Magyar Mikulás szerez örömet a gyerekeknek Sri Lankán 

Már hagyománnyá vált

Smidt Tamás feleségével, Zsuzsával több mint kilenc éve kezdett új életet Sri Lankán. A kezdeti nehézségek után, utazási irodát nyitottak: magyaroknak szerveznek körutazásokat, nyaralásokat, egzotikus esküvőket, elvonulásokat. A Mikulás napi hagyományukat 2016-ban indították útjára. Szerették volna közelebbről bemutatni az európai kultúra egy szeletét a helyieknek, örömet szerezni a gyerekeknek egy-egy aprósággal, ugyanakkor plusz alkalmat teremteni arra, hogy egy kicsit együtt legyen a falu lakossága.

Kultúrák találkozása

2016-ban érkezett először a nagyszakállú a banánfák alá, a szokásoknak megfelelően, december 6-án, de a magyar pár hamar szembesült azzal, hogy a keresztények is karácsonykor várják a Télapót, mint az amerikai filmekben. Azonban Tamásék ragaszkodtak a saját hagyományaikhoz, így egy idő után az lett a végeredmény, hogy egy évben kétszer is beöltözött a piros ruhába, december 6-án és 25-én is.

Itt a népesség nagy része buddhista, így nem tartják sem a karácsonyt, sem a Mikulást – magyarázza Tamás. – A kevés keresztény lakosság igen, de ők is az angolszász rendszer szerint csak a december 25-ét. Nekik egyébként április 14 a legfontosabb napjuk, ekkor van a szingaléz és tamil újév első napja. Ilyenkor meg is ajándékozzák egymást. Egy közelben élő gyöngyhalász mesélte, hogy hallottak már a nagy szakállú télapóról, de Srí Lankára nem jár. Elhatároztuk hát, hogy idevarázsoljuk, és meglepjük a falunkbeli gyerekeket némi aprósággal.

120-150 gyereket ajándékoztak meg évente

Kiszámolták, hogy hány gyerekre számíthatnak, egy barátjuk segítségével szingaléz nyelvű szórólapokat készítettek a dátummal, helyszínnel, programmal. Majd, megvették az ajándékokat, beszereztek egy óriási kosarat, és a nagy napon a falu vezetőjének a háza előtt várták a lurkókat.

Akkor szembesültünk a legnagyobb nehézséggel, amikor kiderült, hogy itt nem lehet a 185 centis magasságomhoz Mikulás ruhát kapni – emlékszik vissza Tamás. – De ezt is megoldottuk, hiszen ahol rövid és kicsi volt, ott Zsuzsa megtoldotta. Az első évben még csak gyümölcsöt és pár szem cukorkát ajándékoztunk, de nem is ez volt a lényeg, hanem a fehér szakállú, piros ruhás Télapó, - vagyis Nattalthaththa, ahogyan a szingalézek hívják-, aki őket is meglátogatta. A sor végére az idősek is beálltak. Kíváncsian méregettek engem ebben a furcsa ruhában, a kisebbek nem tudják eldönteni, valóban Sir Thomas, vagyis Tamás úr bújik-e meg a szakáll mögött.

Természetesen az ajándéknak örülnek a legjobban, de annak is, hogy ilyen érdekes módon kapják meg. A szingaléz gyermekek nem félnek, teljes biztonságban nevelik fel őket, az ismeretlen felé is bizalommal fordulnak. Mosolyogva nyújtogatják nyakukat a sorban, mit kap az előtte álló. Az általam feltett kérdést: „Jó voltál az idén?" nem nagyon tudják értelmezni, itt teljesen más az életfilozófia, de szüleik biztatására bólogatnak.

Nyaralók hozták a magyar csokit

Sajnos a tavalyi évben már nem rendezhették meg az ünnepet a pandémia és gyülekezési korlátozások miatt. Ezt mindenki végtelenül sajnálta, azok is, akik önkéntesként csatlakoztak a programhoz.

–" Az emberek szeretnek részt venni ilyen programokban, mindenkinek megtelik ilyenkor a szíve örömmel. Rengeteg mindent osztottunk szét közösen, amit hálásan köszönünk nekik. 2019-ben például a magyarországi vendég, aki a Mikulás zacskókat hozta kérésünkre otthonról, hozzájárulásként ajánlotta fel. De érkezett bőven Sport szelet, ceruza, hajcsatok, bizsu ékszer, ruha is.

Csodás érzés, ha átadhatunk valamit a helyieknek, legyen az ajándék, támogatás, vagy csak a mi életünknek egy kis része. Ezek sokszor apróságok, néha nagyobb támogatások, de az a fontos, hogy az öröm mindig jelen van. Mi úgy tartjuk, a pénz energia, ami jön és megy. Adunk és kapunk, kapunk és adunk, ez így működik."

Nem csak Mikuláskor adományoznak

Természetesen nem csak az ünnepekkor, hanem az év többi napján is ott segít a házaspár, ahol csak tud.

– Egyszer bajba került egy barátunk. – meséli a férfi. Családjával egy kis kunyhóban élt, ami beázott, mert a szomszéd új házának a felépülésével hozzájuk ömlött be a víz a csatornáról. Azonnal segítettem, kijavítottuk a hibát a kunyhóban és a házban is, és mivel láttuk, milyen nehezen élnek, egy kis pénzadományt is adtunk nekik. Nem sokkal később meghívást kaptunk, hihetetlen boldogsággal és alázattal mutatta be a családfő, mire költötték a pénzt, s hogy a segítségünkkel mennyit haladtak. Ezek a pillanatok örökre megmaradnak az ember szívében.

 Ilyen karácsonykor Sri Lanka