A hagyományos, tibeti rákgyógyításban az orvosok szemében nincs különbség szegény és gazdag beteg közt, és minden nap meditálnak azért, hogy még jobban rá tudjanak hangolódni a pácienseikre. A nyugati egészségügyben jártas emberek számára mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mégis igaz. Egy győri filmes stáb egy hónapot töltött el Indiában egy tibeti rákspecialista klinikáján, és nem mindennapi tapasztalataikról email-interjúban számoltak be.
A korábbi interjúnk idején már terveztétek a következő, indai forgatásotokat, amelynek a témája a tradicionális, tibeti gyógymódok a rákgyógyításban. Hogyan alakult ki a Legacy of Menla tematikája?
Miklós Ádám filmrendező: A forgatást egy éves előkészítés előzte meg. A tibeti gyógyászat adott volt, mint téma, de csak később döntöttük el, hogy a rákgyógyításra fogunk koncentrálni, hiszen az hatalmas mértékben érint minden kultúrát a világon. Dr. Dorjee Rapten Neshar tibeti orvos lett aztán a tökéletes főszereplő, ő a tibeti rákkutatás egyik kiemelkedő egyénisége, több évtizedes tapasztalattal.
Hogyan jutottatok el Bangalore-ba, ahol a filmetek főszereplője praktizál?
Száki Adrián producer: Az utazásunk kissé kalandosra sikerült, mivel az egyik felszerelésünket, az interjú készítéséhez szánt lámpát és a hozzá tartozó akkumulátort a reptéri biztonsági szolgálatok folyamatosan bombának nézték, amivel elég sok kellemetlen percet okoztak nekem. Budapesten rendőri kísérettel vezettek a csomagomhoz, Indiában pedig tizen vettek körbe az ellenőrzés alatt.
Bangalore-t az indai Szilícium-völgyként is emlegetik. Miután az ellenőrzés után kijutottatok a reptérről, milyennek láttátok a nyolcmilliós várost?
Sz.A: A városra elég nagy kontraszt a jellemző. Több kerületben modern, nyugati épületek tornyosulnak az ember fölé, köszönhetően annak , hogy rengeteg multinacionális cég központja található ott. Azonban pár utcát tovább haladva megtalálható a mélyszegénység is. A közlekedés európai fejjel felfoghatatlan, teljes káoszt mutat. A forgatás végére viszont már annyira megszoktuk, hogy az itthoni rend teljesen unalmasnak tűnik. Az utcákon éjjel-nappal nagy a nyüzsgés. A helyiek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk. Személy szerint a legjobban a színek hiányoznak Indiából. A templomok és az épületek ezerféle színben pompáztak.
Úgy tudom, több városban is forgattatok a főszereplőtökkel. Mely helyek voltak ezek?
Sz. A: Főhősünk az egy hónap alatt két másik városban is praktizált. Az első utunk egy tizenkét órás vonatút volt Kochiba. A város az Arab-tenger partján fekszik, amit a hosszú forgatási napok miatt csak pár órára láthattunk. A forgatást megnehezítette a rengeteg szúnyog, ami ebben a régióban eléggé jellemző. A másik helyszín Chennai volt. A nagy város szívében helyezkedett el a klinika, pont egy iskola mellett. A szünetekben a gyerekek mindig körülvettek minket, hogy meglessék a kamerát, illetve, hogy mit is csinálunk.
Hogyan képzeljük el a kinti napjaitokat? Mennyi időt töltöttetek átlagosan a szereplőitekkel?
M.Á: A klinika felett kaptunk egy szobát hárman, ami lehetővé tette, hogy nagyon sok időt tölthessünk a tibeti doktorokkal. Igazából egy hónapon keresztül az ő életüket éltük. Együtt ettünk, együtt kapcsolódtunk ki, ott voltunk, mikor súlyos betegeket kezeltek vagy mikor fájdalmas híreket közöltek. A legtöbbjük tökéletesen beszélt angolul, egy-két helyi beteg volt csak, akik igényeltek tolmácsot. Ilyenkor a klinika dolgozói segitettek nekünk a fordításban.
Milyen volt az első benyomásotok Dr. Dorjeéról? A távol-keleti gyógyítókat úgy képzeljük el, hogy spirituálisak, boldogok, szelídek, vegetáriánusok.
M. Á: Dr. Dorjee minden napját azzal kezdte, hogy a felkelő nap fényében légzésgyakorlatokat végzett a klinika tetején, ezzel a testét és az elméjét egyensúlyba hozta. Majd tisztelgett a klinika buddhista zászlója, a szélparipa előtt. Utána következett a szobájában lévő imádkozás, régi tanítói képei előtt. Ezek után, mikor a klinika már kinyitott, a doktorok Menla gyógyító istenség előtt is imádkoztak. Az imádkozás nemcsak a tradicionális értelemben vett imát jelenti, hanem vizualizációt és meditációt.
A doktorok az összes energiájukat és figyelmüket a betegek gyógyítására öszpontosítják. Mind nagyon érzékenyek a körülöttük lévő emberek állapotára. Amikor Adrián egy este lázas volt, másnap egyszeri ránézésre kiszúrta Dr Dorjee. Emellett azonban nagyon közvetlenek, és olyan emberek, akikből árad a jókedv, ami ránk is ragadt. Nagyon sokat mosolyognak és nevetnek, a betegekkel is. Néha még húst is esznek.
Hogyan diagnosztizálnak? Egy cikkben olvastam, hogy részben a bőr érintése és a pulzus minősége alapján. Hogyan működik ez a gyakorlatban?
M.Á: Négyfajta vizsgálatra hagyatkoznak. Először is a híres pulzus érzésre. Három ujjukat ráteszik a beteg jobb és bal kezére, és hihetetlen pontosággal meg tudják mondani, hogy a beteg hol érez fájdalmat, és mely szervei miatt alakult ki a betegség. Mindhárom ujjukkal három, különböző szervet érzékelnek. Először ez hihetetlennek tűnt, és furcsa is volt számunka megérteni, hogy a modern világban a gépek mellett mi szükség lehet erre, de az emögötti magyarázat és a személyes tapasztalat egész más megvilágításba helyezett mindent.
A pulzus erősségéből, lüktetéséből rengeteg variációt ki tudnak olvasni. Példának okáért 25 fajta lázat különböztetnek meg, ami mind más, és más minőségű pulzushoz köthető. A felvétel során nem egyszer fordult elő, hogy pulzusnézés után a doktor pontosan tudta, hogy a betegnek hol vannak fájó pontjai, legtöbbször olyanokra is kitért, amikről maga a beteg sem tudott.
A második a vizelet vizsgálata. A szagából, habzásából és az ebből fakadó sercegő hangból további információkat tudnak leszűrni. Ehhez jön még a nyelv vizsgálata és egy kérdéssor, ami külön figyelmet szentel az emesztésnek. Szerintük a betegségek legtöbbje emésztési problémából adódik.
Hogyan gondolkoznak a táplálkozás és egészég kapcsolatáról?
Sz. A. Nagy hangsúlyt fektetnek rá, mivel az elfogyasztott étel, az életmód, valamint a gondolatok befolyásolják leginkább az emberi test egészséges működését. A tibeti orvosok minden esetben ismertetik, hogy melyik ételeket nem szabad együtt fogyasztani, felhívják a figyelmet arra, hogy a gyümölcsöt csak 1-2 órával a főétkezés után fogyasszuk, rendszeresen és sok vizet igyunk.
Érdekes élmény volt, hogy egy kiadós ebéd után nem forró, de felmelegített vizet ittunk, mivel ez segíti a gyomor működését. Először ódzkodtam tőle, de a jótékony hatása miatt itthon is folytattam ezt a szokást.
Az emésztési problémákból kialakult betegségeken kívül mekkora hangsúlyt kapnak a gondolkodásukban a lelki konfliktusokon alapuló betegségek?
MÁ: Vannak karmikus eredetű betegségek, amelyek előző életekből tevődtek ránk. Mindig nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ne csak a testet gyógyítsák, hanem hogy megteremtsék az összhangot a test és a szellem között. Segítenek abban, hogy az embert olyan mentális szintre emeljék, hogy még jobban be tudja fogadni a tibeti gyógyszereket.
Szereplőitek rákspecialisták. Tapasztalataik szerint hogyan előzhető meg a betegség kialakulása?
Sz. A. Minden betegség, így a rák is megelőzhető a helyes és tudatos táplálkozással, életmóddal, valamint a pozitív gondolkodással. Az első kettőre itt, Európában is egyre nagyobb hansúlyt fektetünk, azonban a felgyorsult világ és a folyamatos stresszhelyzetek nem hagynak elegendő időt önmagunk megismerésére. A körülvevő nyomás negatív gondolatokat generál, amik állandó félelmekhez vezetnek, és ezek előidézhetik a betegségeket. Az efajta gondolatok elűzésére a legjobb technika a meditáció és az önértékelés, amit keleten rendszeresen gyakorolnak.
Ha egy indiai embernél valamilyen fajta rákot diagnosztizálnak, mi a jellemző első lépése? Vállalja a nyugati protokoll szerint a műtétet, kemoterápiát, sugárterápiát, vagy pedig felkeres egy természetgyógyászt, ajurvédás szakembert, vagy más, holisztikus gyógyítót?
Sz. A: Az interjúk során a betegek megosztották a tapasztalataikat. A legtöbben először a nyugati orvoslást választják, azonban ez óriási áldozatokkal jár. Az ember fizikailag teljesen legyengül, valamint sokak számára megfizethetetlen az effajta kezelés, és az eredmény nem mindig sikeres. A hagyományos, tibeti gyógymód során a kezeltek fizikai állapota nem gyengült, energikusak maradtak. Volt, akinek a műtétek és a kemoterápia ellenére folyamatasan kiújult a daganata, de amióta a tibeti gyógymóddal megismerkedett, a daganata állandó stádiumban van és így él már három éve. Természetesen a tibeti gyógyszerek sem garantálják a gyógyulását, de a tapasztalatok alapján igen is eredményesek a rákkal szemben.
Melyek a rák gyógyítására alkalmazott, hagyományos terápiák?
Sz. A: Gyógyszeres kezelést, valamint életmódváltást alkalmaznak. A vizsgálatok után a betegek külön mappát kapnak, ahol az eredmények változását nyomon lehet követni.
Ahogyan első filmjüket, a nepáli buddhista szeretesnők életét bemutató Daughers of Dolmát, az újabb alkotást is nemzetközi szinten szeretné bemutatni az Arrabona Stúdió. A film technikai hátterét a Tivoli-Filmprodukció Kft. és a Focus Fox Studio biztosította, a film másik producere pedig Alex Matthew Co, aki Londonban csatlakozott a stúdió két magyar tagjához. A forgatásra tehát három fős stáb utazott Indiába, és a csapat alkalmanként egy helyi fotóssal, Sarvpriya Dewannal egészült ki. Az alkotás címe The Legacy of Menla (Menla hagyatéka) lesz, de hogy mikor készül el véglegesen, a stúdió rendezője szerint a második, indiai forgatás sikerétől is függ. Terveik szerint 2014-ben szeretnék bemutatni.
A film címében szereplő istenség Sangye Menla, a gyógyító Buddha, Hagyományos ábrázolásbódjában mélykék színben és ülő pózban jelenik meg, az ölében nyugvó kezében gyógyító nektárt tart, amely a betegségek három kiváltó okát, a kötődést, az ellenszenvet és a tudatosság hiányát segít leküzdeni . Nyakának három hajlatvonala a gyógyulás három szintjét, a testi, az energetikai és a tudati szintet jelképezi.
Pácienseik nagy része indiai, vagy inkább külföldi betegekkel dolgoznak?
Sz.A: A legtöbb páciens India különböző részeiről érkezik a klinikába, de a kint tartozkodásunk alatt találkoztunk több nációval. Főként Németországból, az Egyesült Államokból érkeztek, de Oroszországból is. A nemzetközi betegekre jellemző, hogy bizonyos időközönként, 3-6 havonta visszatérnek vizsgálatra és kezelésre.
Hogyan láttátok, Dr. Dorjee és kollégái számára is fontos volt az, hogy a a gyógymódjaikról beszéljenek, és a hírük eljusson Európába, vagy annyira nem foglalkoztatja őket a marketing?
Sz.A: Mindenkit, akit megkerestünk nagy nyitottsággal fogadott minket, és teljes őszinteséggel beszélt a munkájáról, vagy ha egy betegről volt szó, akkor a betegségéről. Természetesen szeretnék, hogy minél több helyre eljusson a tradicionális gyógymód, azonban erre a célra nem használnak semmilyen marketinget. Az erre szánható pénzt inkább a betegre fordítják, úgy hogy a gyógyszerek ára a legszegényebbek számára is elérhető legyen. Itt ténylegesen megvalósul az orvos és a beteg közötti személyes kapcsolat, ami nagyban segíti a gyógyulást.
Elég volt az egy hónap arra, hogy mindent megismerjetek, leforgassatok, vagy terveztek még visszautazni?
Sz.A: A felvett anyagokból már most is tudnánk egy önálló filmet készíteni, azonban szeretnénk még több információval ellátni, ezért júniusban vissza szeretnénk menni Indiába. Ennek megvalósításához most támogatókat keresünk. Amennyiben sikerrel járunk, a forgatás második szakasza Dharamsalában lenne, ahol a tibeti klinika központja van. Itt bemutatnánk az orvosképzést, a gyógyszerkészítést, valamint szervezés alatt áll, hogy interjút készítsünk Őszentségével, a Dalai Lámával.