Teatúrák Srí Lankától Pannonhalmáig

A tea esetenként nem is olyan messziről kerül a poharunkba, ahogy azt a téli merengés közben gondoljuk. Ha ön magyar és teafüggő, valószínűleg nem gondolt még rá, hogy kedvenc italának eredetét tematikus túrákon is kutathatná - de a Travelo most utánanézett, hova menjen, ha mégis foglalkoztatni kezdené a dolog.

A "teaturizmus" szót a böngészőm mindenáron "naturizmusra" javítaná, de azért néhány nap küzdelem árán találok ezt-azt magyarul is. Fermentálás, antioxidánsok, aromák, filtertasakok, teaelitistáknak teaültetvény-látogatás: minden világos. Erre a harmadik napon közli a lakótársam, hogy ja, ez az? Ő Tajvanon már csinált ilyen teaszedést, meg szárítást, meg ilyesmiket, amiről beszélek.

Aki még nem csinálta, de még csak eszébe sem jutott, annak is érdekes lehet viszont a lehetőség, hogy valami eszméletlenül szép tájban végezzen mezőgazdasági tevékenységet a vakációján. Alternatívnak alternatív – lássuk, mire számíthatnak, akik kifejezett érdeklődésből vagy teljesen véletlenül látogatnak el egy teaültetvényre.

Oolongok hét régióban

Nyilván a helyzet árnyaltabb, és nem kell ugyanannyit izzadni, mint egy igazi teaszedő munkásnak, de amit világhírű oolong teákat adó Tajvanról hallok, szerintem némileg a pár évvel ezelőtti gyulai élménykapálás analógiája.

Teaszedők Tajvanon
Galéria: Teatúrák Srí Lankától Pannonhalmáig
(Fotó: Europress / Getty)

"Először elmondják a tudnivalókat, azután kimész egy vezetővel a teaföldre. Kapsz egy nagy karimájú kalapot meg egy fonott oldaltáskát, abba kell szedni a tealeveleket. A teacserjék nagyjából derékig érnek, és megvan, hogy a friss hajtások közül pontosan melyiket szabad leszedni. Szedés után a tealeveleket egy nagy tálcára rakják, amit a csípőnkkel kell mozgatni, hogy a levelek egyenletesen szétterjedjenek benne a fonnyadáshoz. Ezután láttunk még szárítást is: tűz fölé helyezték a leveleket egy nagyon forró fémtálban, és forgatni kellett őket. Ehhez kaptunk védőkesztyűt, de a vezető kesztyű nélkül csinálta. Ha csak a levelekhez ért, nem égette meg a kezét."

A családi ültetvényen a résztvevők persze nem szakadtak meg a munkától, és a program végeztével egy-egy kis zacskó teát is kaptak (ebbe az általuk szedett levelek nem kerültek bele).

Az egyetlen dolog, amire a lakótársam nem emlékezett, hogy melyik teaültetvényen járt, de Tajvanon rengeteg lehetőség kínálkozik hasonló kalandra. Ha valaki ismeri és szereti a formosa (azaz tajvani) teákat, akár fajta szerint választhat magának "melóhelyet" a hét legnagyobb tearégióból.

Mainstream teák, elit panorámák

A kihagyhatatlan malajziai Cameron-felföldön nemrég a Travelo is járt, ide kattintva részletes beszámoló olvasható. A BOH teatársaság három nagy ültetvényén gyárbejárást ajánlanak programként, teaszedést nem, viszont a Sungai Palas látogatóközpontban egy kis múzeumot és mintaboltot találnak az érdeklődők, és élvezhetik a pazar kilátást a világ legfrissebben szedett teáját kóstolva.

Lipton's Seat
Galéria: Teatúrák Srí Lankától Pannonhalmáig
(Fotó: 狸貓 / flickr)

A mainstreamebb teák hívei (bár a legismertebb márkák a világ négy sarkából származó keverékek, így nehéz lenne a gyártásukat egyetlen jellemző ültetvényen bemutatni) Srí Lankán találhatnak egy-két érdekességet a témában. Sir Thomas Lipton jó érzékkel vásárolt itt birtokot 1890-ben, miután a kávérozsda-járvány romba döntötte Ceylon virágzó kávétermelését, és a helyi vállalkozók éppen óriási sikerrel futtatták fel teaüzletet. A ceyloni tea ismertté tételének elsődleges érdeme tehát nem az övé, de neki köszönhetjük a tea hétköznapi fogyasztási cikké válását.

Srí Lanka déli részén, Haputaléban található az általa alapított Dambatenne teagyár, amely ma is működik, és gyárlátogatási programja is van. Lipton márkajelzéseket ne keressünk, az idők során a létesítmény többször gazdát cserélt, és nincs látogatóközpont vagy bemutató sem, cserébe minden, amit látunk, teljesen autentikus, valós folyamat része (a munkásokat sem lehet fényképezni, ahogyan arról egy blogbejegyzésben olvastunk).

Ami viszont még tényleg Lipton, az a Lipton's Seat nevű kilátó, amely a teagyár mögött induló úton hat kilométert megtéve közelíthető meg, és ahonnan a történet szerint Sir Lipton gyönyörködött teabirodalma páratlan látványában.

Teatúrák a közelben

Azoknak a teafüggőknek sem kell kimaradniuk a jóból, akiknek a távol-keleti út egyelőre csak álom. A hozzánk legközelebb eső nagy teatermő vidék Törökországban, a Fekete-tenger partján fekszik, ami ugyan még mindig nem a szomszéd utca, mégis jóval tervezhetőbb úti cél.

Aki még nem tudta volna, most mondjuk: a törökök az angolokat is lekörözve világelsők az egy főre eső teafogyasztásban, szó szerint éjjel-nappal teáznak, és a Rize melletti ültetvényeken évente megtermő 225 tonna tea nagy része hazai piacon kerül forgalomba. A termelés döntő százaléka az állami tulajdonú Çaykur vállalat kezében összpontosul, de nemrég például maga az óriásmulti Lipton (azaz ma Unilever) is török ültetvényével reklámozta fenntarthatósági programját.

A ráérős mentalitásnak megfelelően itt sincs szó teaszedésről, passzív szórakozás viszont akad: ha a Rize központjában található Çaykur Teamúzeum régi gépei kissé unalmasnak bizonyulnának, busszal bárki gyorsan fölutazhat a város fölötti dombokra, és a Çaykur kutatóintézetének kertjében kényelmesen hátradőlve szürcsölhet el egy igazi török teát. A kilátás és amiatt is érdemes itt elidőzni, hogy az árnyas pihenő a helyiek körében is népszerű találkozóhely.

A Rize fölötti kiülős teázó, Törökország
Galéria: Teatúrák Srí Lankától Pannonhalmáig
(Fotó: Lina Schenker / flickr)

A végére tartogattunk egy magyar aduászt leggazdaságosabb teatúra gyanánt. A cikk szezonalitását persze elsősorban a hideg időjárás adja, amikor a gőzölgő teáscsésze felett időnként a teafű eredetén merengünk – ám a különféle immunerősítő és energetizáló forrázatok alapanyaga nem feltétlenül a tealevél, és nem is feltétlenül most kell felkerekedni túrázni.

Nemcsak a természetes alapanyagok és gyógyteák kedvelőinek lehet jó terv egy nyári látogatás a pannonhalmi Főapátsági Arborétumban, ahol a tizenhat ágyásos gyógynövénykert mellett a Gyógynövényház és Lepárlóépület (Officina Sancti Martini) változatos programokat kínál.

Idén június 26. és július 12. között rendezik meg a már hagyományos Levendulaheteket, amikor meg lehet nézni, hogyan készül a levendulatea, és meg is lehet kóstolni azt. 2015. augusztus 15-től 20-ig pedig Gyógynövényhét lesz, a programok között a gyógynövényműhely nyílt napjával, ahol az érdeklődők részletes ismertetést kapnak a bencések évszázados recepteskönyvéről, a hagyományos pannonhalmi teák gyógyhatásairól, és bepillantást nyerhetnek a gyógynövények feldolgozásának menetébe.

Tajvan óta így tehát néztünk teát, turizmust, natúrt, alternatívát: merengjenek mostmár felkészülten a csészéjükkel, és osszák meg velünk, ha eszükbe jutott egy ezeknél is jobb teás tipp!

Ha tetszett a cikk, akkor kattintson a tetszik gombra vagy kövessen minket Facebook és Instagram oldalunkon!

Utazzon!
Ezek is érdekelhetnek