» Távol

A csúcson nem kell abbahagyni

| | Nem érkezett még hozzászólás
Kristálytiszta levegő, hatezres hegyek, lefolyástalan sós tavak, türkíz, kék, zöld színekben. A világ legmagasabban fekvő vulkánjáról, a chilei Ojos de Saladóról beszélt egy csúcstúrafan, majd megismertük a magashegyi túrázás lélektanát és addiktív hatását.

“A csúcstúrázásra rá tudnak kattanni a civil turisták, ha egyszer már részük volt benne.  Ez az önismeretről, a saját határaink feszegetéséről is szól. Vannak, akik megmásszák az Elbruszt Oroszországban, az Orizabát Mexikóban, mennek tovább a marokkói Toubkhalra, és egyre magasabb hegyeket akarnak megmászni” - mondta Happ Gergely, az Eupolisz utazási iroda ügyvezetője, aki a 6893 méter magasan fekvő, chilei Ojos de Salado megmászása után nemrég tért haza.

 
 

A Föld legmagasabban fekvő vulkánjához 2010 előtt nem másztak fel magyarok, pedig a magashegyi túrázás jó ideje népszerű a hazaiak körében is. Az iroda tapasztalatai szerint ilyen típusú utazásra 60-40 % százalékos többségben férfiak indulnak, de a nők is egyre inkább érdeklődnek a csúcstúrázás iránt. Mielőtt rátértünk volna a chilei csúcsra, arról beszélgettünk, hogyan lehet egyáltalán nekivágni egy magashegyi kalandnak.

Totál stresszesen csöppentem bele

“Ami a testi felkészülést illeti, az állóképességhez néhány kilométeres, rendszeres futás, napi pár fekvőtámasz, és tudatos táplálkozás elég, ennél nehezebb a lelki felkészülés. Ha az ember szabadságra megy, akkor sokszor előre kell dolgozni. Volt, hogy a repülőgépen még emaileket írogattam a céges partnereknek, aztán belecsöppentem a túrába totál stresszesen. Ez a legrosszabb, amit tehettem.”

A ráhangolódás mellett még fontosabb része az utazásnak az akklimatizációs túra, amellyel a magashegyi betegséget igyekeznek megelőzni. Happ Gergely elmondása szerint ez átalában két napos tréning a helyszínen, amelynek során a kiindulóponttól kezdve napi 5-600 métert másznak fölelé, majd a kiindulópontra visszaereszkednek, és ott alszanak. Ennyi idő elég a szervezetnek az átállásra, de egyéni eltérések lehetnek.

 

Magashegyi betegség

A magasság növekedésének következtében csökkenő légnyomás és a magas hegyi levegő 2800 méter felett egyre csökkenő oxigéntartalma a szervezetet jelentősen megterheli. Az  akut magashegyibetegség árulkodó tünetei lehetnek az étvágytalanság, hányinger, hányás, légszomj, szédülés, levertség, fáradtság, fejfájás. Gyakorlatilag a másnaposság tüneteit érzékelhetjük, súlyosabb esetben a tüdő ödémásodása is bekövetkezhet.

A szervezet úgy alkalmazkodik a megváltozott környezethez, hogy a vérplazma összesűrűsödik, majd idővel megnő a vér hemoglobin-száma. Ezért is szokták javasolni, hogy minél több folyadékot igyunk, ezenkívül könnyen emészthető, de energiadús ételeket, gyorsan felszívódó szénhidrátokat ajánlanak a magashegyi túrákon.

Az ember többet bír, mint amire számít

Az utazási irodák javasolják, hogy még itthon kezdjünk el készülni a körülményekre, mert aki a magashegyen rosszul érzi magát, annak könnyebben elege lehet az egészből, és ezzel a túra sikerét is befolyásolhatja.

“Az olyan, speciális túráknál, mint mondjuk a chilei csúcstúra, különösen fontos, hogy olyanokat kísérjünk, akiket már ismerünk és megbízhatunk bennük. Sokáig tartózkodunk nagy magasságokban, 3800 méter felett töltünk 11-12 napot. Csapadék nincs, vagy minimális, szél annál inkább. Tűző napsütés van, és jelentős napi hőingás jellemzi a területet ebben az időszakban. A legközelebbi lakott hely Chilében 250 km távolságra van. Saját tapasztalatból mondhatjuk, az ember többet bír, mint amire számít" - mondta Happ Gergely.

 

Mivel lakott területet ez alatt az idő alatt nem érintenek, a 11-12 napos túrára előre be kell vásárolni mindent, amire csak szükség lehet. Ez személyenként akár 50 liter vizet is jelenthet, temérdek élelmiszert, és meghatározott mennyiségű gázt. Mindezeket a túrát kísérő platós kisteherautókon szállítják.

Tubkhal: a könnyen elérhető csúcs

Az Atlasz-hegység legmagasabb csúcsa, a Tubkhal 4167 méter magas. Néhány éve egy ismerősöm, Karolina járt ott egy marokkói, hátizsákos túra során.  “Az indulási pont az 1740 méteren fekvő Imlilben volt, ahova busszal mentünk. Akkor még nem tudtuk, hogy a hegy sajátos klímája miatt délelőtt verőfényesen napsütés van, délután pedig óramű pontossággal, 2-től 6-ig szakad az eső.  A kiinduló ponttól mentünk fel a 3200 méteren fekvő Toubkal-menedékházig, míg a zsákjainkat összvérek vitték. A ház udvarán vertük fel a sátrainkat, minden csupa sár, a kezdetleges higiéniás körülményekre nem panaszkodom, számítottam rá. A magashegyi betegség úgy jelentkezett, hogy felváltva hasogatott a fejem, és hányingerem volt.

Másnap hajnalban pálinkával keltettek a barátaim, kb. 5 Celsius fok volt, vizet forraltunk a teához,  kávéhoz és már indultunk is 6 óra körül, hogy elkerüljük a délutáni zuhét. A csúcsig az emelkedő majdnem 1000 méter, túravezetőnk elmondta, hogy kiegyensúlyozott tempóban kell mennünk, senki se hősködjön, osszuk be az erőnket. Tapasztaltuk, hogy a megszokottnál kevesebb oxigén miatt többször kellett levegőt vennünk, gyakoribb volt a légszomj. Kisebb sziklákon, de apró kavicsos részeken is mentünk, fölfelé nem volt olyan nehéz a terep, inkább ugyanez az út lefelé viselte meg a térdem. Csodaszép, kopár hegytetőre értünk, napsütés, szél, minden volt, ami egy csúcsra kell.

A csoportunk jól beöltözött a túrára, kesztyűben, sálban törtünk előre, miközben Marokkó más területein kb. 43 fok volt. Mellettünk haladt egy amerikai srác magántúravezetővel, aki egy hatéves fiúcska volt mezítláb, süncipőben, rövidnadrágban és pólóban. Csak ment toronyiránt, szinte futott fel a hegyre, és időnként megállt, visszanézett és röhögött rajtunk, milyen puhány népek vagyunk.”

Döbbenetes, szürreális

“Csak a gázfőződön melegíthetsz a korábban bevásárolt anyagokból, fent a Puna de Atacamán semmihez nem tudsz hozzájutni. Csapatként kell mozognod olyan emberekkel, akiket egy hónapja láttál először, és a világ legmagasabb vulkánjára szeretnél feljutni.”

Arra a kérdésre, hogy miért éri meg 12 napig elvonulni a magashegyi sivatagba, íme a válasz. “Leírhatatlan élmény. Kristálytiszta levegő, hatezres hegyek, lefolyástalan sós tavak, türkiz, kék, zöld színekben. Flamingók, vikunyák, guanakók, sivatagi rókák élnek itt, a színes hegyek világában. Vulkáni területen vagyunk, az éghajlat miatt minimális növényzettel, sziklás, kavicsos vidéken, ahol a  hegyek pusztán meredeznek, gyakorlatilag nincs talajtakaró, növénytakaró, azonban ásványi anyagokban igen gazdag a vidék. A felszínig futnak a telérek, rengeteg színnel gazdagítva a tájat. S mindez 4000 méter felett. Döbbenetes, szürreális. Az Ojos mindennek a csúcsa.”

A chilei csúcstúrán egyébként egy speciális természetföldrajzi kutatás zajlik a Földgömb magazin szervezésében, a főszerkesztő, Dr. Nagy Balázs vezetésével. A kutató azt a szakterületet választotta magának, hogy az éghajlatváltozások eredményeképp végbemenő domborzati átalakulásokat vizsgálja, és a magashegységi és sarkvidéki környezetfejlődést elemzi. A mostani kutatást klímamonitoring expedíciónak nevezték el, amelynek során az örökfagy elterjedését, és jelenlétét vizsgálják felszíni és talajhőmérséklet-méréssel. Emellett a permafrost felszínt is mérik, vagyis azt a mélységet, ahol nyáron is jég van. Az eredményeket néhány év múlva, a megismételt mérések után ismerhetjük meg.

Elbrusz: a bürokratikus csúcs

A kaukázusi Elbruszon járt csoportjával a túravezető Bodon Pál, aki az Ongo.hu-n osztotta meg élményeit. Mint az kiderült, a túra szervezése nem olyan egyszerű, a biztonsági előírások betartására a térségben kiemelten ügyelnek és még a helyi katasztrófavédelemnek is tudnia kell a túrázó csoportról. Hosszú beszámolójából itt csak néhány részletet emelünk ki.

“A Bakszán völgy végében található Terszkol falu, ahol megszállunk. Balra a Cseget 3404 m magas csúcsa, jobbra 3-4 ezer méter magas csúcsok, és elöl a völgy végében, Azau faluból indul az út az Elbrusz csúcsára. Este érkeznek csapatunk repülővel utazó tagjai, majd másnap indulunk vízumügyintézni egy közeli kisvárosba, ugyanis a vízumot még regisztrálni is kell. Oroszországban a papír, az a legfontosabb, elképesztő a bürokrácia, így sajna kihagyhatatlan ez a program. Megvan a papírmunka, indulás vissza, átöltözés, és irány a Cseget csúcsa.

Szállásunktól gyalog negyedórányira startol ez a nem túl bonyolult túra, de amely tökéletes ahhoz, hogy elkezdjük szokni a magasságot. Székes felvonókkal megyünk kb. 3000 méter magasra, majd sziklás, jól kitaposott ösvényen gyalogolunk tovább. Itt már jelentkezhet a fejfájás, de az alacsony légnyomást garantáltan mindenki megérzi. Nem ugrálunk olyan vidáman, mint lent, egyre lassabb, megfontolt lépésekkel haladunk, amíg mindenki megtalálja tempóját, amellyel eléri a csúcsot. Jó az idő, tiszta az ég, az egyik oldalra nézve jól látható az Elbrusz kialudt vulkánjának kettős kúpja, az odavezető útvonalakkal együtt, a másik oldalon pedig gleccserek szabdalta meredek hegyoldalak, a gerincen húzódó grúz-orosz határral.

Másnap a Terszkolból induló dózerúton indulunk gyalog, a völgy Csegettel szembeni oldalán 3200 méter magasan található Terszkol csillagvizsgálóhoz. A falunak ebben a részében korhadt kinézetű, szürke deszkákból összetákolt házak, istállók. Tehenek és birkák indulnak a legelőkre. Idős férfiak, asszonyok dolgoznak a házakon, kertekben. A fákat lassan magunk mögött hagyjuk, majd ritkás fű, kisebb-nagyobb kövek, sziklák között haladunk fölfelé. A csillagvizsgálóhoz az út le van zárva, de egy ösvényen tovább tudunk menni mellette, amíg ismét megpillantjuk utunk hóborította célját."

Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre! Travelo
h i r d e t é s
h i r d e t é s

Travelo - Leggyakoribb keresések

Szóljon hozzá!

Most ajánljuk

Indiánnyár Járja be idén ősszel is a világot: Prágától Madridig, Münchentől Dubai-ig! (x)

szalay3 új galériát hozott létre
Szlovákia, Stará Ľubovňa (Ólubló), SzG3
3 napja
szalay3 új galériát hozott létre
Szlovákia, Levoca (Lőcse), SzG3
3 napja

Blogok

Világörökség Szingapúr botanikus kertjei

Nyolcvankét lenyűgöző hektár tanösvényekkel. De hogy jön ide a kaucsuk?

Utazásom blogja Kőröl-kőre lépkedve télen a Velencei-hegységben

A pákozdi ingókövek ködben is jól mutatnak.

Travelhunter Kék lagúna Izlandon

Ha gyengénk a szilícium-dioxidos iszapmaszk-pakolás, itt a helyünk.

TravelBug Autós túra az USA délnyugati államaiban

Ez már a nyolcadik rész, ezúttal El Pasóval. Visszatekintés képekkel és leg-ek listájával.