A horizont alá bukó napkorong színei mindenhol jó érzéssel töltik el az embert. Abban a pillanatban, mikor minden arany és narancssárga, vagy éppen lilás és rózsaszínű fényt ölt, az egész táj olyan, mintha énekelne – ezt a képzettársítást legalábbis már sok jó film dokumentálta. Persze, mi is megörökíthetjük ezt a jelenséget, és nemcsak azokon a budapesti helyszíneken, amiket korábban már emlegettünk, hanem legszebb túraútvonalaink mentén: a Balaton körül, a Balaton-felvidéki falvak dűlői fölött elnézve, vagy a Zempléni-hegységben sétálva.
Rengeteg képet találhatunk a tihanyi panorámáról abban az időpontban, amikor a Balaton és az ég összeér, a nap sugarai pedig szinte élő olajfestménnyé festik a tájat. Láthatjuk az apátság tornyai között vöröslő korongot, de akár Balatonfüredet is a kilátópontról.
Ha azonban ősszel, a szezon utáni nyugalomban, naplemente idején bóklászunk egyet a centrum utcáin és azok apró boltjai között, akkor úgy érezhetjük, mintha csak a miénk lenne a Balaton egyik legszebb települése. Mi ezt idén, nyár végén meg is tapasztaltuk. Kicsit később érkeztünk Tihanyba, mint terveztük, így pont elcsíptük azt a pillanatot, amikor az öreg házfalakat és a kirakott kerámiákat sápadt aranyfénybe vonta a lemenő nap.
A tanúhegyek királyánál
Már régi vágyunk volt, hogy meglátogassuk a Tapolcai-tavasbarlagot. Végigjártuk a kiállítást, eveztünk egyet a barlangjáratban, és tapasztalatból mondhatjuk, valóban izgalmas és maradandó élmény. De a csoda, a Káptalanfüred felé tartó hazaúton ért utol minket.
Szeretünk a belső utakon autózni, mert így sok apró szépséget felfedezhet az ember, de a naplementében megjelenő tanúhegyek szépségére nem voltunk felkészülve, félre is álltunk egy kicsit gyönyörködni. Ekkor értettük meg, hogy a vigyázón terpeszkedő Szent György-hegy miért viseli a királyi titulust, a királynői Badacsony után.
A balatoni riviéra
A balatoni nyaralásunkat - vagy mondhatnánk őszölésnek is - mindig úgy időzítjük, hogy augusztus 20. után induljunk útnak. Ilyenkor még mindig meleg a tó vize, de az esték balzsamosabbak, a késő nyári zivatarok elhozzák a nedves föld friss illatát. Ebben az időszakban mindig felkeressük a Balatonalmáditól Badacsonyig elterülő partszakasz egyik legszebb részét, Alsóörsöt is.
Tagadhatatlan, hogy a napnyugta színeit legjobban az Alsóörs feletti, 228 méter magas Somlyó-hegyen található 17,5 méteres kilátóból lehet megszemlélni, de azért a csöndes parton ücsörögve sem rossz a helyzet. A szépen kiépített part mentén kacsákkal és hattyúkkal együtt lehet élvezni a naplementét.
A királynő szinte mindenhonnan látható
A Balaton-felvidék tanúhegyei közül a Badacsony az, amit szinte mindenhonnan megláthatunk. Akár vonattal, akár autóval utazunk a Balaton irányába, a tó csillogása után, általában a Badacsony formáját pillantjuk meg legelőször. Naplementekor azonban még szebb arcát mutatja.
Figyelhetjük a távolból, egy nyaraló teraszáról, egy vitorlás fedélzetéről vagy a hegy lábánál gondozott szőlőtőkék mellől – a látvány az egész év fáradalmait és megpróbáltatásait elfeledtetheti az emberrel.
A diadalmas bazaltkúp tetején
Nemrég jártunk a 337 méter magas Hegyestűnél is, ami a Káli-medence kapuját őrzi. A Zánka és Monoszló között magasodó bazaltkúp már jó ideje újra látogatható, és ha az ember korábban csak képekről látta, élőben elképed majd a nagyságán.
Ha jó időben megyünk, és bírjuk szusszal, akkor a tetején kialakított kilátóból csodás panorámában lehet részünk naplemente idején. De ha lent maradunk a lábánál, akkor azt láthatjuk, ahogy a lenyugvó napfény megfesti a vulkanikus tömb jellegzetes vájatait.
Nézzenek le fentről a Balaton-felvidékre!
A túrázók szerint a Csobánc hegyről különösen szép kilátás nyílik a Balaton-felvidékre, főleg naplemente idején. A tanúhegyek közé tartozó Csobánc 376 méter magas, a tetején még ma is láthatók az oklevelek szerint már az 1270-es években elkészült vár romjai.
Ha innen elnézünk a nyugati égbolt irányába egy tiszta nyári vagy kora őszi estén, akkor láthatjuk a sümegi várhegy kontúrjait, a Badacsonyt és a szigligeti várat, sőt, néha még a Somló-hegy is feltűnhet a messzeségben. Ehhez azonban már érdemes lehet magunkkal vinni egy messzelátót is.
Győrből a Balaton felé félúton
Győr városából a Balaton irányába indulva, van egy szerpentin a 82-es főútvonalon, ami mindig megdobogtatja a szívünket. Ez vezet fel a több mint 700 esztendős cseszneki vár lábához, mely az 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítések idején készült el.
Nemrég azonban átadtak egy – a szerpentint elkerülő – új útszakaszt is, ami egyelőre még forgalommentes és hibátlan. Így a tájon szinte csak végigsiklik az ember az autójával, miközben élvezi a fák koronája mögött felbukkanó várrom jellegzetes formáit, a zászlók lobogását és a lemenő nap fényét.
A nyugalom fehér hírnöke
A zalaszántói sztúpánál gyerekkorunkban jártunk utoljára, így itt volt az ideje, hogy ismét felkeressük. Bár gyerekként kicsit nagyobbnak hatott, nyugodt hangulata most sokkal inkább körbeölelt minket.
Naplemente idején a fehér építmény aranyban és rózsaszínben játszik; talán erre a helyszínre illik a legjobban az, amit korábban már említettünk: napnyugtakor szinte énekel a táj.
Van egy szép kilátópont a Kéktúra útvonalán is
Az Országos Kéktúra szinte minden szakaszát és megállóját meg lehetne említeni, mint tökéletes naplementenéző hely, mi azonban a Zemplén-hegységben található Három-követ emelnénk ki. A Kekesonline.hu leírása szerint a Három-kő azon neves kövek között sorakozik, amelyek a Bélapátfalva felett magasodó Bél-kőtől kezdődnek.
Ezt a kilátópontot Szilvásvárad vagy Bánkút felől is megközelíthetjük, de ha gyerekkel indulnánk a túrára, akkor inkább a szilvásváradi kiindulást ajánlják, mivel innen autóval egészen az Olasz-kapuig el lehet jutni, és így a naplemente időszaka is könnyebben elcsíphető.