Amália Rodriguesnek, a fado királynőjének mozaikképmását készítette el Lisszabonban egy portugál street artos – írja az MTI. Az Alfama negyed Sao Tomé utcájának macskaköves járdáján és a mellette emelkedő házfalon fekete, gesztenyebarna, rózsaszín és fehér kövekből kirakott portré nemcsak az énekesnő, hanem a portugál street art előtt is tiszteleg.

Az ötletadó, Ruben Alves színházi rendező kérte fel a Vhils művésznéven ismert Alexandre Fartót, hogy készítsen egy hatalmas „lemezborítót" az 1999-ben elhunyt híres portugál énekes-színésznő tiszteletére. „A fado városi zene, ezért gondoltam a street artra és Vhilsre" – mesélte a rendező. Vhils a portugál street art egyik legismertebb képviselője, hírnevét a lisszaboni falakon légkalapáccsal és fémvágóval kialakított portréinak köszönheti. A francia-portugál rendező eredetileg egy falra szerette volna megrajzoltatni az énekesnő képmását, de Vhils a lisszaboni járdát javasolta, mert szerinte a járdáról a fal síkjára emelkedő mű olyan, mint egy hullám. „Amikor esik az eső Lisszabonban, az arc még a köveket is megríkatja, épp úgy, mint amikor valaki a fadót hallgatja" – mondta a művész.

Vhils most először alkotott a calcada, vagyis a portugál mozaikos járda műfajában. Arabeszkjeivel, hullámaival, és geometrikus elemeivel a lisszaboni mozaikos macskaköves burkolat a portugál kultúra egyik jelképének számít. Minden egyes fehérmészkő- és feketebazalt-kockát kézzel faragnak ki és a megadott minta alapján rakják le a földre. A 19. században kialakult művészeti stílus jövője jelenleg azonban bizonytalan, mert az utóbbi időben nehezen utcakövező munkásokat. Egy lisszaboni iskolában viszont direkt erre a tradicionális mesterségre képzik a diákokat, így még nincs minden veszve. Ines Machado kurátor szerint Vhils műve a város emblematikus alkotása lett, mert „vegyíti a modern stílust és a nemzeti kincseket, miközben az utcakövezők tudása előtt is tiszteleg".

Egyébként az Alfamára sem véletlenül esett a választás: ez Lisszabon legrégebbi negyede, amelyet Amália Rodrigues is megénekelt. A fado királynőjét, aki világszerte népszerűvé tette a melankolikus zenei műfajt, két évvel a halála után, 2001-ben temették el a portugál nemzeti panteonba. Az UNESCO 2011-ben vette fel a fadót a szellemi kulturális örökségek listájára, Ruben Alves szerint pedig immár a város épített kulturális örökségének is része lett.