Magashegyi nyugalom

Rendszeresen járunk Ausztriába telelni, így pontosan tudjuk, hogy az osztrákok milyen büszkék alpesi tájaikra. „Bár az osztrák Alpok nem a legmagasabbak, de a legszebbek" – állítják a helybéliek. Tény, hogy az osztrák hegyekben egyszerre van valami misztikus, izgalmas, de egyben megnyugtató is.

 A végtelen nyugalmat különösen az esti órákban élhetjük át, amint az alpesi táj elnéptelenedik: a sípályák ilyenkor már üresek, a korábbi nyüzsgésnek nyoma sincs – csend telepszik a tájra. A nap izgalmait kellemes nyugalomban pihenhetjük ki egy hüttében, miközben a kandalló pattogó tüzét hallgatva elfogyasztjuk ízletes vacsoránkat.

Mi ezt az élményt először Bad Gastein fölött magasodó hegyoldalban található Bellevue Almban éltük át. Már a fel- és lejutás is kalandos volt: odafelé egy retro együléses felvonóval libeghettünk a csendes erdő fölött a mesebeli hüttéig, visszafelé, amikor a kedvünk úgy tartotta, szánkóval mentünk a völgybe. Csak ajánlani tudjuk!

Nem csak síelni lehet

És ha már a szánkónál tartunk: akkor is érdemes elmenni telelni a szomszédos Ausztriába, ha nem akar síelni az ember. Kíváncsi, hogy milyen érzés jégcsákánnyal és hágóvassal egy befagyott vízesésen felkapaszkodni? Vagy egy snowbike nyergében a völgybe száguldani? Esetleg egy ultramodern szánkón, az airboardon óriási sebességgel csúszni a mély hóban? Ausztriában ezeket mind megteheti.

 Kevésbé beváIlalósaknak izgalmas kihívás lehet hótalpakon vagy túrasílécen lassan és kényelmesen felfedezni a teljesen behavazott, érintetlen hegyvidéki táj szépségét. Romantikusabb lelkületűeknek pedig azt javasoljuk, hogy jól betakarózva, lovas szánon fedezzék fel a vastag hótakaró borította, mesebeli szépségű tájat.

Az extrém kalandok után a behavazott kisebb-nagyobb városokat békés hangulatban fedezhetjük fel, amikor pedig már teljesen átfagytunk, a nézelődést érdemes forralt borozással vagy teázással megszakítani. Innsbruck, Salzburg, Bad Gastein, Hallstatt és Graz egyaránt különleges arcát mutatja télen, amit érdemes egy sítúra után – vagy helyett – megtapasztalni.

Pap a hóban

A mostani gazdag kínálat és fejlett infrastruktúra alapján azt gondolhatnánk, Ausztria mindig is télisport-nemzetnek számított. De ez nincs így: száz-százhúsz éve még kifejezetten újszerű, bizarr dolog volt, ha valaki két nehéz falécen csúszkálni akart a hegyoldalban.

Arlberg tartományba, ahonnan az este díszvendége, Hubert Strolz olimpikon származik, 120 évvel ezelőtt egy Johan Müller nevű lelkésznek köszönhetően érkezett meg a síelés. Ő volt az, aki elsőként jutott el sílécen az ausztriai Warhtból Lechbe – ez akkoriban még nagyon szokatlannak számító cselekedet volt.

 1894-ben ugyanis olyan szinten volt furcsa a sílécek látványa, hogy Müller lelkész csak éjszakánként mert kísérletezni velük, attól tartva, hogy napvilágnál kinevetnék a falu lakói – meséli nevetve Hubert Strolz. „Újra és újra a hóban kötöttem ki, de éjfélig próbálkoztam" – idézi a lelkész egykori szavait a Spiegel cikke. Végül csak eljutott Lechbe – hegyi vezetővel pedig ma bárki végigjárhatja nem éppen könnyű útvonalát.