A brazil strandhomokra cipővel súlyos vétség lépni, a riói favelákba viszont nemcsak kíváncsiság, de bátorság kérdése is betérni. Persze Brazília még számos kalanddal hívogat: a Pantanal mocsaras vidékén marhaszállító hajókon, az Amazonason pedig függőágyas túlélőtúrán is részt vehetünk. Véget nem érő kávéfarmok, cselezgető utánpótlás a Copacabanán, és panoráma a széttárt karú Krisztus szobor tövéből. Ez Brazília.
Ha felcsapjuk a közhelyszótárt, kiderül, hogy Brazília az őserdők, a szamba, a capoiera és a futballiskolák hazája, és az Egyenlítő környéki sötét kincs, vagyis a kávé nagyhatalma. De ez tényleg így van. Egy brazil vendégségbe vagy kávéültetvényre tévedve szinte egészen biztos, hogy lágy, hosszúra főzött kávéval, és hasonlóan hosszú kávétermesztési történettel kínálnak majd meg minket. Persze odáig el is kell jutni. Ha kell, a favelákon keresztül, át a Cukorsüveg-hegyen, le a Copacabanán, vagy végighajózva az Amazonason egy függőágyban.
Brazíliában lehetetlen rossz kávét inni
Brazília adja a világ kávétermelésének egyharmadát, ami annyit jelent, hogy hatvan kilós kávébabos zsákokból 50 milliót ad el évente a világ minden tájára. 1720 óta foglalkoznak kávétermesztéssel, és a világ összes kávéforgalmazója által leggyakrabban használt kávéfajtákat az arabicától a robustáig, a számos variánson át, mind ezen a 27 000 négyzetkilométernyi kávéültetvényen (hazánk területének egyharmadán) termesztik.
Brazília 21 régiójából ötben termesztenek nagyobb mennyiségben kávét, mert itt adottak leginkább az ideális földrajzi viszonyok. Ilyen Sao Paulo, Minas, Gerais, Espirito Santo, Parana és Bahia. Ha egy kávéültetvényre tévedünk, a tulajdonos egészen biztosan el fogja mesélni, hogy a kávé a nevét mindig a termőrégióról kapja (pl: Santos Bourbon), na meg a legjellemzőbb feldolgozási módról is, vagyis arról, hogy szüretelés után hogyan dolgozzák fel az eltávolított gyümölcshúst. Mert a brazil száraz eljárás szerint a kávét a gyümölcshúsával együtt nagy területekre terítik ki, ahol a napfény leszárítja a babról a külső részt. Ez testességet és édeskés utóízt kölcsönöz a kávénak. Brazíliában saját tapasztalataink szerint lehetetlen rossz kávét inni. Sao Paulo repülőterén a gyorsbüfében, vagy a piacon a termoszos embernél épp olyan zseniálisan finom, és általában fejleszakítóan erős kávét adnak, mint az Avenida Paulista elegáns kávézóiban.
Rio csak a bódévárosaira nem büszke
A brazilok úgy tartják: „Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, s a hetedik napon Rio de Janeirót." Bárhogy is értelmezzük ezt, Rio de Janeirót a favelák csökkenő, de még mindig létező párhuzamos világa és a rossz közbiztonság ellenére, a világ legboldogabb és Dél-Amerika legszebb városának tartják. Bár Brazília igyekszik a turisták elől eldugni a favelákat a lakhatási és társadalmi problémák miatt, a legnagyobb ilyen riói bódévárosnak számító Rocinha híre mégis mágnesként vonzza az idegen kiváncsiskodókat.
Ez az a számos drogbandák által irányított egyik szegénynegyed, ahova kizárólag helyi kísérővel szabad beljebb menni, sosem másod- vagy harmadmagunkkal, és még jobb, ha mindezt hivalkodó turista öltözet, fényképezőgép és övtáska nélkül tesszük. Mindenesetre a közbiztonságon a brazilok állítólag határozottan dolgoznak, van is miért: jövőre a labdarúgó-világbajnokságnak, 2016-ban pedig a nyári olimpiai játékoknak lesznek a házigazdái.
Brazília felülnézetből
Persze olyan helyek is vannak Brazíliában, ahova inkább a pozitív értelemben vett különlegesség miatt érdemes elmenni. Ott van például az a már-már muzeális értékű villamos, amely Rio belvárosát köti össze a város délnyugati kerületeivel, és amelynek útvonala egy XVIII. század közepén épített, 45 méter magas boltíves vízvezetékhídon halad át a belváros felett. A járat nem számol felárat az elképesztő panorámáért, de tény, hogy a villamos utasai a végállomáson az óvárosi Santa Teresa dombról egészen másképp láthatják a várost.
A felülnézet egyébként is ajánlott perspektívája a brazil vidék térképének, így aztán természetesen nem szabad kihagyni a Tijuca Nemzeti Parkban barangolást sem, ahol a 30 méter magas, széttárt karú Megváltót ábrázoló szobrot is találjuk, és amely négy vagy több keréken, néhány órás hegymenettel gyalog, vagy a napközben félóránként közkedő fogaskerekűvel is elérhető. A szobor a Corcovado-hegy 700 méter magas Púpján áll, ahova a legmagasabb pontig, a szobor lábánál kialakított kilátóteraszig 220 lépcsőfok vezet. Persze a panoráma minden lépcsőfokot megér: a hegy alatt elterülő, hatmillió lakosú Rio strandjait, a kontinens legnagyobb stadionját, a Maracanát, és szemben a Cukorsüveg-hegy jellegzetes alakját is megcsodálhatjuk.
De még jobb, ha ezt közvetlen közelről tesszük, mégpedig a fél óránként induló drótkötélpályás függőkabinokkal, amelyek a 400 méter magas, kétpúpú Cukorsüveg-hegyre juttatnak fel. Érdemes az első megállónál egy kicsit kiszállni, ami az alacsonyabb púpot jelenti, majd a következő kabinnal feljebb menni, azt szem előtt tartva, hogy a kora délutáni órák turistákkal zsúfoltak, így legjobb, ha az esti naplementével kötjük össze ezt az élményt.
Óriás állatkert: Pantanaltól az Amazonasig
Aki viszont szereti a végtelen és jól összerakott ökosziosztémát, annak a Pantanal lesz a világ közepe. Bolygónk legnagyobb lápos-mocsaras vidéke több száz állat és növényfajtát hordoz a hátán, a rajta áthaladó 150 kilométer hosszú Trans-Pantaneira autóúton pedig az ember úgy érzi magát, mintha a világ legnagyobb szabadtéri állatkertjében kocsikázna. A mocsaras vidék gazdagon vonultatja fel az anaconda, az aligátorok, a pumák, tapírok, jaguárok és a nyolc millió marha állományát, ahol a mocsárvidék belsejébe az igazán bátraknak marhaszállító hajókon lápi túrákat is szerveznek.
Élményhajókázni persze az Amazonas folyón is lehet, és minél kisebb hajóval teszi ezt az ember, annál több mindent lát a vízben és a parton. Gyakorlott túrázók szerint Belémből vagy Manausból indulva egy fél napos út a folyón, egy fából készült gailoán indulva kezdeti tapasztalásnak éppen megteszi, haladóknak több napot javasolnak néhány előzetes óvintézkedéssel. A sárgaláz elleni oltás alap, de ugyanígy a helyi piacon beszerezhető függőágy is - kell két hosszú kötél hozzá, ha túl nagy a hajón a fedélzeti kampók távolsága -, éjszakára hosszú ujjú öltözet és rovarírtó a rovarok ellen, plusz ásványvíz és némi élelem. Mert hiába kínálnak a hajón mindennel, lehet, hogy a hozzávalókat a folyóvízben mosták meg - a következményeket senkinek nem kell magyarázni.
A strandon az utánpótlás pörög
Rio városa híres a hotelekkel körbevett Leblon, Ipanema és Copacabana nevezetű tengerpartjairól, előbbit tisztasága és tágassága miatt inkább a gyerekes családoknak javasoljuk, míg utóbbi mintegy öt kilométeres szakaszát azoknak, akik a brazil válogatott utánpótlására kíváncsiak. A homokban ugyanis, amelyre a helyiek szerint cipővel súlyos vétség lépni, egymást érik a kifeszített röplabdahálók és a focikapuk, amelyek között a legapróbb generáció is csípőből cselezget.
Valójában persze a teljes brazil partszakasz mesebeli. Arra azonban ne számítsunk, hogy pihenni fogunk a strandon: gyakorlatilag percenként jön ugyanis egy árus, akitől vehetünk kínai fonott karkötőt, hamis dizájner napszemüveget, hideg üdítőt és sört, kókuszdiót, tapioca lepényt, főtt kukoricát, jégkrémet és még rengeteg hasonlót. A legrosszabb talán mégiscsak az, hogy minden árus különböző hangeffektussal igyekszik felhívni magára a figyelmet: így aztán az egyik biciklicsengőt csenget, a másik dudál, a harmadik pedig kiabál (illetve mindegyik kiabál, de van, amelyik csenget is). Persze a hullámok moraja megbízhatóan elnyomja ezt a kakofóniát - ehhez viszont muszáj begyalogolnunk a tengerbe.
Cikkünk megjelenését a Nespresso támogatta.
Újabb cikkünk ebben a témában:
Fegyveres katonák járőröznek a riói turista célpontoknál
Az olimpiai játékok miatt különleges biztonsági intézkedéseket vezettek be Rio de Janeiro két legfontosabb turisztikai látványosságánál, a Megváltó Krisztus-szobornál és a Cukorsüveg-hegynél.