Forralt bor, fahéj illat, sült kolbász és mazsolás süti. A karácsonyi vásárok sztenderd hozzávalói Pozsonyból sem hiányoznak. A szlovák főváros ünnepi készülődését akár egy délutáni átruccanással is megélhetjük - feltéve, ha némi eurót is szánunk az útiköltségre és az adventi forgatag kulináris élményeinek felfedezésére.
Az egykori magyar koronázó fővárosban ma már értelmetlen magyarul próbálkozni a boltokban és a piactéren. A közel félmilliós szlovák fővárosban ugyanis alig 15 ezren vallják magukat magyarnak. Az angolt viszont szinte minden eladó és árus érti.
A karácsonyi vásárok nyelve azonban univerzális, mint ahogyan a hangszórókból szóló ünnepi zene is. Hawaiitól Murmanszkig a Jingle Bells és társai szólnak ezerféle feldolgozásban – a xilofontól a rezesbandáig. Így van ez persze Pozsonyban is, ahol immár egymásba érnek a karácsonyi-adventi vásárok.
A sikeres parkolás után – erre több parkolóház szolgál a Duna parti belváros szomszédságában – a kimondhatatlan nevű Hviezdoslavovo téren, azaz námestie-n érdemes elkezdeni az adventi kalandozást. Falatozók - ahol cigánypecsenyét sütnek - és poharazók - ahol helyi borokból készített forralt nedűt mérnek - várják a tömeget minden nap: reggeltől estig.
A magyar pénztárcának nem túl olcsó, de a pesti belvárosnál azért szerényebb árú enni-innivalók mellett szabadtéri színpadon kórusok és vonósnégyesek adnak műsort, a gyerekek pedig egy kis jégpályán korizhatnak a fenyőfák alatt. Itt is lehet fakardokat és textilbábokat venni – de a kedves csehszlovák rajzfilmfigurákat úgy látszik elnyelte az idő.
Nem mellékesen egy pillantásra érdemes a tér híd felé eső részén levő házra pillantani: itt működött a Magyar Királyság első mozgóképszínháza, azaz mozija 1905-ben. A téren található az amerikai nagykövetség két hatalmas épülete riasztóan magas vaskerítésekkel és masszív oszlopokkal körülvéve – éppen úgy, mint nálunk a Szabadság téren.
A derék pozsonyiak nem tagadják meg magukat, hiszen a forralt bor mellett a helyi söröket is bőven öblítik, aki pedig elfárad a nagy tömegben, az betérhet a szomszédos utcában található Mayer cukrászdába. A város legismertebb kávéházában torták ínycsiklandozó választéka csábít, és itt még a kávé is erős.
Az épület előtt áll a város másik jelképe Schöne Náci egész alakos szobra. A cilinderes-zsakettes cipész egykor Pozsony kedvelt alakja volt – és persze semmi köze nem volt a nemzetiszocialistákhoz, csak éppen Ignác volt a keresztneve. A másik unikális kávéház, a freskókkal, történelmi és biblikus jelenetekkel díszített hely a Sedlárska utcában található – de ide nem lehet csak úgy „bezuhanni". Egy angol lakájhoz hasonlító – de azért még magyarul is beszélő! – főúr párosával ad utat a tortakedvelőknek, a szentélyként tisztelt ódivatú kávézóba.
A másik nagy adventi vásár Pozsony talán legszebb terén, a Hlavne námestie-n hömpölyög – itt sokkal több az árus, mint másutt. Nem csak édességet, karácsonyi díszeket, de bábokat, játékokat, ékszereket, sőt sapkákat és sálakat is lehet itt venni – igazán szép, nem kínai tömegbazár árut. Az árak ennek megfelelően magasak, viszont garantáltan valódi fából, gyapjúból készült szuvenírt tehet a táskájába az utazó. Színpad itt is van, sőt a téren álló régi városháza udvarában is fellépnek néptáncosok, énekkarok és zenészek.
Szintén a téren található az egykori Apponyi palota – a nagy paloták szinte kivétel nélkül magyar nemesek nevét viselik, más kérdés, hogy nehéz ráismerni ezek szlovák nevére – ahol a borászati múzeum is található. Az Apponyiho (sic) palotától alig kőhajításnyira áll a pozsonyi egyetem könyvtárának épülete. Egy főhajtásig érdemes megállni előtt, hiszen a magyar országgyűlés 1802 és 1848 között itt ülésezett.
A belvárosban és persze a karácsonyi vásárokban is jól látni: Szlovákia gazdagodik. Az egykor kissé lenézett északi szomszédok jól érzékelhetően lehagytak minket, s ha gazdagságot nem is, a növekvő jólétet érzékelni lehet. A szűk utcákban és szép tereken nívós éttermek és kávézók tucatjai nyíltak az elmúlt években – és jó hír az is, hogy az árak ennek ellenére sem szálltak el. Egy főétel 7-8 euróért, egy pohár bor pedig 2-3 euróért kapható, az adagok pedig emberesek.
Egy délutáni kiruccanást az egykori Pozsonyba ezért egy kulináris kalanddal is be lehet fejezni – más kérdés, hogy a „szlovák éttermek" kínálata gyanúsan hasonlít a szomszédos győri vendéglátó helyek étlapján találhatókra. Amúgy, cseppet sem mellékesen a győri karácsonyi-adventi vásár is vonzó és izgalmas. Ha valaki fokozni akarja az élvezeteket hazafelé tartva érdemes itt is megállni...
Cikkünk szerzője Szakonyi Péter, a Napi.hu főmunkatársa.