Az ősz utolsó napos hétvégéjét Szentpéterváron töltöttük, hogy a tavaszi városlátogató szezon előtt megnézzük, mit ajánlhatunk a cári városban: végigjártuk a leghíresebb nevezetességeket, kirándultunk a puskini (carszkoje szelói) és peterhoffi (petrodvoreci) palotákhoz, és Dosztojevszkij hőseinek a nyomába eredtünk a Gribojedova-csatorna mentén.

 Szentpétervár európaibb és romantikusabb, mint ahogy elképzeltük. A város főutcáján, a Nyevszkij Proszpekten sétálva szinte csak a cirill feliratok utalnak rá, hogy nem Nyugat-Európában vagyunk. A városban ugyan több helyen visszaköszön a rövid moszkvai utunk során is tapasztalt orosz megalománia, mégis meg tudja őrizni az észak- és nyugat-európai tengerparti nagyvárosok hangulatát. A tenger közelsége és a várost átszövő csatornarendszer lehet az oka, hogy ilyen könnyed és szellős tud maradni, az európaiságának gyökereit pedig legalább annyira kereshetjük történelmében, mint földrajzi elhelyezkedésében.

A várost 1703-ban, több mint 300 éve alapította Nagy Péter cár, aki Amszterdamot tartotta mintának a csatornák kialakításakor. A két város azóta is verseng az „Észak Velencéje" címért. Ám teljesen más hangulatú mindkét hely, mint az olaszok csatornaparti városa: Amszterdam vízi útjait végig polgári házak kísérik, Szentpétervárnak pedig, bár tényleg palotákkal szegélyezettek a csatornái, ahogy a Canal Grande is; színei, díszitettsége és méretei is egészen más hangulatot árasztanak, mint Velence. (De már az éghajlat és a két város fénykorának több száz évnyi különbsége is elegendő érv lenne ahhoz, hogy az „Észak Velencéje" cím ritkább használatát szorgalmazzuk.) Ami viszont összeköti Velencét és Szentpétervárat, és kitörölhetetlen mindkettő történelméből, az a fékezhetetlen életöröm és szórakozás. A moszkvai elit a 19. században, mikor már kiépült Szentpétervár, úgy járt a város színházaiba, az elit palotáinak eseményeire, mintha csak a szomszédba ugrana át. Ezt a hangulatot ma, az alapítás 300. évfordulójára, 2003-ra rendbe hozott városban könnyebb átérezni, mint a leningrádi időkben, főleg a II. világháborús blokádot követően hosszú évtizedekig, az üres és lepusztult városban volt.

Kihagyhatatlan látnivalók

Ha hosszú hétvégében gondolkodunk, nem kivitelezhetetlen, hogy egyetlen nap alatt bejárjuk a városon belüli legfontosabb látnivalókat, bár mindenből csak egy egész pici ízelítőre érdemes számítani így. Főleg a Téli Palotában található Ermitázsból, Oroszország leghíresebb múzeumából, ami tényleg rendkívüli; több száz év európai mesterműveinek különleges gyűjteményét járhatjuk végig itt. Lenyűgöző, de mégis, ebben a műfajban a kedvencünk a New York-i Met (Metropolitan Museum of Art) európai művészeti szárnya marad, a tökéletesen a képek hangsúlyozására kialakított világításával.

 Kötelező elem még a Vérző Megváltó temploma, amelynek hagymakupolái ritkaságnak számítanak a szentpétervári építészetben, de hatalmas, mozaikokkal borított belső falai miatt érdemes a templombelsőt is meglátogatni. Az épületet 1881-ben emelték II. Sándor cár emlékére, aki ellen a templom mai helyén követtek el merényletet.

A város védelmét a Néva egy apró szigetén épült Péter-Pál-erőd látta el az első időkben. Később börtönként működött, ma pedig UNESCO világörökségként a város egyik legfontosabb turistalátványossága. Az erődön belül található Péter-Pál székesegyház a cári család számos tagjának lett temetkezési helyet a 18. és 19. században. II. Miklóst, az utolsó orosz cárt, és családját is itt temették újra 1998-ban.

Egynapos kirándulások

A paloták kedvelőinek szintén kihagyhatatlan a lehetőségek sorából Carszkoje Szelo (Pushkin) és Peterhof (Petrodvorec) meglátogatása. Mindkét cári palotát tökéletesen felújították, az elmúlt száz év (a két világháború, és a háborúk utáni civil használat) nyomait tökéletesen eltüntették, a szobák pompáját az utolsó parkettáig helyreállították. Ha Ön kedveli Versailles-t, a Loire-menti kastélyokat, vagy itthon a gödöllői kastélyt, feltétlenül látogasson el a Nagy Péter parancsára készült Peterhofba, melynek szökőkútjai felülmúlják bármelyik nyugat-európai palotáét, és Carszkoje Szelóba, amely II. Katalin alatt nyerte el azt a tekintélyt parancsoló arcát, amit ma, restaurált állapotban megtekinthetünk. A palota közelében üzemelő Líceumban tanult többek között Alekszandr Puskin is.

Az irodalom szerelmeseinek

De Carszkoje Szelóig sem kell mennünk, ha Puskin nyomait keressük. Szentpétervár is számos ismerős helyszínnel kedveskedik az orosz irodalom rajongóinak. Puskin itt élt, majd a felesége miatt vívott párbajban szerzett sebesülésébe is itt halt bele. Csak pár éve derükt ki részletes DNS-vizsgálat után, hogy a költő, író, drámaíró életét bemutató lakásmúzeumban található, az Ermitázs gyűjteményéből származó kanapé valóban az, amin Puskin meghalt. Múzeuma a Nyári Kerttől és a Vérző Megváltó székesegyháztól nem messze, a Mojka-csatorna mellett (Mojka 12.) található.

 A Vérző Megváltó templomától a Gribojedov-csatorna mentén pedig hosszabb sétával Dosztojevszkij környékére juthatunk. Néhány utcányi távon belül bejárhatjuk a Bűn és Bűnhődés főbb színhelyeit, és az író háza is a környéken található. (Kaznacsejszkaja 1/6.)

Dosztojevszkij 28 éven át élt Szentpéterváron. Harminc itt írt művéből 20-ban megemlíti a várost. Irodalmi hangulatban a Félkegyelmű című műről elnevezett „The Idiot" étteremben is zárhatjuk a napot, ahol „happy hour" akcióban 18:30 és 19:30 között két helyi sört vagy bort kóstolhatunk egy pohár áráért.

Kollégánk az 1000Út Utazási irodával látogatott el Szentpétervárra.