Füredtől Szőlősig a kis kéktúrán

Tudták, hogy a Balaton-felvidéknek is megvan a saját kéktúrája, ami nem ugyanaz, mint az Országos Kéktúra? A Balaton-felvidéki kék túra pont azt a hiátust tölti ki, amit a Badacsonynál élesen északkeletnek kanyarodó országos útvonal hagy, vagyis ami a Csobáncot és a Káli-medence északi peremhegyeit átszelve Nagyvázsonynál hagyja el a felvidéket a Bakony felé. Ez a túraútvonal a badacsonyi hajóállomástól indul, a Káli-medence déli peremén halad, átszeli a Nivegy-völgyet, a Pécselyi-medence feletti hegyeket, lekanyarodik Balatonfüredre, majd Pétfürdőig kanyarog.

Kifejezetten ajánljuk a túraútvonal Füred és a Hajagos-völgy között 7,1 kilométeren keresztül húzódó szakaszát, amit érdemes a füredi vöröstemplomnál a város felső részén kezdeni. Ezt követően hangulatos óvárosi utcákon hagyhatjuk el a települést, érintve a nemrég parkosított környékű papsokai templomromot. Kiérve a városból jó ideig nagyobb növényekkel ritkásan benőtt, olykor bozótos területen haladunk, majd leereszkedve erről a fennsíkról jön a túra legcsinosabb része, az Evetes-völgy, ami a Hidegkúti-Séd patak pompás szurdokvölgye az erdő mélyén.

Később egy nagy lovarda mellett megyünk el, majd erdőkben és dűlőkön csalinkázva érjük el a Tótvázsony és Balatonszőlős közötti utat. Itt dönthetünk: továbbmegyünk a közút mentén – ami nem veszélytelen a száguldozó autók miatt, ám egy módfelett gyönyörű völgyön át vezet – és folytatjuk a túrát a Barnag és Pécsely közti hegyek felé, vagy a dűlökön át besétálunk Balatonszőlősre, ahonnan visszabuszozhatunk Füredre. Bármelyik mellett is döntünk, mindenképp kikapcsoló, patakcsobogós, erdősusogós élmény lesz. 

Tanúhegy-hódítás

Mielőtt egy másik túrát ajánlanánk, kezdjük egy kis földrajzi leckével: a tanúhegyek olyan magányosan álló dombok vagy hegyek, amelyek élesen kiállnak a környezetükből, sokszor azért, mert keményebb kőzetüket nem tudta olyan sikeresen lekoptatni a mállás és aprózódás, mint környezetükét. A Tapolca környéki tanúhegyek egy sokmillió évvel ezelőtti vulkáni mező részeként nagyrészt bazaltból állnak, ezért a környező puhább kőzeteket sokkal gyorsabban elhordta a szél, elsodorták a vizek, elmállasztották a vegyi folyamatok. Mit tegyünk, ha tanúheggyel találkozunk? Másszuk meg őket!

Ahogy a hegymászók közt nagy menőség a himalájai nyolcezer méteres csúcsok meghódítása, mi kitűzhetjük magunknak a tanúhegyek megmászását szépen sorjában. A Badacsony jól kiépített útvonalakon, lépcsősorokon érhető el, de a meredekség miatt izzasztó felmenni a tetőre, főleg a Bujdosók lépcsőjén Badacsonytördemic felől. A Szent György-hegy hasonló felépítésű, mindenképp a pazar bazaltorgonák felől közelítsünk!

A Gulács már haladó kategória, a kőtörmelékes hegyoldal és a könnyű eltévedés miatt óvatosnak kell lenni, ráadásul erdős a csúcs, így korlátozott, bár lenyűgöző a panoráma – ez utóbbi persze az összes tanúhegyre igaz. A Csobáncot a váráért éri meg megmászni Gyulakeszi vagy dél felől, ahogy a sokkal alacsonyabb és könnyebb kaliberű Hegyesdet is. A Tóti-hegy meghódítását összeköthetjük a minden vasárnap reggel megnyitó termelői Liliomkert Piacon történő bevásárlással. Míg talán a Haláp a legkönnyebb túra, mivel a hegy tetejét elbányászták, de így is szépen rálátni az összes testvérére. Aki azonban egy hosszabb túrát tervez, az gyalogoljon végig sorban a szigligeti kalderadombjain.

Kilátótúra a Keszthelyi-hegységben

Az egy négyzetkilométerre jutó kilátók számában egészen biztos, hogy a hazai listán top 3-as a Keszthelyi-hegység. Vegyünk egy jóféle túratérképet vagy töltsünk le egy hasznos túraappot, és játsszuk azt, amit gyerekkorunk Füles magazinjainak kölyökrovatában: kössük össze a pontokat (itt most kilátókat) túrabakancsban.

Kevésbé bátrak melegíthetnek a balatongyöröki, tóparthoz közeli tornyokkal. Érdemes a 71-es főút mellett lévő Szépkilátóval kezdeni, ami egy dombtetőn van, de ahhoz képest lenyűgöző panorámát nyújt a Szigligeti-öbölre (is). Ezután célozzuk meg a 448 méter magasan terpeszkedő Batsányi-kilátót (a sárga vonal, kereszt és háromszög jeleket követve), ami már egy magasabb perspektívát ad. Az utolsó györöki kilátó a Bél Mátyásról elnevezett a 221 méteres Garga-hegyen, ami szintén megközelíthető az előbbi zárójeles útvonalon, csak a sárga háromszög helyett a piros vonalat kell követni hozzá.

Egy vonyarcvashegyi-gyenesdiási kilátós Bermuda-háromszöget is bejárhatunk. A vonyarci Kitaibel-kilátó a legegyszerűbb történet, amit a zöld háromszög jelzésen közelíthetünk meg, és közel van a település határához. Ha visszasétálunk Vonyarcra, onnan ismét felkanyarodva a hegység mélye felé mehetünk: a piros sávot, majd rövid ideig a sárga háromszöget követve a Pető-hegyre érünk, ahol a Berzsenyi-kilátó nyújt óriási panorámát. Ez jó időben a Mecsektől az Alpokaljáig nyúló látvánnyal jutalmaz. Zárásként pedig battyogjunk le a gyenesi Festetics-kilátóhoz (csak áprilistól, mert addig felújítják) a sárga sáv jelzésen, ami útba ejti Gyenesdiás "Városligetét", a Nagymezőt, ahol mindenféle természeti kikapcsolódás lehetséges a bográcsozástól a focizáson át a számháborúig. A kilátótól pedig megkapjuk a jutalmat: a Keszthelyi-öböl látványát.

Töreki-tavak túrája

A déli parton is van ám jó sok domb, hegy és túraútvonal. Az egyik legidillibb végig egy völgyben halad, és még el sem kell hagynunk hozzá Siófokot. Persze szigorúan közigazgatásilag. A Siófokhoz csatolt Töreki falu mellett egy hosszú tólánc kezdődik, ami az M7-es autópályán is túl húzódik, Siófok városáig. A Cinege-patak felduzzasztásával létrejött tólánc a madárvilág paradicsoma, egy zöld jelzésű tanösvény is végigvezet minket rajta. Itt-ott madárlesekbe is fel tudunk mászni, a táblák pedig eligazítanak a kócsagok és poszáták rejtélyes világában.

A Tüskevár-életérzés egy ponton a tavakkal együtt véget ér, mi pedig rácsatlakozva a piros jelzésre, besétálhatunk Töreki központjába, majd onnan visszabuszozhatunk Siófokra. Bátrabbak átvághatnak a mezőkön, és a piros utat követve, sokáig az M7-es mellett sétálva mehetnek be Siófok centrumába.

Sárgasávos úton Zamárdi felett

Zamárdi és Szántód felett az északi partiakat is elérő méretű hegyek és erdőségek húzódnak, túraútvonalak sokasága kacérkodik az erdőjáróval. De ha egy kevésbé kemény túrát nyomnánk le, érdemes a szántódi kompnál kezdeni, majd követni a sárgaköves, akarjuk írni: sárga sávval jelzett utat. Az eleje nem túl izgalmas, inkább a nyaralók eklektikáján lehet szemlélődni, hiszen a komp felé vezető főutcán megyünk végig a nagy jelzőlámpás kereszteződésig. Ezen átkelve megyünk tovább egyenesen a szántódi erdészetig, majd a Római úton elhagyjuk a települést. Dűlőkön haladunk az erdőszélig, majd egy nagy U-kanyar után visszaereszkedünk Szántódpusztára, ahol megnézhetjük a skanzenben, hogyan gazdálkodtak eleink 200 éve, vagy kipróbálhatjuk a pusztagolfot.

Ismét az ún. Római úton megyünk tovább Zamárdi széléig, relatíve közel a 7-es főúthoz. Aztán megmásszuk a nem túl masszív, 176 méteres Kőhegyet, ahol a kilátóra is felhághatunk. Cserébe a Tihanyi-szoros panorámáját kapjuk. Az út erdei szakasza jön, sokáig megyünk délnek, egészen a Vaskeresztig, amit még 1896-ban állított az akkori falu a Tihanyi Apátsággal közösen – most erdei pihenőhely van körötte.

Másik erdei ösvényen és a Szélescsapás utcán érjük el újra Zamárdit, majd az ófalun (Fő utca-Honvéd út) és a belvároson (Szent István út-Szabadság tér-Eötvös utca) keresztül érjük el a tópartot. Ez már laza séta, közvetlenül a Balaton-parton futó Margó Ede sétányon gyaloglunk végig, ami végül a komphoz vezető útra visz. A kör bezárult, kellemesen elfáradtunk. Lehet tervezni a következő túrát.

Címlapkép: Deli József /Pixabay