» Közel

Turistáskodjon Pécsett, nem bánja meg!

Pécs ősszel - borvidéktúra 7. rész

| | Nem érkezett még hozzászólás
Tudták, hogy Pécsen külön falatozót nyitottak a reggelizéshez? És azt, hogy Liszt Ferenc szobra miért hajol ki a Püspöki Palota erkélyéről egyenesen arra a templomra nézve, amelynek egyik falához a legelső tavaszi napsugár is megérkezik? Mert ha nem, már csak az ilyen helyekért és történetekért is érdemes útnak indulni. Mutatjuk, mit ne hagyjanak ki, ha akár csak két napot töltenének ebben a helyes déli városban.

Őszi borvidéktúránk villányi állomása előtt kanyarodtunk el Pécsre, amelyet a kétezer-tízes évek elején főleg az Európa Kulturális Fővárosa címe miatt emlegettek, pedig azóta is folyamatosan formálódik, szépül és kerekedik. Két éve egy nagyobb uniós beruházás során újulhatott meg például a Pécsi Püspökség több turisztikai látványossága, látogatható lett a Püspöki Palota, a Palotakert és a közönség számára korábban elzárt földalatti folyosó is. Mindeközben újhullámos vendéglátóhelyekkel, városnéző sétákkal és számos irányított programmal várják a turistákat, akár többnapos élménycsomagot kínálva nekik.

Kezdjék a napot a Reggeliben!

Nyáron nyílt meg a Nappali Bár kistestvéreként Pécs egyetlen, kifejezetten a reggeli étkezésre fókuszáló helye, a Reggeli nevű falatozó, amely a Király utca 23-25. szám alá rendezkedett be. A nagy belmagasságú, tágas, minimalista ipari stílusban megálmodott hely étlapján tényleg mindent megtalálunk, ami elsőre a reggeli kifejezésről ugrik be, a klasszikus bundáskenyértől az egymásra rétegelt amerikai palacsintáig. De nem fognak csalódni akkor sem, ha csak egy tál gyomormelegítő zabkására ugranak majd be. Ezt kérhetik akár növényi tejben áztatva, gazdagon púpozott gyümölcsraguval is, majd zárják le az egészet szertartásosan egy remek tejeskávéval. 

Itt nincs ám francia étlap!

Ezt Kehidai László, a város történetét és zenei életét is feldolgozó könyvek szerzője mondta arra utalva, hogy a városban nem érdemes Michelin-csillagos éttermet keresni, és, hogy a sváb konyhára épülő Tettye Vendéglőn kívül korábban csak egyetlen gasztro-különlegességeket kínáló helyet tudott megjelölni - az pedig a Szőlőskert volt. "Jó magyaros, kiadós ételekre kell számítani. Itt ezeket főzzük, és ezért mennek az emberek a Tenkesbe vagy Mátyás Király Vendéglőjébe is. Pedig van két szakácsolimpikonunk is, Golyák Csaba és Skrut György, akik komoly eredményt értek el az erfurti olimpián, mégis mindketten magyar konyhát visznek, mert másra nincs fogadókészség"- fogalmazott Kehidai László, aki szerint a Baranya megyei vendéglátás ötszáz éve kiszolgáló jellegű: azt adják, amit a vendégek szeretnének; a vendégek pedig egyelőre nem nagyon szeretnek kísérletezni. Ám ebben a jelenségben szerinte ugyanúgy felelőssége van a helyi vendéglátósoknak, mint abban, hogy miért nem használják ki étlapjaikon az izgalmas helytörténetet, pl. hogy miért nincs még mindig Zsolnay szelet egyetlen pécsi cukrászdában sem. Pedig lehetne.

Persze utóbbit nem véletlen említette Kehidai, aki egyébként jelenleg egy pécsi gasztro témájú könyvön is dolgozik. A Zsolnay-családdal a mai napig tartja a kapcsolatot, ezzel pedig folyamatosan naprakész sztorikat gyűjtöget az egyik, általa is vezetett városnéző sétához (de erről majd később).

Persze az elmúlt években gasztronómiai szempontból azért mégiscsak átalakult Pécs. A Fő utcán, a Király utcában és az Egyetem környékén több kávézó, étterem és romkocsma is nyílt, ezek az újhullámos helyek pedig már inkább sajátos stílusukkal igyekeznek a fiatalokat és a városban tanuló külföldi diákokat megszólítani. A Nappali például napszaktól függetlenül telt házas, de a fentebb említett Reggeli is szinte mindig tele van. 

Ugyanakkor a reneszánszát élő kézműves termékek népszerűsége is megérkezett a pécsi vendéglátóhelyekre. Mégpedig úgy, hogy a vendégek akár elvitelre is megrendelhetik a pultoknál a házi összetevőkből álló szendvicset, mellé a házi szörpöt, vagy akár egy komplett kézműves menüt. Ilyen hely például a Széchenyi téri Ízes magyar csemege. Mindeközben olyan kézműves kávézók is megjelentek, mint pl. a Színház téri Eozin Corso - ami mára étteremmé bővült -, a Pécsi Kávé vagy a Püspöki Magtár Kávézó. De a kézműves nedűket kínáló sörözők is fellendültek, és tulajdonképpen ma már bárhol megtaláljuk a Kapucinus vagy a Csíki sört, és mellettük a Pécsi Sörfőzde lager sörei sem szégyenkezhetnek. Ezt már a helyi turizmusért felelős Irány Pécs Nonprofit Kft. képviselője, Rippl Kinga sorolta nekünk, aki szerint az éttermek közül például a Király utcában található Lezser és Főtér étterem, a Zsolnay Étterem, a Susogó Borvendéglő vagy a Nana bistro&bar is egyre népszerűbb helynek számít.

Kinga szerint igazi rejtett kincs a barbakán melletti N-Eozin Grillterasz és Kultúrpark is, amelynek barokk korabeli pavilonjából a város legszebb panorámaképét lehet látni - sokan ide járnak fel egy pohár meleg itallal a kezükben olvasgatni is. Az udvarában van egy elektronikus orgona-emlékmű, amelyet a közel 1300 orgonát építő Angster-család emlékére állítottak, és amely már csak azért is népszerű, mert bárki megszólaltathatja.

Pécsi Püspökség

Ez a két szó 2015 óta már egy komplett márkanevet takar, saját weboldallal, márkázott szuvenírekkel, szervezett turisztikai programokkal és öt látnivalóval megtámogatva. Ide tartozik a négyszintes Magtár Látogatóközpont kávézóval, étteremmel és legalsó szintjén a püspöki borpincével felszerelve. Aztán a komplexum része a négytornyú Székesegyház, amelynek negyedik tornya nemrég egy új kilátót kapott, és ahonnan - a 133 falépcső megmászása után - gyönyörű panoráma fotókat lehet lőni az egész városról. 

Hozzájuk tartozik a templom mellett álló Püspöki Palota is, amelynek egyik szárnyában a püspök lakik, a másikban pedig szobáról szobára haladva nézhetjük meg, hogyan változtak a püspöki dolgozószobák berendezései az elmúlt 800 év alatt. A palotát egyébként csak vezetett túrán lehet bejárni, a végén pedig egy olyan titkos folyosón viszik át a látogatót a Magtár pinceszintjére, amelyet a kommunizmusban csak Texas bárként emlegettek. Az akkori püspök, Cserháti József ugyanis még idejében rájött, hogy a palotának ez az egyetlen helye, amit nem hallgat le a hatalom - és ha már így volt, hát használta is. (Erről bővebben itt olvashatnak.) Itt egyébként a kommunizmus idejéről rendeztek be egy kiállítást, amely az egyház szemüvegén keresztül mutatja be az akkori időket.

Szintén a Pécsi Püspökséghez tartozik a Martin-házban kialakított Püspöki KincsTár, ahol a palota és a székesegyház kincseit őrzik a szobroktól kezdve, a festményeken át a műtárgyakig - és gyakorlatilag múzeumi tárlatként látogatható. Ugyanakkor a kaptármintázatú ablakokkal felszerelt Gázi Kászim pasa dzsámija is a püspökséghez tartozik, amelynek már az altemplomi része is látogatható, és amelynek bejárását egy okostelefonra, tabletre letölthető alkalmazás is segíti.

A fenti öt helyszín felfedezésére érdemes legalább öt órát szánni - bár az kifejezetten jó dolog, hogy a belépő két napra szól, így akár másnap is visszamehetnek, és ott folytathatják a nézelődést, ahol előtte abbahagyták. A Pécsi Püspökséghez tartozó látnivalókhoz a különböző kedvezményekkel kombinált belépőjegyek árait ezen az oldalon találják.

Ha pedig szállást keresnek, jó ha tudják, hogy a Dóm Kőtár melletti épületben 2015 óta egy 55 fő befogadására alkalmas Dóm Zarándokház működik. Ennek egyik részében két-, három- és négyágyas szobákban foglalhatnak szállást, a másik felében két tízágyas közösségi teremben fogadják a zarándokokat. 

Ha csak egy napot töltenek Pécsett

Akkor semmiképp ne hagyják ki Pécs egyik jelképét, a Szent István téren álló dómot. A Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház a IV. század óta vallási központja a városnak. A neoromán stílusú épület falai mészkőből, a tornyai homokkőből készültek. Egy építész szerint a délnyugati falához érkezik meg a legelső tavaszi napsugár, és a városban itt süt a legtöbbet a nap. De ha már egyszer itt vannak, keressék meg a közeli Püspöki Palota egyik erkélyéről kihajoló Liszt Ferenc-szobrot is, amely direkt a székesegyház felé néz, hogy a zeneszerző mindig "hallja" a templom Angster-orgonáját, amin pécsi ottléte alatt maga is sokszor játszott. Itt kezdte el írni egyébként Esztergomi mise darabját, ami valójában pécsi néven futott volna - ha közben nem szólítják Esztergomba a pécsi püspököt, hogy esztergomi érsekké nevezzék ki.

A Szent István téren találjuk az ókeresztény temetőt is, amely a magyarországi világörökségi helyszínek közül kultúrtörténeti kategóriában egyetlenként került fel 2000 decemberében az UNESCO világörökségi listájára. A Cella Septichora Látogatóközpontban 1600 éves festett sírkamrákat járhatunk be, köztük legnagyobbként a Cella Septichorát, vagy más néven a hétkaréjos szentélyt is. Utóbbit még a 4.században kezdték építeni, de sosem fejezték be. A kétezres évekre azonban rekonstruálták és látogathatóvá tették a sírhelyet, ma pedig Közép-Európa egyedülálló látványosságaként büszkék rá a pécsiek.

Szintén kötelező látnivaló hazánk legnagyobb, török kori dzsámija is a pécsi Széchenyi téren. Helyén egy 13. századi keresztény templom állt, de amikor 1543-ban a török elfoglalta Pécset, a török seregek vezetője, Gázi Kászim pasa ezt a dzsámit építtette a helyére. A belső kialakítása kettős: északi része keresztény jellegű, déli részén azonban megmaradt az iszlám díszítés, a Mekka-felé néző imafülkével és a falakon néhány Korán-részlettel együtt. A török részen és az oltár felett nagyon szép sárgaréz lámpák lógnak, amelyek egy boltív mentén vezetnek át a keresztény részbe, ahol már freskókat és a templom saját Angster-orgonáját is lehet látni.

Ha azonban szívesebben bíznák magukat egy helyi idegenvezetőre, akkor nevezzenek be egy - Irány Pécs turisztikai kártyával például ingyenes - sétára! Ilyen fix, előre meghatározott időpontokban induló (vagyis akkor is megtartják, ha csak egy érdeklődő van), másfélórás városnéző sétát a szezonban hetente négyszer tartanak, de mellette számos tematikus séta közül is lehet választani. Külön sétát építettek például Pécs aranykorára - amely a 19. századi polgárosodás részleteit mutatja be -, egy másikon már a török korba repítik vissza a turistákat, és amíg Pécsi múzsa címmel inkább az irodalom kedvelőket, addig a 19-20. századi pécsi zenei életről szóló sétán már a muzsikus lelkűeket várják. Mindezek mellett van egy Zsolnay-család történetére felhúzott túra is, ahol a korábban már említett Kehidai László kalauzolja az érdeklődőket - és ahogy tapasztaltuk, jópofa, kedves és szomorú sztorija is van bőven a családról.

De ha már Zsolnay-család, akkor irány a Zsolnay Kulturális Negyed!

Itt aztán kiderül, hogy például kezdetben a Zsolnay-család egyetlen családtagjának sem volt köze a porcelánokhoz, de még csak fogalmuk sem az agyagiparról. A sikerük ugyanis inkább Zsolnay Vilmos kereskedő apjának, pontosabban marketinges vénájának volt köszönhető. Ő már a XIX. század közepén megmondta, hogy a jó kereskedő nemcsak veszi és eladja az árut, hanem gyártja is. Mégpedig valami olyan árucikk formájában, amire egyrészt nagy a kereslet, másrészt pedig csak tőle lehet beszerezni. Így kezdtek el előbb praktikus háztartási eszközöket, majd a XIX. század végi városrehabilitáció során tetőcserepet és épületdíszeket gyártani Pécs azon területén, ahol semmi más nem volt, csak agyag. Amikor aztán Zsolnay Vilmosnak sikerült magához csábítania néhány, porcelánnal foglalkozó külföldi mesterembert, megtanult kerámiát gyártani.

Hosszú évtizedek kellettek hozzá, de a családnak sikerült Európa egyik legkorszerűbb technológiáját kiépítenie. A kezdetben kisebb méretű gyárépület pedig a fokozatosan hozzácsatolt parcellákkal és a gyárdolgozók házaival együtt kisebb várossá bővült. A Monarchia legnagyobb - Európában akkoriban egyedülálló módon - magántulajdonban lévő gyára lett, legalábbis 1948-ig. Az államosítás után ugyanis a családot száműzték, tagjait bebörtönözték, nevüket levették a gyárépület homlokzatáról (a kapuját csak 1990-ben léphette át újra egy Zsolnay-családtag). A porcelánoknak ekkor már komoly értéke volt, a bejáratott márkanév miatt pedig még az államosítás idejében sem lehetett letagadni előlük a Zsolnay nevet. És vitte is mindenki - aki így vagy úgy hozzáfért -, amerre csak tudta. Még a külföldi diplomatáknak is jutott belőlük szép, magyar repi-ajándékként. Talán azóta sem volt még egy olyan hazai termék, amely ilyen gerillamarketinggel szerzett volna magának nemzetközi hírnevet.

Amikor aztán jöttek a kétezres évek, és Pécs megpályázta - majd a 2010. évre el is nyerte az Európai Kulturális Fővárosa címet - az öthektáros terület minden négyzetméterét felújították, sokmilliárdból. Azóta ezt a területet hívják Zsolnay Kulturális Negyednek. Látogatóközpontként újjáéledt épületeiben három nagyobb kiállítást is berendeztek: egyet a család és a gyár történetéről, egy másikat 1300 rózsaszín kerámiára építve, és egy harmadikat a legszebb kerámiáknak tartott Gyugyi-féle hatszáz darabos gyűjteménynek alakítottak ki.

Összesen 15 védett műemléképület és 88 köztéri Zsolnay-szobor díszíti parkjait és sétányait, épületeiben több hangulatos kávézó és étterem kínálja asztalait, és egy komplett utcát nyitottak a kézműves boltok portékáinak. A családosokat a pécsi csodák palotája várja Interaktív Varázstér néven, de a negyednek van egy saját planetáriuma, egy bábszínháza, és egy gazdagon felszerelt játszótere is. Utóbbihoz még csak jegyet sem kell váltani, bárki bármikor bemehet a gyerekkel játszani, vagy csak sétálni az egyébként hangulatos parkokban. A Zsolnay Kulturális Negyed különböző látogatói jegyeinek árairól ezen az oldalon találnak információt.

Irány Pécs kártyával néhány látnivaló olcsóbb!

Az Irány Pécs turisztikai irodáiban kapható kártyát két napra 1500 forintért kínálják, minden további napért pedig 500 forintot kell fizetni. Ezért cserében egyszeri vezetett városnéző sétán vehetünk részt ingyen, de nem kell fizetni néhány múzeumért és a kisebb, Jakováli Hasszán pasa dzsámijának bejárásáért sem. És bár nem ingyen, de kedvezményes belépőjeggyel juthatunk be például a püspökségi helyszínekre és a siklósi várba is.

A Lonely Planet jelenleg futó kampánya egyébként kifejezetten jót tesz a városnak. Nyár óta rengeteg francia és spanyol turista érkezik hozzájuk, a külföldi utazási irodák a dunai hajós utak egyik állomásaként szervezik be Mohácsot túráikba, ahonnan busszal viszik el a turistákat Pécsre. Vannak, akik csak 2-3 órát töltenek itt, mások akár egy-két napra is megszállnak. Amikor ottjártunkkor a helyi turisztikai képviselőkkel beszélgettünk, szavaikból érezhető volt, hogy leginkább a több napot náluk töltő magyar családokat hiányolják városukból. Pedig Pécs tényleg izgalmas város, tele történetekkel, gyönyörű terekkel és több napra is elegendő látnivalóval. Ha tehetik, fedezzék fel még most az utolsó enyhe őszi napokon!

Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre! Travelo
h i r d e t é s
h i r d e t é s

Travelo - Leggyakoribb keresések közel

Szóljon hozzá!

Most ajánljuk

Csússzon a télből a nyárba! Ha hóember helyett homokvárat építene kattintson és szemezgessen ajánlataink közül.

Mikeve új galériát hozott létre
Mátrai kalandozások - 1 nap
10 napja
Mikeve élménybeszámolót írt
Mátrai hosszú hétvége - 1 nap
10 napja
dorav új galériát hozott létre
Őrség 2015
13 napja
dorav élménybeszámolót írt
Őrség 2015
14 napja

Blogok

Világörökség Szingapúr botanikus kertjei

Nyolcvankét lenyűgöző hektár tanösvényekkel. De hogy jön ide a kaucsuk?

Utazásom blogja Kőröl-kőre lépkedve télen a Velencei-hegységben

A pákozdi ingókövek ködben is jól mutatnak.

Travelhunter Kék lagúna Izlandon

Ha gyengénk a szilícium-dioxidos iszapmaszk-pakolás, itt a helyünk.

TravelBug Autós túra az USA délnyugati államaiban

Ez már a nyolcadik rész, ezúttal El Pasóval. Visszatekintés képekkel és leg-ek listájával.