet, és egyszerűen nem tudtunk rosszat enni. Ami viszont nagyon érdekes, hogy míg az ételek élményszámba mennek, addig maguk az éttermek európai szemmel minden hangulatosságot nélkülöznek. A legjobb, legelegánsabb helyek ablak nélküli személytelen hodályok.

Ami viszont szimpatikus, hogy az étkezés közösségi élmény, a nagy, kör alakú asztalokra rengeteg fogást felpakolnak, és az asztaltársaság ezen osztozkodik. Eleinte nehéz összehangolni, hogy mindenki elégedett legyen, és véletlenül se akkor kezdjük forgatni az asztal közepén található üveglapot, amikor valaki éppen lelkesen szed magának. De idővel megszokja az ember.

Ugyanez a helyzet a pálcikahasználattal is. Elsőre borzasztó röhejesen éreztük magunkat, de egész könnyű belejönni. A legjobban egyébként azok az ételek ízlettek, amiket már itthon is ismertünk a kínai éttermekből, csak éppen eddig nem sejtettük, milyen az ízük igazából. Ezek a mogyorós gong bao csirke, a gyömbéres fafülgomba, a hússal töltött, gőzölt gombócok, vagy éppen az édes-savanyú szezámmagos csirke voltak.

És persze, ha már egyszer Pekingben járunk, a kacsát nem szabad kihagyni. Igaz, hogy nem lett a kedvencünk – de ez a mi hibánk. Azok az asztaltársaink, akik szeretik a zsíros kacsahúst, ódákat zengtek róla – viszont élménynek nagyon klassz. A sült kacsát egészben, zsúrkocsin tolják az asztalhoz, majd a gyakorlatilag nagy műtéthez beöltözött személyzet szakavatott mozdulatokkal vágja fel az állatot.

A hús és bőr mellé szójaszósz, keskeny csíkokra vágott hagyma és uborka, valamint egy palacsintaszerű, sós tészta jár. Ezekből kell kis tekercseket rittyenteni, és már ehetjük is. Nyilván ennek is megvan a maga koreográfiája, amit a jobb helyeken a pincér egyesével megmutat (és amit ezt követően senkinek nem sikerül rekonstruálni).