Szürke farkas csak elvétve, Észak-Magyarországon található, így Magyarország csúcsragadozója az utóbbi években az aranysakál lett. A bundája színe lehet zsemlesárga, de vörös is. Az aranysakál emberre nem veszélyes, de természetes ellensége sincs, ahol megjelenik, ott visszaszorul a rókaállomány. Szívós állatok, hosszú üldözésre is képesek, akár 40 km/h sebességgel is tudnak futni, falkában vadásznak. Kedvelt élőhelye a Kis-Balaton és a Balatontól délre eső területek – írja a likebalaton.hu.

"A mi vadászterületünkön 2010-ben lőttük az elsőt, azóta elszaporodtak, ma 60-70 darab él itt.  Tíz éve még 80-100 őzet tudtunk évente lőni, ma szinte nincs őz a területen. Somogy megyében, ami gazdag dámszarvasban, szinte már nincs borjú a rudlikban, mert összefogdossák őket" – mondta Tóth Csaba, a Keszthelyi Vadászati Múzeum igazgatója.

A vaddisznókoca mellől ellopják a malacot, addig hajtják az anyaállatot, míg az magára hagyja a kicsinyeit. A megfojtott malacért csak akkor mennek vissza, ha a koca már hátrahagyva azt, továbbállt. Nagyon okos állat, a vadászatokon például összeköti a lövés hangját a könnyen megszerezhető zsákmánnyal. Tudja, vagy belsőség lesz ott, vagy egy sebzett állat, ami könnyű prédát jelent.

Mint a Wikipédia szócikkéből kiderül, az aranysakál Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a 19. századig. Történelmi elterjedési területének északi pereme volt a Kárpát-medence. Élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt az 1940-es évekre Bulgária kivételével gyakorlatilag egész Európából kipusztult, bár szórványos példányokat körülbelül évtizedenként még jelentettek. 1940 és 1990 között hazánk területén nem találtak szaporodó párt, csupán néhány kóbor példányt, 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájára Magyarországon kihalt fajként került fel.

A Dráva mentén a 80-as években jelent meg újra Magyarországon, főleg a déli területeken: Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében terjedt el, de minden más megyében is láttak már példányokat. Létszáma 2004-ig körülbelül 3000 példányra nőtt, 2014-re elérte a 9000-et. Az Országos Magyar Vadászkamara adatai szerint az első 6 példányt az 1994/95-ös vadászati évben lőtték ki. 2013-ban 1813 példányt lőttek ki, ennek harmadát Somogy megyében.