Például, hogy itthon az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy milyen a jó pezsgő, vagy, hogy egy borospince nem feltétlen jelent egyet az ősrégi, dohos falakkal. De sokan nem ismerik Somló romantikáját sem, amit még a tömegturizmus sem fedezett fel magának.
A Kreinbacher pincészet meghívására egy napot töltöttünk Somló-hegyen. Mi csak egy egyszerű bor- és pezsgőkóstolóra készültünk, de végül sokkal többet megtudtunk a környékről, és a pezsgőkészítés lélektanáról is. Meséljük is a legérdekesebbeket.
Az emberek többségének fogalma sincs, milyen a jó pezsgő
Őszintén: mi jut eszébe a pezsgőről? Szilveszter, esetleg nagyobb családi ünnepek, amikor gigászi pukkanás kíséretében kibontanak egy émelyítően édes buborékos italt? Amikor mindenki becsületből iszik belőle egy kicsit, elkönyveli magában, hogy "na ezért nem pezsgőzöm gyakrabban"? A magyar lakosság nagy részének hasonló élményei vannak a pezsgőzésről: a többség nagyon ritkán issza, de akkor édeset választ, nagyot pukkant – inkább szisszenteni illene –, és a gyengébb minőségű, tartályos erjesztésűekből vásárol.
Pedig a jó minőségű pezsgő mindig száraz, és tartály helyett palackban erjesztik és érlelik – ezt méthode traditionelle eljárásnak nevezik. Így készülnek a híres Champagne régió, és vendéglátónk, a Kreinbacher pezsgői is (egy champagne-i pincemester, Christian Forget, vezetésével). Magyarországon ma körülbelül százezer palack ilyen eljárással készült pezsgő fogy egy év alatt, szóval nem vagyunk nagyfogyasztók.
És bár tény, hogy egy palackos erjesztésű pezsgő drágább, mint egy tartályos, a dolog magyarázata valószínűleg mégsem a pénztárcákban keresendő. Hiszen sokan simán megveszik a 2-3 ezer forintos borokat – van, aki ünnepi alkalmakra, és van aki akár egy finom vacsora megkoronázásához is – míg ugyanennyit sajnálnak kiadni egy jobb pezsgőre. Hiszen a legtöbben nem is tudjuk, milyen jó tud lenni egy friss, száraz pezsgő. Sajnos az elmúlt évtizedek tettek róla, hogy elfelejtsük. De most itt az idő, hogy újra megtanuljuk.
A tradicionális pezsgőkészítés külön tudomány – pontosan ezért hívtak Somlóra Champagne-ból pincemestert Kreinbacherék –, különleges lépések sorozatából áll. Számunkra a legérdekesebb a seprő eltávolításának koreográfiája volt.
A palackokat először egy lassú lerázási folyamat során fejjel lefelé fordítják. Amikor az üveg nyakába vándorolt a seprő, az üveg nyakát hirtelen lefagyasztják, az így keletkező jégdugót eltávolítva már meg is szabadultak a felesleges elemektől. Ezt a folyamatot nevezik degorzsálásnak, és ma már gépesítve végzik. Anno viszont borzasztóan veszélyes műveletnek számított a palackban uralkodó hatalmas nyomás miatt. A pezsgőkészítés lépéseit egyébként nem csak nekünk, kivételezetteknek mutatták meg Somlón, a birtoklátogatásra bárki benevezhet, akit érdekelnek nemcsak az italok, de a gyártási folyamat is.
Amit még érdemes tisztázni, az az, hogy bár sokan szinonimaként használják, a habzó- és gyöngyöző borok baromira nem pezsgők, ezek esetében egészen más műfajról beszélünk. Szóval ha ivott egy rossz habzóbort, az megint nem jelenti automatikusan azt, hogy a pezsgők sem fognak ízleni. A gyöngyözőborok esetében sokkal alacsonyabb nyomás van a palackban, mint a pezsgők esetében (minimum 1, maximum 2,5 bar), az italban található buborékok pedig a legtöbb esetben nem természetesen keletkeznek, hanem szén-dioxidot adnak az alapborhoz. A habzóborok palackjában legalább 3, maximum 4,5 bar nyomás uralkodik, és ezeket is szén-dioxiddal dúsítják. "Már a palack lezárásából tudhatjuk, hogy nem pezsgővel van dolgunk: a jellegzetes, gomba formájú pezsgődugót habzóborhoz tilos használni, az ugyanis a fogyasztó megtévesztése volna" – írja a Vince Magazin.
A jó borospince nem jelent egyet az ősrégi, dohos falakkal
Ha az ember pincelátogatásra gondol, már érzi is az orrában a dohos szagot, és látja is lelki szemei előtt a hosszú sötét vágatokat telis-tele hordókkal. A Kreinbacher birtokon viszont a pincét, a kóstolóhelyiségeket, a bisztrót és az itt található szálláshelyet is a kortárs dizájn szellemében alakították ki. Persze el tudjuk képzelni, hogy van, aki első látásra idegenkedni fog az Ekler Dezső tervezte, éppen csak megszilárdult lávafolyamot idéző épületétől – pláne, ha a klasszik pinceélményre készül –, de nekünk nagyon bejött. Odabent a kedvenceink az épületek oldalán végigfutó, pezsgőbuborékokra emlékeztető ablakok voltak, amik jópofa fény-árnyék hatást keltenek.
Egyedül a nagyjából százfős, klassz kilátással, viszont elég rideg belső térrel rendelkező kóstolóteremben nem éreztük túl jól magunkat. Mivel kilencen kóstoltunk itt, gyakorlatilag elvesztünk a térben, így építészetileg bármennyire szupermenő ez a terem, és bármennyire zseniálisak voltak a tételek, nem kezdtünk kellemes beszélgetésbe fölöttük. Persze, ha sok ember nyüzsög itt, már biztosan egészen más hangulatot áraszt. A kisebb csoportoknak ezért mi inkább a bensőségesebb hangulatú bisztróban, vagy annak teraszán javasoljuk a kóstolgatás folytatását.
Juhfark, 2012: Arany színű, körtés, gyümölcsös illatú és aromájú, ásványos ízvilágú, mégis nagyon barátságos ízű bor. Ha valaki szeretné megismerni a somlói borokat, annak remek belépő lehet. Mondjuk ezt úgy, hogy eddig azt hittük, nem is szeretjük a juhfarkot.
Furmint, 2012: Világosabb sárga, mézes, gyümölcsös, citrusos illatú és ízű bor. Szintén elmondhatjuk, hogy a furmintért sem vagyunk különösebben oda, de ez most nagyon tetszett. Ha pedig hozzávesszük, hogy a Bortársaságnál 1590 forintért a miénk lehet, egyenesen best buy kategória.
Brut Nature: Furmintból készült, 22-30 hónapig érlelt nyerspezsgő, mely egyetlen gramm cukrot sem tartalmaz. Virágos illatával, fanyar ízvilágával ez volt az abszolút kedvencünk. Ahogyan a pincészet honlapja fogalmaz, "a legszárazabb stílus kedvelői aperitifként vagy akár egész estés partnerként kísérőre találnak benne".
A Somló nagyon romantikus, és még nem fedezte fel a tömegturizmus
A modern birtoktól pár lépésnyire, a hegyre kirándulva Somló klasszikus arcát is megismerhetjük, rózsával befuttatott vincellér házikóival és aprócska szőlőparcelláival. A hegy legszebb pontjaira, a Szent Ilona kápolnához, a Kőkonyha kilátójához, a Barát-sziklához körülbelül egy órás, kellemes sétával juthatunk el a birtoktól. Tényleg érdemes erre kirándulni, romantikus, nyugodt táj várja itt az embert, mivel a tömegturizmus még nem fedezte fel magának Somlót. Így ugyan nincs minden sarkon víz vagy fagyiárus, de hangoskodó csoportok sem.
Mivel a birtokon 16 dizájnos, régi mértékegységekről elnevezett szobát találunk, akár több napos kikapcsolódásra is alkalmas a környék. Ha a Somló-hegyen minden szóba jöhető látnivalót és pincészetet végiglátogattunk, Veszprém vagy a Balaton északi partja is nagyon közel van. Somló egyetlen szépséghibája, hogy Budapestről elég körülményes eljutni ide. De ezt úgy is felfoghatjuk, hogy amíg ideérünk, van időnk átállítani az agyunkat a ránk váró végtelen nyugalomra.
Bisztró és borbár: Aki csak a környéken jár, és birtoklátogatásra ugyan nem jelentkezett be, de szívesen kóstolna, az szerdától vasárnapig a borbárban és teraszán gond nélkül bármikor megteheti. Ha meg is éhezett, a bisztróban havonta változó menüvel, friss alapanyagokból készült egyszerű ételekkel várják. Aki fine diningra számít csalódni fog, aki becsületes fogásokra és jó minőségre, az nem.
Szálláshely: Jelenleg 16 dizájnos szobával rendelkeznek, a szoba ára 13 450 forint reggelivel fejenként és éjszakánként.
Újabb cikkünk ebben a témában:
Szeptemberben 16 somlói pincében ünnepelheti a juhfarkat - 2016.08.31.
Szeptember 24-én egy hatalmas sétáló kóstolón mutatják be az elmúlt évek legjobb juhfarkjait a Somlói Juhfark Ünnepen.
Somlói borászat tervezői kapták az Év Belsőépítésze díjat - 2016.12.16.
A Biva Inspiration belsőépítészei a somlói Kreinbacher Birtok és a budapesti Tasting Salon kialakításáért vehették át a díjat.