A ma délután sokkoló híre után, miszerint a Germanwings másodpilótája szándékosan pusztította el a két napja tragikusan lezuhant utasszállító gépet, jogos feltenni a kérdést, milyen emberi körülmények befolyásolhatják, hogy túlélünk-e egy vészhelyzetet a repülőn.

Háy György szerint a repülésben résztvevő pilóták szakszolgálati engedélye nemzetközi szinten egységes, szigorú jogszabályokban meghatározott sztenderdek szerint adható ki. Az alkalmasság egészségügyi állapothoz, képzéshez, büntetlen előélethez és egy sor más követelményhez kötött.

A repülőgép személyzetének ezenkívül minden tagját felkészítik a kollégák problémáinak felismerésére, és a helyzet kezelésére. A felszállás előtti rutin része az is, hogy a kapitány az utazást megelőző körülbelül egy órában, ami a személyzet közös felkészülésére rendelkezésre áll, felméri, hogy mindenki alkalmas-e a felszállásra. Nagyobb mértékű fáradtság, levertség, lelki vagy egészségügyi probléma észlelése esetén a kapitánynak joga és felelőssége a kollégát kiszűrni és lent hagyni, ha a helyzet ezt kívánja.

A repülés világában egyébként bármilyen kis mértékű egészségügyi vagy lelki problémát „bemondhatnak" a munkatársak felszállás előtt, és nem kell repülniük, mert még a legkisebb kockázatot is igyekeznek kiszűrni, ami emberi tényezőként hatással lehet a repülőút biztonságára.

Repülés közben protokollokat alkalmaznak annak kiszűrésére, hogy a munkatárs nincs-e rosszul, nem aludt-e el. Például a kapitány és a másodpilóta kölcsönösen beszélgetést kell, hogy kezdeményezzenek időről időre, ami különösen fontos lehet a hosszú, eseménytelen utaknál az óceán fölött.

Ezt kivéve egyébként gyakorlatilag minden csakis a kapitány felelőssége. A fedélzeten nincs demokrácia, mindenki érdeke, hogy a személyzet a döntéseket elfogadja, és a parancsokat fennakadás nélkül végrehajtsa.

Rendkívül elenyésző számban akad rá példa, de amikor a kapitánnyal történik előre nem látható probléma, rosszullét, vagy egyéb munkaképtelenség lép fel, a másodpilóta átveheti az irányítást. Ám olyan esetről is tudunk, amikor 1972-ben azért zuhant le egy brit gép, mert a kapitány szívrohamot kapott, és egyébként morózus természete miatt a fiatalabb másodpilóta és a fedélzeti mérnök nem észlelték, hogy baj van, így nem merték átvenni a felelősséget a rangidős kollégától.

A Germanwings másodpilótájának indítékát egyelőre nem ismerjük, így Háy György sem bocsátkozott találgatásba a felelősség kérdéséről. Ami biztosnak látszik, hogy a kapitány azzal, hogy elhagyta a pilótafülkét, nem tett olyat, amit a protokoll szerint nem szabad, a személyzet pedig minden bizonnyal átesett a szigorú biztonsági ellenőrzéseken. Az eset szomorú momentuma, hogy 9/11 után a gépeltérítők elleni védelemként a pilótafülkék ajtaját kötelezően megerősítették, és a visszatérő kapitány valószínűleg emiatt sem tudta időben megakadályozni a tragédiát.