Ki volt a történelmi Szent Miklós, akiből Mikulás lett?

A vörös palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztogató Szent Miklós az ókori római Lycia provinciában élt, ahol Myra város püspökeként szolgált valamikor a III. század második felében. Nevéhez fűződő legismertebb legendája a három szegény lány kiházasítása, akiket hozomány hiányában a megélhetési prostitúció fenyegetett. Hogy ezt megakadályozza, Miklós úgy döntött, hogy segít rajtuk, de szerénysége nem engedte, hogy személye kiderüljön, ezért az arannyal teli erszényt az éjszaka leple alatt tette az ablakukba.

Innen ered Mikulás ünnepének éjszakáján az ablakba rejtett ajándékok szokása, míg a harisnyák kandallóra való akasztásának gyakorlata a legenda egy másik változatából származik: a megajándékozott legkisebb leány éppen akkor tette harisnyáját a kéménybe megszáradni, amikor Miklós püspök véletlenül beleejtette, így az ajándéka pont a harisnyájába esett. Ezért is tartják Szent Miklóst a többi között a gyermekek, a diákok, és általában véve minden nehéz helyzetben élő védőszentjének.

Szent Miklósból Mikulás

Miklós azonban még halála után is segített a rászorulókon, így egyenes út vezetett a szentté avatásához. A XI. században ereklyéit a dél-olaszországi Bari városába vitték (ma is itt található a neki szentelt legjelentősebb kegyhely), majd idővel kultusza a német területekre is eljutott. Itt keveredett össze a skandináv és észak-európai pogány hagyományok egyes elemeivel, például a Yule kecskével. A Yule az ókori germán népek által megtartott téli ünnep volt, amelyet e törzsek kereszténnyé térítése során beépítettek a karácsonyba.

Magyarországon a Mikulás elnevezése – ebben a formában – cseh, vagy szlovák eredetű, és a Felvidékről szivárgott be a köztudatba, míg a hozzá kapcsolódó népszokások – az ajándékozás, a krampuszok és Mikulás alakja – pedig osztrák területről honosodott meg nálunk is a XIX. században. Az 1950-es éveket megelőzően Magyarországon úgy tartották, hogy a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok, vagy krampuszok voltak.

Az 50-es években, a kommunizmus térhódításával azonban újabb elnevezés honosodott meg a köztudatban, a Télapóé, amely újabb kultúrkörök alakjait mosta össze, köztük az orosz területekről érkezett Gyed Morozt, a szó szerinti tél (vagy fagy) apót is, akinek Hópelyhecske a kísérője.

És újabb Mikulás figurák: Santa Claus és Joulupukki

De hogy lett Szent Miklós piros palástjából, püspöksüvegéből és pásztorbotjából fehér szőrmeszegéllyel díszített vörös kabát, fehér bojtos mikulás sapka, teli puttony és hatalmas, fehér szakáll? Napjaink népszerű Mikulásának jól ismert alakját, az angol nyelvterületen csak Santa Clausnak nevezett figurát állítólag 1931-ben a Coca-Cola üdítőital gyártó cég alkotta meg, de legalábbis reklámjaiknak köszönhetjük a Télapó mai ábrázolásának meghonosodását, noha már az 1920-as években kiadott gyermekkönyvekben is előfordul a Mikulás e jellegzetes megjelenítése.

Innen pedig már csak egy lépés napjaink fogyasztói társadalma számára a lappföldi Mikulás, azaz Joulupukki megjelenése, akinek felesége is van, a szánját rénszarvasok húzzák, és vezér rénszarvasa, Rudolf ma legalább olyan fontos segítője, mint korábban a kelet-európai kultúrkörben a krampuszok voltak.

De ki is ő valójában? A finn joulupukki szó karácsonyi kecskét (Yule) jelent, akinek alakja a nap visszatérésének tiszteletére rendezett pogány ünnepek központi figurája volt, és amelynek figurája mára összemosódott a Mikuláséval. Joulupukki eredeti lakóhelyeként egyébként Korvatunturit, egy Finnország és Oroszország határán található hegyet azonosítottak, s csak 1985-ben lett hivatalos szülővárosa Rovaniemi. Ma Finnország egyes területein él az a népszokás, hogy idősebb férfiak (nuuttipukkik) a megmaradt karácsonyi ételért cserébe kecskeruhában lépnek fel.

Joulupukki viselete pedig – a vörös köpeny, bot – azonban kísértetiesen emlékeztet Szent Miklós püspöki öltözetére, és itt, ezzel össze is ér a századokon, népeken átívelő "kultúr-kör".

De ki is volt valójában Szent Miklós?