Bár a közhiedelemmel ellentétben nem a repülő, hanem a vonat a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, azért néha légi balesetek is előfordulnak. Jó hír, hogy ezek többsége túlélhető. Üljön a gép végébe, és tartsa be a legfontosabb utasításokat!

A turistaosztályon utazók élik túl a legnagyobb eséllyel a légi katasztrófákat – idéz egy új tanulmányt az angol Daily Telegraph online kiadása. Egy tévéműsor kedvéért kamerákkal, érzékelőkkel és töréstesztekhez használatos bábukkal pakoltak meg egy Boeing 727-es utasszállítót, és hagyták lezuhanni a sivatagban, Mexikóban. A gépen bekövetkezett sérülések mellett azt is figyelték, hogy a bábuk testhelyzete hogyan befolyásolja a túlélés esélyeit. Az egyik bábut a veszélyhelyzetekben előírt előrehajló pózban, bekötött biztonsági övvel helyezték el. Egy másiknak ugyan szintén bekötötték az övét, de ülő helyzetben hagyták, egy harmadikat pedig teljesen szabadon hagytak.

A jó hely és testtartás életet menthet

A zuhanást elemezve arra jutottak, hogy a legelöl helyet foglalók, vagyis általában az első osztályon, vagy business classon utazók élik túl a legkisebb eséllyel a balesetet. Az első 11 sor ugyanis szabályosan leszakadt a gépről az ütközés következtében. A szakértők szerint az első osztály utasainak egyike sem élte volna túl a zuhanást, míg a többi utas 78 százaléka nagy eséllyel maradt volna életben. Ennek annál nagyobb volt a valószínűsége, minél közelebb ül valaki a gép hátuljához.

Az utasok – vagyis a fedélzeten elhelyezett bábuk – testhelyzetével kapcsolatban megállapították, hogy aki be van kötve, és felveszi az előírt testhelyzetet is, nagy valószínűséggel nem szenved végzetes sérüléseket. A bekötött, de egyenesen ülő utasok súlyos fejsérülést szenvednének, akik pedig nincsenek bekötve, biztosan meghalnak.

A mostani teszt megállapításai egybecsengenek a Popular Mechanics című magazin 2007-es eredményeivel. A cikk szerzői az 1971 óta bekövetkezett légiszerencsétlenségek adatait elemezve azt találták, hogy a hátsó ülések a legbiztonságosabbak – itt a túlélés esélye 69 százalékra rúg, szemben a szárnynál lévő ülések 56, illetve a gép elején lévő széksorok 49 százalékos túlélési rátáival.

A balesetek többsége túlélhető

Persze a megfelelő ülőhely kiválasztása nem minden. A Telegraph egy korábbi cikkében felsorolta a legfontosabb teendőket probléma esetén. Jó tudni ugyanis, hogy bár néhány balesetet lehetetlenség túlélni, a többség azonban nem ilyen. Számomra – aki eddig mindig úgy szállt fel a gépre, hogy baj esetén innen élve biztosan nem jutok ki – egészen megnyugtatók az amerikai kormány tanulmányának adatai az 1993 és 2000 között bekövetkezett légi katasztrófákkal kapcsolatban.

Eszerint a balesetek 53 487 utast és dolgozót érintettek, és 51 207-en, tehát több mint 90 százalékuk, túlélte a baleseteket. Sőt, a 26 legsúlyosabbnak ítélt esetben is volt túlélő: az utasoknak és az őket kiszolgáló személyzetnek több mint fele megúszta. A tanulmány arra is rámutatott, hogy az elhunytak harmada túlélhette volna a történteket, ha betart néhány fontos szabályt. Melyek ezek?

Üljünk a legbiztonságosabb helyekre!

Bár a Boeing honlapja szerint minden ülés ugyanolyan biztonságos, a fent említett teszt, és a Popular Mechanics magazin kutatása sem ezt támasztja alá. Ha tehetjük, válasszunk a szárny mögött található helyek közül. Persze ez sem garantálja a biztos túlélést egy baleset esetén – olyan is előfordult már, hogy pont a legelöl ülőknek nem lett baja – statisztikailag mégis jóval több esélyünk van hátul.

Gondolkodjunk előre!

A túlélés kulcsa, hogy legyen egy tervünk vészhelyzet esetére, akár zuhan, akár kényszerleszállást hajt végre a gép, amin utazunk. Olvassuk el előre a biztonsági utasításokat tartalmazó kártyát, és nézzük meg, hol vannak a legközelebbi vészkijáratok. Számoljuk meg a széksorokat az előttünk, és a mögöttünk lévő vészkijáratig – lehet, hogy baj esetén sötétben, vagy füstben kell majd megtennünk ezt az utat. Felszálláskor pedig tényleg mindig figyeljünk oda az utaskísérőkre, akkor is, ha már ezerszer végighallgattuk a biztonsági bemutatót. Sosem lehet tudni, hogy mikor üt be a krach, és jó, ha azonnal tudjuk, mi a dolgunk. Pánikhelyzetben minden előfordulhat – például elfelejthetjük, hogy a mentőmellényt csak a gépen kívül szabad felfújnunk, ez pedig végzetes hiba lehet.

Vegyük fel az előírt testhelyzetet!

Az interneten keringenek olyan összeesküvés-elméletek, amik szerint a veszélyhelyzet esetén előírt, előregörnyedő testhelyzet csak arra alkalmas, hogy becsapódáskor eltörjön az emberek nyaka, így a halál gyors, és viszonylag fájdalommentes. Mások ennyire nem paranoidok, viszont rámutatnak, hogy a turistaosztályon esélytelen felvenni ezt a pozíciót, annyira közel van az előttünk lévő széksor, ezért aztán semmi értelme ezzel próbálkozni. Ezzel szemben a Telegraph által megkérdezett szakértő azt mondja, hogy igenis hasznos annyira összegörnyedni, amennyire csak tudunk, a lábunkat minél jobban behajlítva.

Így a törzsünk a lehető legalacsonyabbra kerül, és a széktámla megvédi a fejünket az utastérben repkedő rögzítetlen tárgyaktól - egy laptop például simán koponyatörést tud okozni - és a láb- és kéztörés esélyét is csökkenti ez a testhelyzet. Ez pedig az egyik legfontosabb dolog, hiszen ájultan vagy törött lábbal nem sok esélyünk lesz kimenekülni a gépből, ha az földet ért. A megfelelő testhelyzet mellett az is fontos, hogy a körülöttünk lévő tárgyak se okozzanak sérülést. A kézipoggyászokat helyezzük el az előttünk lévő szék alatt, ha pedig van a kezünk ügyében párna, védjük vele a fejünket. Távolítsunk el minden íróeszközt, éles tárgyat a közelünkből, a műfogsort, ékszert, szemüveget vegyük le magunkról – ezek is csak sérüléseket okozhatnak.

Csatoljuk be a biztonsági öveket!

Bár azt gondolnánk, ez a legegyszerűbb feladat, mégis rengetegen elmulasztják bekötni baj esetén a biztonsági övüket. Pedig nagyon fontos, hogy becsatoljuk magunkat, és húzzuk a lehető legfeszesebbre az övet. Tudatosítsuk magunkban azt is, hogy a repülők biztonsági öveinek csatjának használata eltér az autókétól, így ne a megszokás vezéreljen, gondoljuk át mit csinálunk, nehogy véletlenül kicsatoljuk magunkat, amikor becsatolni kéne, és fordítva. A biztonsági öv egyébként turbulencia esetén is hasznos, előfordult már, hogy egy máskülönben eseménytelen járaton a nyakát törte valaki, aki nem volt becsatolva, és a plafonnak csapódott, amikor a gép egy légörvényben hirtelen lesüllyedt. A legjobb, ha felszálláskor becsatoljuk, és csak leszállás után csatoljuk ki az övet.

Ne fagyjunk le!

Egy baleset után a gyorsaság ugyanolyan fontos tényező, mint az, hogy próbáljuk megőrizni a hidegvérünket. Persze ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan üljünk tétlenül a helyünkön. Sokakkal azonban mégis ez történik: lefagynak, vagy sokkot kapnak az események hatására, és nem csinálnak semmit. A személyzet tagjaival ez éppúgy előfordulhat, mint bármelyik rémült utassal. Ha kapunk utasítást, kövessük, ha viszont a légi utaskísérők nem tesznek semmit, mert ők is bepánikoltak, ne várjunk rájuk, cselekedjünk azonnal!

Füst esetén takarjuk el az arcunkat!

Ha a gépen tűz üt ki, azonnal vegyünk az arcunk elé egy zsebkendőt, vagy bármi más anyagot – például, a szék fejtámláján lévő textilt, és nedvesítsük be bármivel, ami a kezünk ügyébe kerül. Pár lélegzetnyi füst is elég ahhoz, hogy elveszítsük az eszméletünket, ezért cselekedjünk a lehető leggyorsabban.

Maradjunk talpon!

Bár sokan azt mondják, hogy egy füsttel teli gépen érdemes a padlóhoz a lehető legközelebb, négykézláb közlekedni, ez nem jó ötlet. A gép padlóján eltaposhatnak a menekülők, ránk eshetnek az elszabadult poggyászok, vagy más utasok. Tartsunk lent a fejünket, amennyire csak tudjuk, takarjuk el az orrunkat és szánkat, de maradjunk két lábon. Ha a folyosón nincs hely a menekülésre, másszunk át a székeken.

Hagyjuk a fenébe az értékeinket!

Az emberek különös dolgokat tudnak tenni stressz hatására. Miután túléltek egy zuhanást, képesek azzal vesztegetni az idejüket, hogy az értékeiket, és egyéb poggyászaikat keresik a gép fedélzetén. Ne törődjön ilyenkor semmivel, csak az életével! A kezünkben szorongatott telefon, pénztárca vagy táska csak lelassít, és másokat is akadályoz. Nem beszélve arról, hogy ha nincs szabad kezünk, hogyan takarjuk el az arcunkat a füstben, vagy hogyan tesszük odébb az útban lévő dolgokat? De ne éljünk vissza az üres kezeink adta szabadsággal – ne lökdösődjünk, gyorsabbak nem leszünk, csak még több bajt okozunk.

Legyünk gyorsak!

A földet érés után első két percben van a legtöbb esélyünk a túlélésre. Figyeljünk nagyon a személyzet utasításaira, gyorsan menjünk a legközelebbi vészkijárathoz, bizonyosodjunk meg róla, hogy használható, és távolodjunk el a géptől olyan messzire, amennyire csak tudunk. Az, hogy segítünk-e az utastársainknak, vagy a saját bőrünket mentjük, már csak rajtunk áll. De valószínűleg csak vészhelyzetben derül majd ki, hogy mire vagyunk képesek.