» Közel

Az ember, aki kilencvenezer kilométert sétált az Astoriában

| | 10 komment
Négy és fél évtizedet megélt az idén százéves Astoria Szállóban Tóth István, a szálló jelenlegi főpincére. Az Astoria szálló legrégebbi munkatársának története ott kezdődik, ahol a Grand Budapest Hotel című film véget ér: a hetvenes években. Mégis sok a párhuzam, és nem csak az, hogy ez a szálló is egy letűnt világ pompáját őrzi.

„Fiam, te ne csinálj semmit, tanulj meg járni!” – ez volt Tóth István 1970-ben kezdődő és másfél évig tartó tanulóidejének első és legfontosabb intelme. Pályafutását ezért azzal kezdte, hogy minden nap 3 és 6 között – ekkor volt zárva  az Astoria szálló étterme - egy tálcával a kezében járkált fel-alá. Aztán évekig sétált még így – immár élesben, számításai szerint eddig összesen 90 ezer kilométert. Ez nagyjából annyi, mintha ötször elsétálna Tokióba és vissza.  

Tóth István az egyik – ha nem a – legrégebbi motoros az Astoria szállóban: tizennyolc évesen, 1970 szeptember elsején kezdett el dolgozni felszolgálóként, jelenleg az étterem főpincére. Közben sok poszton megfordult, és csak egyszer kalandozott el pár évre a Kárpátia étterembe, aztán visszatért az Astoriába. Innen is megy nyugdíjba idén decemberben.

Gyönyörűen lángolt a Gundel-palacsinta

„A szervírozás úgy ment, hogy ezüst tálcára tálaltuk az ételeket, kocsira tettük és a vendég előtt szedtük ki. Az asztalnál is főztünk, főleg télen, például Budapest bélszínt. Ehhez egy speciális kocsi kellett két gázrózsával, serpenyő és sokféle fűszer” – meséli a hetvenes évekről. Majd  szemléletesebb képet ad a folyamatról: „Jött a kolléga a lángoló karddal, fogtam, lehúztam a bélszínt a kardról és rátettem a ragut. Amikor a Gundel-palacsintát flambíroztuk, égett minden. Gyönyörűen lángolt” – meséli átszellemülten.

„A reggeliző vendég volt a legmacerásabb: vagy ivott előző éjjel vagy nem ivott – és akkor meg az volt a baj – vagy túlaludta magát vagy sietett” – jellemzi a nyolcvanas évek nyüzsgését, amikor még hét kollégájával együtt reggeliztettek minden nap – míg mostanában hárman vannak. A váltásnak részben az is az oka, hogy a nyolcvanas évektől büférendszerben működik a reggeli.

Ez a mozgalmas korszak úgy két évtizedre volt jellemző: a hetvenes évek elejétől a kilencvenes évek elejéig. A négycsillagos, felső-középkategóriás szállodai rész most is rendben megy, a kávéházi és éttermi rész ugyanakkor mehetne valamivel jobban is. Régen a budapestiek is bejöttek a szállóvendégek mellé enni, a törzsvendégek között pedig több ismert név is felbukkant. Tóth István töpreng is kicsit, hogy kiket említsen. Ide járt Szabó István és Andy Vajna filmrendező, Hegedűs D. Géza pedig a mai napig betér. „A Jancsó (Miklós) nagy úriember volt, nem lehetett megelőzni a köszönésben” – mondja. Jancsó és Hernádi Gyula mindig a 23-as asztalnál üldögéltek, az utóbbi művész szinte mindig Parádi vizet ivott és táfelspiccet evett. Moldova György általában presszókávét ivott, amihez túrós táskát kért. A szálló illusztris külföldi vendégei közt volt Franco Nero, Larry Hagman (aka Jockey Ewing), Jessica Lange, Maurice Béjart francia balettművész, Luca Zingaretti olasz színész - sorolja a neveket.

"Próbálták elszórakozni a pénzt, ami megmaradt"

Tóth István a kávéház mellett dolgozott az Astoria bárban is, ami ismert éjszakai mulatóként dübörgött a hetvenes-nyolcvanas években. Este 10-től hajnali 4-ig tartott nyitva, a hétfő volt az egyetlen szünnap. „A nyolcvanas évek végén a magyaroknál volt pénz, de áru ugye nem volt. Ezért próbálták elszórakozni azt a pénzt, ami megmaradt” – emlékszik vissza a korszakra. Az 50-60 ember befogadására alkalmas nézőtér mindig tele volt, sokan a lépcsőn álltak, volt hogy kétszázan is voltak.

Éjféltől egyig varieté műsorral szórakoztatták a vendégeket, egytől-négyig tartott a tánc. „Medveczky Ilona a 70-es évek végén  jött haza egy akkora Mercedesszel, hogy nem fért be a Magyar utcába” – emlékszik vissza Tóth István. „Cserháti Zsuzsa pedig életveszélyesen gyönyörű nő volt. Elénekelte három számát és ment tovább. A 80-as évekből St. Martint és Szulák Andreát említi, mindketten az Astoriában kezdték karrierjüket.

„Az éjszakai munka elegáns munka, csak italokat kell hordani” – foglalja össze ennek a korszakának a lényegét Tóth István. 1987-től négy éven át vezette a bárt, utána a helyet kiadták bérbe, azóta ő az étterem főpincére. Rengeteg cigányprímás megfordult itt, jelenleg csütörtöktől szombatig van élőzene a kavéházban. Köztudott, hogy itt dolgozott Schmitt Pál is, 1976-tól 81-ig igazgatóhelyettesként.

A hetvenes-nyolcvanas években háromszáz embernek adott munkát az Astoria, mindig ki volt rakva a „munkásfelvétel” feliratú tábla. Most 50-60-an biztosítják a 138 szobás hotel és a hozzátartozó létesítmények életét. A vendégek közül az idősebb generáció kihalt, néhány éve viszont megjelent egy új réteg: a fapadosokkal érkező legénybúcsúsok is rákaptak az Astoriára, ők rendszerint csütörtöktől vasárnapig maradnak. „Isznak pár napig, aztán hazamennek” – szomorodik el egy pillanatra Tóth István. Mutatóba persze maradtak idősebb vendégek is.

A bepoloskázást mindenki tudta

Tóth úr még ismerte az utolsó tulajdonost, Unger Ödönt. A szállodát az Unger család építtette, az ő tulajdonukban volt 1948-ig, amikor is államosították. Uger Ödönt egyik napról a másikra kizárták az épületből, ahonnan családjával külföldre távozott. A szálloda igazi fénykora 1941-ben ért véget, amikor a Gestapo parancsnoksága besétált és két óra alatt elfoglalta az épületet). „Unger Ödön később egy-két évente visszajárt és itt aludt, a szállodában. Az első kérdése mindig az volt, hogy megvan-e még a híres Napoleon-váza, ami 1945 előtt a családjáé volt (lásd a fotón). Halat evett, fogast, kis üveg borral és vízzel”.

Az is köztudott, hogy az Astoria be volt poloskázva. A szállodát a hatvanas években szerelték fel a "technikával”, egyik szegletében lehallgatóközpontot is kialakítottak: „A bepoloskázást mindenki tudta” – mondja Tóth István. „Ahogy azt is, hogy ment a leinformálás” – teszi hozzá, aztán elmosolyodik. Hiába faggatom, erről inkább ennyi év után sem mond többet, hiszen munkájának egyik legfőbb velejárója a diszkréció.

Ha tetszett a cikk, kattintson a Tetszik gombra, legfrissebb ajánlatainkért pedig iratkozzon fel hírlevelünkre! Travelo
h i r d e t é s
h i r d e t é s

Travelo - Leggyakoribb keresések közel

Szóljon hozzá!

Most ajánljuk

SZILVESZTER! Rövidebb-hosszabb, busszal és repülővel! Kulturális körutazások minden igény szerint!

Mikeve új galériát hozott létre
Mátrai kalandozások - 1 nap
13 napja
Mikeve élménybeszámolót írt
Mátrai hosszú hétvége - 1 nap
13 napja
dorav új galériát hozott létre
Őrség 2015
17 napja
dorav élménybeszámolót írt
Őrség 2015
17 napja

Blogok

Világörökség Szingapúr botanikus kertjei

Nyolcvankét lenyűgöző hektár tanösvényekkel. De hogy jön ide a kaucsuk?

Utazásom blogja Kőröl-kőre lépkedve télen a Velencei-hegységben

A pákozdi ingókövek ködben is jól mutatnak.

Travelhunter Kék lagúna Izlandon

Ha gyengénk a szilícium-dioxidos iszapmaszk-pakolás, itt a helyünk.

TravelBug Autós túra az USA délnyugati államaiban

Ez már a nyolcadik rész, ezúttal El Pasóval. Visszatekintés képekkel és leg-ek listájával.